Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
I Dorcsák József mosómester 13 éves korában — 47 esztendeje — állt munkába. Huszonnégy évet töltött a Béke Szálló mosodájában, 1963 óta a Royalban mosómester. Arról nevezetes, hogy minden egyes inget úgy kezel, mintha a sajátja lenne. Lelkiismeretes, jó munkaerőnek ismerik. Kenderesy Zoltán a cukrászüzem vezetője otthon is szenvedélyesen süt-főz. Lassan negyven éve él mintaszerűen a hivatásának. Mester cukrász, Miamiban Oscar-díjat nyert. És odiahasza — akárcsak az üzemben — példakép: egyik fia cukrásznak, a másik pincérnek készül. Győrfy Ferencné a cukrászüzem gazdasszonya. Tagja a szocialista brigádnak és a munkaügyi döntőbizottságnak. A társadalombiztosítási tanács elnökévé választották. Legnagyobb öröme a sok újdonság. És az örvendetesen növekvő forgalom, ami a cukrászat jó munkáját is dicséri. Kép: Berke Szöveg: Körmendi „AZ SZB-TITKÁRT KERESI? - Nem ismerem!” Nyári nap, déli 12 óra. Az Astoria Szálló portáján nagy a sürgésforgás. Érkeznek, utaznak a vendégek. Magyar szó alig hallható. Nem zavarom őket. Az szb-titkárt keresem. Ki az, aki ilyen időben ráér? A ruhatáros. Hozzá fordulok. Hol találom az szb-titkárt? Ő bizony nem tudja. Azt sem, hogy ki az. Menjek a személyzeti kapuhoz és kérdezzem meg valamelyik irodában. Nem megyek. Betérek az étterembe és felteszem az előbbi kérdést az egyik felszolgálónak, ő sem tudja ki az, de hozzáteszi, hogy csak egy hónapja dolgozik ezen a helyen. No, majd az éttermi brigádvezető! Hozzá fordulok. Válasz ugyanaz: — Nem tudom ki az, de majd a konyhán megkérdezem. Jön is vissza nemsokára, s mondja: Próka Gusztávné, a Kárpátiában dolgozik, gazdaaszszony. (A két háznak egy szakszervezeti bizottsága van, gazdaságilag is egybetartoznak.) Megyek a Kárpátiába. Nagy a sürgés-forgás ott is, ebédidő van. Ráér a trafikos, idős bácsi. Kíváncsiságból felteszem a korábbi kérdést. Válasz: — Nem tudom, pedig én 18 éve itt dolgozom! Még egy felszolgálótól kapok hasonló választ, míg végre közük az szb-titkár nevét, de most nincs itt, az Astoriába ment Megvárom. Közben azon gondolkodom, milyen lehet a dolgozók érdeklődése a szakszervezeti munka iránt, ha nem ismerik a titkárt? ... Végre találkozunk. Mesélem, mit tapasztaltam. Kissé meglepi, de hozzáteszi, hogy a passzivitás hosszú ideig őt is elkeserítette. Volt olyan taggyűlés, amelyre öten jöttek el. Ma már jobb a helyzet. Négy éve szb-titkár. Két éve a két háznak. Sokat dolgozik a tagságért. Éves munkatervüket eddig végrehajtották. Huszonkét bizalmijuk van, többségük elvégzi a rájuk bízott munkát. A 436 dolgozó 83 százaléka szervezett. Nagy a fluktuáció, s ez oka az alacsony szervezettségnek. A Kárpátia étterem konyháján például csak 5 régi dolgozó van, akit a tözsgárda tagsághoz sorolhatnak. Sok a problémájuk, melyek megoldása még temérdek időt igényel, s ez is hozzájárul, hogy aki jobb munkahelyet talál, elmegy. A júniusban tartott aktívaértekezleten sok probléma hangzott el. Magony Sándorné például a régi dolgozók jobb megbecsülését hiányolta. Bérbe alig jut kifejezésre a különbség. A Kárpátiában 80 ezer forintért készült a konyhai szellőztetés. Rossz, ezért elképesztő hőségben dolgoznak a konyhán. Az Astoriában 