Vaszilij Bogdanov: A végzet kirakós játékai. Összegyűjtött versek 1. 1914-1925 (Marosvásárhely, 2013)
négzeT KiraKÓs jáTéi<ar \ asziTíj Bogdanov Az elguruló gyöngyök Megteremthetem végül önmagam, a sors sorközeiben buidokolva, fel-felemelkedve, le-lenullva, szünetjelek közt kergetve szavam. Tükör mélyére száműzi arcom, viszi, sodorja, tünteti az éj. Kopár fennsík mögött meredély. Gyöngyeit fűzi ott egy fehér asszony. Szertegurulnak, akár szavaim. Szenvedély rángat, vacogtat a kín. Nem rejthet semmi. A kopár fennsík ezüstösen, holdfényben felragyog, koporsószögeim, a csillagok, sorsom szünetjeleit bemérik. Inverz Sorsom szünetjeleit bemérik koporsószögeim, a csillagok. Ezüstösen, holdfényben felragyog nem rejthet semmi - a kopár fennsík. Szenvedély rángat, vacogtat a kín. Szertegurulnak, akár szavaim, gyöngyeit fűzi ott egy fehér asszony. Kopár fennsík mögött meredély. Viszi, sodorja tünteti az éj, tükör mélyére száműzi az arcom. Szünetjelek közt kergetve szavam, fel-felemelkedve, le-lehullva, a sors sorközeiben bujdokolva megteremthetem végül önmagam. 35,00 LEI «3150 Ft.