Pomogáts Béla (szerk): Jelszó és mítosz (Marosvásárhely, 2003)

Nyírő József a keresztkérdések pergőtüzében

bűne? Meg van-e győződve arról, hogy ön jó ember, rossz em­ber, s több efféle. Pontosan ilyen jellegűek a nekem feltett kérdések is irodalmi vonatkozásban:- „Mit tartasz legnagyobb írói sikerednek? Hogyan formáló­dik benned a cselekmény? (Hogyan lettél szerelmes abba a szép fehérnépbe, és mit éreztél?) Hogyan született meg az Uz Bence? (Miért csak az Uz Bence?) Melyik könyvedet szereted legjob­ban? (Melyik gyermekedet szereted legjobban?) Létező figu­rák-e alakjaid? (Törvényesek-e gyermekeid?) Stb. Van azonban nehány kérdésed, amelyekre szívesen felelek, vagy őszintén, vagy nem őszintén. Miért legyen csak a nagykö­zönségnek meg az a joga és előnye, hogy vagy elhiszi, vagy nem hiszi el, amit mondok? Tehát vegyük sorra kérdéseidet. Mindjárt igyekszem is rájuk tőlem telhetőleg felelni.- Miben látod a „ Transzilván”-kérdést e pillanatban? - kér­dezed.- Abban a fölöslegesen lefolytatott vitában, amely legfőkép­pen a vitázókat érdekli, és megnyilatkozási alkalom azok szá­mára is, kik nem tudnak irodalmat nyújtani. Vagy „Transzilván” belül, lényegileg valaki, vagy nem. Ha az, van Transzilvánizmus, ha nem az, nem is fog transzilvánizmust nyújtani semmiféle téren, s ha mégis megpróbálja, hamisít, vagy önmagához se őszinte. Igazi érték csak a belső, átélt valóság. Hogy én „mint a transzilván eszmekör legmarkánsabb kife­jezője” hogyan „fogalmazom meg a kérdést?”- Sehogyse, kedves Ernőm! Mihelyt meg tudom „fogalmaz­ni”, akkor baj van. Isten őrizzen, hogy meg tudjam fogalmaz­ni, mert ez azt jelentené, hogy kívül vagyok rajta. Kívülről tu­dom látni, márcsak intellektuális szempontból, őszintén szólva- amíg annyifelől nem hallottam, nem olvastam -, nem is tud­tam, hogy „transzilván” vagyok. Tükörbe néztem és aszontam:- No, ilyen egy öreg transzilván! Ha kimegy divatból a tran­szilvánizmus, akkor ismét tükör elé fogok állani, és szembe­262

Next