250 ezer forintért készült a légkondicionáló berendezés. Nem működik. Sokszor elhangzik az összehasonlítás: — Ha egy dolgozó nálunk kárt okoz, megtérítik. Nálunk kisebb „bűnért" nem kap valaki erkölcsi bizonyítványt, ami szakmai eltiltást von maga után. Más szakmában 100 ezres károkat okoznak, az emberek egészségét rontják, felelőtlenül. Hogy lehet ez? Megnyugtató feleletet nem tudok adni a kérdezőknek, de bizonyos válasz ez a dolgozók passzivitására. Válasz az is, hogy Flór Imre felszolgáló egy éve kéri, rendezzék meg gyermeke névadó ünnepségét, és máig sem történt semmi. Az szb-titkár nem is tudott róla... Találkozunk elismerésre méltó sikerekkel is, de kevés számban. Lédai Sándor felszolgáló megtanult japánul. Dicséretre méltó, de kevés az olyan vendég, aki a japán nyelvet beszéli. Sok dolgozót részesítettek segélyben az I. félévben. Az stb. minden fontos megbeszélésen részt vesz, véleményt nyilvánít, de hiányzik az az erő, amely népszerűsítené a dolgozók között a szakszervezeti munkát, felvilágosítaná a dolgozók jelentős részét, hogy mi az, amivel a szakszervezethez lehet fordulni. Akár véleménynyilvánításban, akár segítség kérésében. Béla János ötszáz helyett ezer! Az egészség drága skincs, akkor érzed, mikor nincs ... Mély bölcsességet rejt ez a régi közmondás. Valóban, akkor értékeljük egészségünket, ha történetesen valamely betegség kórházi ágyra kényszerít bennünket. A kórházban rend, tisztaság uralkodik, erről gondoskodik kormányzatunk és az Egészségügyi Minisztérium minden áron. Még olyan áron is, hogy a nyugdíj mellett munkát vállaló takarítónőiket a más szakmákra érvényes havi 500 forintos keret helyett havi 1000 forinttal díjazza. A betegségből felépülő dolgozónak jó táplálkozásra van szüksége, s ha önmaga nem tudja elkészíteni ebédjét, a vendéglátóipart keresi fel, de felkeresi a vendéglátóipart az ország minden lakosa ezért vagy azért; egy pohár szódavíztől az amgolnapörköltig mindenfajta étel- és italszolgáltatást igénybe vesznek. A vásárlók egészségének és érdekeinek védelmében a vendéglátóipart ellenőrzik különböző ellenőrző és társadalmi szervek. Ebből következik, hogy rend és tisztaság uralkodik mindenütt — gondolhatná az olvasó. Elárulhatom, hogy nem mindig van így. Sok kívánnivalót hagynak maguk után az üzerdek hátsó helyiségei, mosogató, raktár, előkészítő és ezt legtöbb esetben a munkaerőhiány okozza. A még jóerőben lévő 55—60 év közötti asszonyok talán elvállalnák ezt a nehéz és fárasztó munkát, ha a nyugdíjak mellett nem 500, hanem 1000 forintot kereshetnének. Jó lenne, ha a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei is felvetnék ezt a problémát. Talán enyhítene valamit a létszámhiány megoldásában, ha ebben az évben már nem is, de a következő években. Füzy Pálné BÁRMILYEN rossz matematikus valaki, a 14-et nem szabad összetévesztenie a 2-vel, de az 5-öt sem az 1-gyel. Márpedig ez történt: legutóbbi számunkban hírt adtunk a „Szakma Ifjústere” mozgalom fővárosi eredményeiről, s abban az V. kerületi vállalat ifjait megfosztottuk jó néhány éremtől. Cikkünk adataival ellentétben 14 arany, 5 ezüst és 4 bronzérmet szereztek, ami kiugróan jó eredménynek számít. Szívből gratulálunk és a tévedésért elnézést