Pomogáts Béla (szerk): Jelszó és mítosz (Marosvásárhely, 2003)
Nyírő József a keresztkérdések pergőtüzében
bűne? Meg van-e győződve arról, hogy ön jó ember, rossz ember, s több efféle. Pontosan ilyen jellegűek a nekem feltett kérdések is irodalmi vonatkozásban:- „Mit tartasz legnagyobb írói sikerednek? Hogyan formálódik benned a cselekmény? (Hogyan lettél szerelmes abba a szép fehérnépbe, és mit éreztél?) Hogyan született meg az Uz Bence? (Miért csak az Uz Bence?) Melyik könyvedet szereted legjobban? (Melyik gyermekedet szereted legjobban?) Létező figurák-e alakjaid? (Törvényesek-e gyermekeid?) Stb. Van azonban nehány kérdésed, amelyekre szívesen felelek, vagy őszintén, vagy nem őszintén. Miért legyen csak a nagyközönségnek meg az a joga és előnye, hogy vagy elhiszi, vagy nem hiszi el, amit mondok? Tehát vegyük sorra kérdéseidet. Mindjárt igyekszem is rájuk tőlem telhetőleg felelni.- Miben látod a „ Transzilván”-kérdést e pillanatban? - kérdezed.- Abban a fölöslegesen lefolytatott vitában, amely legfőképpen a vitázókat érdekli, és megnyilatkozási alkalom azok számára is, kik nem tudnak irodalmat nyújtani. Vagy „Transzilván” belül, lényegileg valaki, vagy nem. Ha az, van Transzilvánizmus, ha nem az, nem is fog transzilvánizmust nyújtani semmiféle téren, s ha mégis megpróbálja, hamisít, vagy önmagához se őszinte. Igazi érték csak a belső, átélt valóság. Hogy én „mint a transzilván eszmekör legmarkánsabb kifejezője” hogyan „fogalmazom meg a kérdést?”- Sehogyse, kedves Ernőm! Mihelyt meg tudom „fogalmazni”, akkor baj van. Isten őrizzen, hogy meg tudjam fogalmazni, mert ez azt jelentené, hogy kívül vagyok rajta. Kívülről tudom látni, márcsak intellektuális szempontból, őszintén szólva- amíg annyifelől nem hallottam, nem olvastam -, nem is tudtam, hogy „transzilván” vagyok. Tükörbe néztem és aszontam:- No, ilyen egy öreg transzilván! Ha kimegy divatból a transzilvánizmus, akkor ismét tükör elé fogok állani, és szembe262