Németh László: Magyarok Romániában (Marosvásárhely, 2001)
Nagy Pál: Előszó
revezető csupán a látvány sötétebb színárnyalatait észrevenni, számontartani ... Hazatérésük után elsőként Boldizsár Iván számolt be úti élményeiről; Erdély második Trianonja című írása a budapesti Napkelet 1935. november 2-i számában jelent meg. Kemény kritikai megjegyzésekben bővelkedő, szókimondó, érzékenységeket is érintő cikke elindította a lavinát: Erdélyben és Magyarországon egyaránt a legkülönbözőbb körök felháborodottan, megütközéssel fogadták a Romániában úgymond „vakációzó" pesti írók egyikének sorait, különösképpen az erdélyi magyar közélet visszásságaira, a magyarpárti meddő politizálásra utaló észrevételeit. Herczeg Ferenc a Pesti Hírlap 1935. december 15-i számában szállt szembe erélyesen Boldizsárral („Erdély második Trianonja"), a fiatal László Dezső Kolozsvárt a Pásztortűzben fogalmazta meg kifogásait (Erdély megismerésének titka; 1935. december 15-31.), Jancsó Béla az Erdélyi Fiatalokban tette közzé hozzászólását (Ahogy lehet; 1935, Téli szám). Hogy csak néhányat említsek a vita elindítói közül. Ezek után látott napvilágot Németh László terjedelmes útirajza a szerző egyszemélyes folyóirata, a Tanú 1935-ös 3-4. számában - Magyarok Romániában címmel. (A kiadvány példányai azonban csak 1936 januárjában jutottak el az erdélyi olvasókhoz.) Példátlan háborgás fogadta Németh László korszerűtlen illúziókat romboló, fájdalmas igazságokat nyíltan feltáró esszéjét. Nemigen volt a két háború közötti magyar sajtóban ennél visszhangosabb, szerteágazóbb kérdéskört érintő, szenvedélyeket jobban felkavaró vita. A Tanúban közölt útirajz nyomán kibontakozott eszmecsere a magyar szellemi élet egész területére kihatott - az anyaországban és Erdélyben egyaránt. Budapesten még bűnvádi eljárást is kezdeményeztek a szerző ellen - árulással, nemzetgyalázással vádolva őt. (Németh László visszaemlékezésében, az Utolsó széttekintésben olvasható: „Be kellett mennem a rendőrségre, kihallgatásra. Kozma elkérte az összes írásokat és megüzente az igazságügyminiszternek, hogy ezt pedig hagyjátok békében (...)".- Kozma Miklós, akkori magyar belügyminiszter köztudottan rokonszenvezett Németh Lászlóval; ő vitte be az írót annak idején a Rádióhoz.) 11