kérünk! Beszéljünk a szezonról a félidő után A Roosevelt térről indulnak a városnéző buszok, itt működik a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal, s aki erre sétál, több idegen szót hall, mint magyart, miközben valóságos divatparádét láthat. Nagy a forgalom a Greshamben is. Gáspár Lászlóné üzletvezető ezt mondja: — Nincs okunk panaszra! Az áruellátás jó, még a bélszín sem hiányzik. Munkaerőhelyzetünk is kedvező. Igaz, mi szívesen vállaljuk az „átteleltetést” is, de ennek fejében a Balatonra távozók ellenére sem küzködünk emberhiánnyal. Konyhafőnökünk is átment a Varsó Étterembe, de megfelelően tudtuk pótolni. — Úgy érezzük, megbecsülnek bennünket az idegenforgalmi szakemberek és külföldi vendégeink, de a közeti hivatalok, az Akadémia, a „minisztériumi negyed” összes érdekeltjei is. Ezt nagyrészt 7—8—10 éve egyfolytában itt dolgozó munkatársainknak köszönhetjük. Még takarítóink, mosogatóink is vannak, igaz, egyik-másik már felül jár a 70-en. Többletnyereségünkből származó jutalékunk jutalmazási keretéből igyekszünk honorálni kitartásukat. Az időjárás felelős... Kedvelt budai kirándulóhely a Hármashatárhegy felé vezető úton. Kánikulában! — Az időjárás felelős kezében vagyunk — mondja találóan Visnyei Béla, a kisvendéglő üzletvezetője. — Tavaly a tavasz nekünk kedvezett, aztán elfuccsolt a nyár. Idén elmaradt a valódi kirándulószezon, a kánikulában inkább hétköznap délutáni, esti vendégek keresnek fel bennünket. Vonzza őket a szép környezet, üde hegyi levegő, a jó zene. Sok a vissza-visszatérő külföldi törzsvendégünk, angolok, németek, osztrákok, csehek. Felkészültünk a legnagyobb forgalomra is. Elegendő tartalék személyzetünk is van, főként a hétvégekre. Halászok bástyája Sokat emlegetett üzlet a Halászbástya. Viták előzték meg, sok kötöttség akadályozta életrehívását. A kezdeti nehézségekből még nem lábalt ki teljesen, vendégköre főként külföldiekből áll, a pestiek drágának találják. Diskóczi Péter felszolgáló, KISZ szervezőtitkár ezt mondja: — Valóban mintegy 80 százalékban külföldiek jönnek hozzánk. Éppen ezért kár, hogy kevesen rendelkezünk kellő nyelvtudással. Jobban fel kellene kelteni a tanulás iránti vágyat. A férfi és női öltözők felcserélésével a kezdeti panaszok egy részét megoldottuk. Bővíteni kellene a hűtőkapacitást, a behelyezett üvegek nem hűlnek eléggé gyorsan. Remélem, őszre sikerül már megfelelő törzsgárdát kialakítani és nem fognak hiányozni azok, akik az első zökkenőktől megijedtek és tovább léptek, könnyebb helyet kerestek. (A KISZ-szervezőtitkár nyilván maga is sokat tesz a törzsgárdáért s a nyelvismeretekben jó példával jár elöl: több idegen nyelven beszél jól.) A jó magyar konyha titkai... Az utcára is jóízű ételszag árad a Mártírok útja legelején, a Margithíd tövében jó konyhájáról nevezetes Gül Baba önkiszolgáló étteremből. Ma délután a konyhafőnök szerepét Nagy Józsefné konyhai kézilány tölti be, aki Fábián Sándor üzletvezetővel együtt, hat éve a Móricz Zsigmond körtéri nagy üzletből jött ide. Az egész törzsgárda együtt volt már nyitáskor — mondják — és nagyjából együtt van mi is. A forgalmunk télen-nyáron egyformán erős. Ma már nemcsak a külföldiek szeretik az önkiszolgálást, de a pestiek is megszokták, hogy