Barabás László (szerk.): Iskola a magasban, a mélyben. 20 éves a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző főiskola (Marosvásárhely, 2010)
III. FALURÓL FALURA, TEMPLOMTÓL TEMPLOMIG, LÉLEKTŐL LÉLEKIG (Néprajzi táborok, 1993-2005) - Barabás László: Millenniumi út, ezer kilométer
III. Faluról falura, templomtól templomig, lélektól lélekig Millenniumi út, ezer kilométer Egyházszolgálati és népismereti tábor - 2000 Az idei tábort a keresztyénség és magyarság egységében az egyetemes jubileumi év és a millennium szellemében készítettük elő. A tábori hagyományokat folytatva, de egyben bővítve is azokat, tíz nap alatt ezer kilométert szerettünk volna megtenni tájról tájra, faluról falura, templomról templomra; búzát ringató mezőktől, szelíd domboktól égbenyúló hegycsúcsokig, patakoktól, folyóktól borvízforrásokig járva. Megtapasztalni a teremtett világ, az erdélyi szülőföldünk szépségét. Ismerkedni ezeréves keresztyénségünk múltjával és jelenével, magyar történelmi jelenlétünkkel, népi kultúránkkal Erdély keleti felében. És vinni gyülekezettől gyülekezetig az énekekben-versekben megszólaló hitvallást és biztatást, hogy „Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen" (Bartalis János versét Bartha Imola elsőéves diák szólaltatta meg), „Amint vagyunk, sok bűn alatt" (az Amint vagyok, Hagyjad az Úristenre, Mint a szép híves patakra, Az Úrnak irgalmát, Szelíd szemed Úr Jézus, Jézus vigasságom, Adoramus te Criste és Kövesd a Jézust kezdetű kórusműveket a Birtalan József tanította repertoárból a frissen végzett Nagy Noémi vezényelte, segített a nagykőrösi kántortanító-jelölt Banga Ildikó is), hiszen az Úrtól jön a Kegyelem (Reményik Sándor versét Kelemen Hajnalka adta elő mélyről fakadó hittel). És felidéztük az örök csodaszarvasűzést-keresést Szilágyi Domokos A csodaszarvas című gyönyörű versével; egyház- és államalapító első királyunk emlékét az „Oh, Szent István, dicsértessél" kezdetű népénekkel. (Mindkettőt Zolnai Ildikó másodéves diák szólaltatta meg istenadta tehetséggel.) És szólt a biztatás Petőfitől és Vörösmarty tói, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh, magyar" és „Ha férfi vagy, légy férfi, ne gyönge báb". A szolgálat, a mi tábori szolgálatunk értelméről is Petőfi egyik elhangzott verssorát idézhetném: „Használni és nem ragyogni akarok." Zolnai Ildikóék „Petőfi és a szabadságharc" című igényes verses—zenés-koreografált összeállítása minden templomban közös imaként és könyörgésként hatott: „Uram, add, hogy ne porladjunk tovább" - tért vissza refrénszerűen Ruszka Sándor elsőéves főiskolai hallgató szerzeményében. A nagykőrösi Gaál Tünde is Petőfi versével biztatta az egybegyűlteket: „Él a magyarok Istene, hazánkat / Átölelve tartja atyai keze". Műsorunkat összefoglalásul a régi székely keservessel fejeztük be, Bartók Béla feldolgozásában, kérve a gyülekezetei is, hogy velünk együtt énekeljék: „Én Istenem, jó Istenem, / Oltalmazom, segedelmem, / Vándorlásban reménységem, / ínségemben lágy kenyerem. / Vándorfecske sebes szárnyát, / Vándorlegény vándorbotját, / Vándor székely reménységét, / Jézus, áldd meg Erdély népét", és tovább a harmadik szakaszt is, egymás után a római katolikus és protestáns változatot: „Vándor-208