Barabás László (szerk.): Iskola a magasban, a mélyben. 20 éves a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző főiskola (Marosvásárhely, 2010)
III. FALURÓL FALURA, TEMPLOMTÓL TEMPLOMIG, LÉLEKTŐL LÉLEKIG (Néprajzi táborok, 1993-2005) - Barabás László: Petőfi Sándor utolsó útja és mai legendája
Barabás László Petőfi Sándor utolsó útja és mai legendája Egyházszolgálati és népismereti tábor -1999 1999-ben a Nagy-Küküllő menti Kisgalambfalván volt a táborhelyünk. Bejártuk a Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Segesvár környéki falvakat, végigkísérve egyben Petőfi Sándor utolsó útját is Marosvásárhelytől a fehéregyházi csatáig. Petőfi halálának 150. évfordulóján, 1999 júliusában egy csapat marosvásárhelyi (erdélyi) és nagykőrösi (magyarországi) főiskolás diákkal végigjártuk a költő utolsó két napjának útját. Marosvásárhelyi szálláshelyétől indultunk, Kelementelkén a Simén-kúria előtt együtt énekeltük verseit a helybéliekkel, este Székelykeresztúron a Gyárfás-kúria udvarán Petőfi körtefájának már csak a csonkja fogadott. Másnap Fehéregyházán végigjártuk a csata és a költő feltételezhető eltűnésének, halálának helyszíneit, megkoszorúztuk az Ispán-kút mellé állított emlékművet, részt vettünk minden ünnepi rendezvényen. De a nagy meglepetés akkor ért, mikor visszatérve Székelykeresztúrra, megtudtuk, hogy ott is van egy Petőfi-sír a timafalvi temetőben. Igaz, az útmutató táblán ez áll: „Petőfi legendái sírja". A legenda szerint Petőfi nem halt meg július 31-én Fehéregyháza és Héjjasfalva között, hanem két sebesült bajtársával estére eljutott Székelykeresztúrra. Egy csűrben találtak menedéket, a két könynyebben sérült honvéd reggelre eltávozott, a súlyosan sebesült Petőfi meghalt. A csűr mellé temették el. Évtizedekig ott pihent, majd 1902-ben - amikor a fenti, legendás történet nyilvánosságot kapott - ünnepi külsőségek között újból eltemették a timafalvi temető oldalába. így keletkezett Petőfi legendái sírja. De bárkinek a csontjai is pihennek a sírban, a székelykeresztúriak Petőfi sírjára visznek virágot, azon is gyertyát gyújtanak halottak napján. Az övéknek tartják. Mesélik, hogy a sírt övező vaskerítés néhány óra alatt nőtt ki a földből a legkeményebb kommunista diktatúra idején. A hatósági szervek, a szekuritáté napokig nyomozta, hogy kik „vetemedhettek ilyen akcióra", engedély nélkül körbekerítették Petőfi sírját. Aztán kiderült, nem az értelmiségiek, nem az „urak" között kell keresni a tetteseket, hanem mesteremberek, gyári munkások között. Olyan székely munkásemberek között, akik számára Petőfi az anyanyelvet, a költészetet, a kultúrát, a magyarságot jelentette, s mindezt zord időben védeni kell. Fia a vaskerítéssel Petőfi sírja körül, akkor azzal; ha legendává váló tettel, akkor azzal. (Részlet egy hosszabb beszámolóból.) 207