saját szemükkel látják, amit enni fognak. Lehet, külföldi utaikon kedvelték meg azt az ételkiválasztási módot az étlap-böngészés helyett. A konyhánkat sokan dicsérik, de legkedvesebb legutóbb két Szegedvidéki asszony volt, aki kedvesen „őzve” elmondta, hogy ha Pesten jár, mindig minket keres meg, mert éppen úgy főzünk, mint ők odahaza. Igaz, nem sajnáljuk a belevalót. Fekete a Körúton Sokáig tengődő, most új formájában magára talált üzlet a Vígszínházzal szomszédos Omnia kávézó. Pintér Józsefné kávéfőző és Sipos Lászlóné felszolgáló éppen vált. — Kánikulában kevesebb a vendég mifelénk — mondják —, de még így is jól bevált ez az üzlet. A terasz csak a közelmúltban nyílt meg, de az is jócskán növelte a forgalmat. A jó üzletmenet mutatója, hogy akik itt voltunk nyitáskor, mind együtt maradtunk, s csak még újabbak csatlakoztak hozzánk. Sok a futóvendégünk, aztán hivatal után, estefelé megtelik a terasz. Amikor a színház játszik, alig győzzük a kiszolgálást. Előadás előtt és után, de a szünetben is sokan keresnek fel minket. Boráros tér A Nagykörút túlsó végén, a vacsora előtti „viharszünetben" a pult mellől szólítjuk el néhány percre Gáncsai Józsefné kézilányt, szakszervezeti bizalmit. — Nálunk alig nagyobb a nyári forgalom, mint a téli — mondja. — Reggel fél 6-tól a munkába menőket reggelivel várjuk, a csúcsforgalom délben 12—3 között van. Hat éve működik az üzlet, ráférne már egy kis frissítés. Például egy jobb konyhai elszívó, azután a pultok kedvezőbb kialakítása. Szeretnénk egy „ivókutat”, ahol a vendégek ivóvízzel magukat kiszolgálhatnák, hiszen kb. 1000 liter vizet nekünk kell az asztalra hordani egy „önkiszolgálóban”. Sok ma még a túlságosan munkaigényes folyamat, amihez a 131-es létszám éppenhogy elég. A dolgozóknak legalább 70 százaléka 4—10 éve „törzstag” s még a szabadságok kiadása is rendben megy: az évi 2000, 2100 napból már 1300-at kivettek munkatársaink. Nálunk a hétvégén inkább esik a forgalom, 15 százalékkal is, különösen a szabad szombatokon. Csak a reggeli erős, még vasárnap is. Halló! Snack bár? Délután is, este is felkeressük a Halló kombinátot, a Körút és a Majakovszkij utca sarkán. Tudjuk róla, hogy az önkiszolgáló étterem forgalma messze felülmúlja a várakozást. A félemeleten levő „Snack bárt” egy újság, méltánytalanul „megszúrta”. Nem ismerte a rendeltetését! Ez ugyanis a bár helyén működik, napközben kávét, italokat, rövid falatokat szolgáltat, csendes beszélgetésre, napközi üldögélésre szolgál. Nagyon helyesen így akarják kihasználni az éjszakai lokál helyiségét — nappal. Több reklámot érdemelne, mert még kevesen ismerik Az esti műsor előtt Dobai Zoltán felszolgálót, szakszervezeti bizalmit kerestük fel. Nagyon büszkén vezet végig az üzem szociális helyiségein. — Meg kellene írni a Mérlegben — mondja —, hogy tanulni jöhet ide az ország bármely részéből, aki megfelelő terveket akar készíteni öltözőkre, mosdókra, irodákra. Egy világítóudvar beépítése árán mintaszerűek és jól felszereltek ezek a helyek. Végigjártuk: valóban azok! Megnyugodva ülünk be végignézni a valóban színvonalas lokál műsort, amelyet hétköznap este a fullasztó kánikula ellenére velünk együtt zsúfolt ház (sok külföldi) tapsol végig. Magyar Pál