Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-08-01 / 8. szám

I Dorcsák József mosómester 13 éves korában — 47 esztendeje — állt munkába. Huszonnégy évet töltött a Béke Szálló mosodájá­ban, 1963 óta a Royalban mosó­mester. Arról nevezetes, hogy minden egyes inget úgy kezel, mintha a sajátja lenne. Lelkiis­meretes, jó munkaerőnek ismerik. Kenderesy Zol­tán a cukrász­üzem vezetője otthon is szenve­délyesen süt-főz. Lassan negyven éve él mintaszerűen a hivatásá­nak. Mester cukrász, Miamiban Oscar-díjat nyert. És odiahasza — akárcsak az üzemben — példa­kép: egyik fia cukrásznak, a má­sik pincérnek készül. Győrfy Ferencné a cukrászüzem gazdasszonya. Tagja a szocialista brigádnak és a munkaügyi dön­tőbizottságnak. A társadalombiz­tosítási tanács elnökévé választot­ták. Legnagyobb öröme a sok új­donság. És az örvendetesen nö­vekvő forgalom, ami a cukrászat jó munkáját is dicséri. Kép: Berke Szöveg: Körmendi „AZ SZB-TITKÁRT KERESI? - Nem ismerem!” Nyári nap, déli 12 óra. Az Asto­ria Szálló portáján nagy a sürgés­forgás. Érkeznek, utaznak a ven­dégek. Magyar szó alig hallható. Nem zavarom őket. Az szb-titkárt keresem. Ki az, aki ilyen időben ráér? A ruhatá­ros. Hozzá fordulok. Hol találom az szb-titkárt? Ő bizony nem tud­ja. Azt sem, hogy ki az. Menjek a személyzeti kapuhoz és kérdezzem meg valamelyik irodában. Nem megyek. Betérek az étte­rembe és felteszem az előbbi kér­dést az egyik felszolgálónak, ő sem tudja ki az, de hozzáteszi, hogy csak egy hónapja dolgozik ezen a helyen. No, majd az étter­mi brigádvezető! Hozzá fordulok. Válasz ugyanaz: — Nem tudom ki az, de majd a konyhán megkér­dezem. Jön is vissza nemsokára, s mondja: Próka Gusztávné, a Kárpátiában dolgozik, gazdaasz­­szony. (A két háznak egy szak­­szervezeti bizottsága van, gazda­ságilag is egybetartoznak.) Megyek a Kárpátiába. Nagy a sürgés-forgás ott is, ebédidő van. Ráér a trafikos, idős bácsi. Kíván­csiságból felteszem a korábbi kér­dést. Válasz: — Nem tudom, pedig én 18 éve itt dolgozom! Még egy felszolgálótól kapok hasonló vá­laszt, míg végre közük az szb-tit­­kár nevét, de most nincs itt, az Astoriába ment Megvárom. Köz­ben azon gondolkodom, milyen lehet a dolgozók érdeklődése a szakszervezeti munka iránt, ha nem ismerik a titkárt? ... Végre találkozunk. Mesélem, mit tapasztaltam. Kissé meglepi, de hozzáteszi, hogy a passzivitás hosszú ideig őt is elkeserítette. Volt olyan taggyűlés, amelyre öten jöttek el. Ma már jobb a helyzet. Négy éve szb-titkár. Két éve a két háznak. Sokat dolgozik a tag­ságért. Éves munkatervüket eddig végrehajtották. Huszonkét bizal­mijuk van, többségük elvégzi a rájuk bízott munkát. A 436 dol­gozó 83 százaléka szervezett. Nagy a fluktuáció, s ez oka az alacsony szervezettségnek. A Kárpátia ét­terem konyháján például csak 5 régi dolgozó van, akit a tözsgárda tagsághoz sorolhatnak. Sok a problémájuk, melyek megoldása még temérdek időt igé­nyel, s ez is hozzájárul, hogy aki jobb munkahelyet talál, elmegy. A júniusban tartott aktívaérte­kezleten sok probléma hangzott el. Magony Sándorné például a régi dolgozók jobb megbecsülését hiá­nyolta. Bérbe alig jut kifejezésre a különbség. A Kárpátiában 80 ezer forintért készült a konyhai szellőztetés. Rossz, ezért elképesztő hőségben dolgoznak a konyhán. Az Astoriá­ban 250 ezer forintért készült a légkondicionáló berendezés. Nem működik. Sokszor elhangzik az összehasonlítás: — Ha egy dolgo­zó nálunk kárt okoz, megtérítik. Nálunk kisebb „bűnért" nem kap valaki erkölcsi bizonyítványt, ami szakmai eltiltást von maga után. Más szakmában 100 ezres károkat okoznak, az emberek egészségét rontják, felelőtlenül. Hogy lehet ez? Megnyugtató feleletet nem tu­dok adni a kérdezőknek, de bizo­nyos válasz ez a dolgozók passzi­vitására. Válasz az is, hogy Flór Imre felszolgáló egy éve kéri, rendezzék meg gyermeke névadó ünnepségét, és máig sem történt semmi. Az szb-titkár nem is tu­dott róla... Találkozunk elismerésre méltó sikerekkel is, de kevés számban. Lédai Sándor felszolgáló megta­nult japánul. Dicséretre méltó, de kevés az olyan vendég, aki a ja­pán nyelvet beszéli. Sok dolgozót részesítettek se­gélyben az I. félévben. Az stb. minden fontos megbeszélésen részt vesz, véleményt nyilvánít, de hiányzik az az erő, amely népsze­rűsítené a dolgozók között a szak­­szervezeti munkát, felvilágosítaná a dolgozók jelentős részét, hogy mi az, amivel a szakszervezethez lehet fordulni. Akár vélemény­­nyilvánításban, akár segítség ké­résében. Béla János ötszáz helyett ezer! Az egészség drága skincs, ak­kor érzed, mikor nincs ... Mély bölcsességet rejt ez a régi köz­mondás. Valóban, akkor értékel­jük egészségünket, ha története­sen valamely betegség kórházi ágyra kényszerít bennünket. A kórházban rend, tisztaság uralkodik, erről gondoskodik kor­mányzatunk és az Egészségügyi Minisztérium minden áron. Még olyan áron is, hogy a nyugdíj mellett munkát vállaló takarító­nőiket a más szakmákra érvényes havi 500 forintos keret helyett havi 1000 forinttal díjazza. A betegségből felépülő dolgozó­nak jó táplálkozásra van szüksé­ge, s ha önmaga nem tudja el­készíteni ebédjét, a vendéglátó­­ipart keresi fel, de felkeresi a vendéglátóipart az ország minden lakosa ezért vagy azért; egy po­hár szódavíztől az amgolnapör­költig mindenfajta étel- és ital­szolgáltatást igénybe vesznek. A vásárlók egészségének és érdekei­nek védelmében a vendéglátóipart ellenőrzik különböző ellenőrző és társadalmi szervek. Ebből követ­­kezik, hogy rend és tisztaság uralkodik mindenütt — gondol­hatná az olvasó. Elárulhatom, hogy nem mindig van így. Sok kívánnivalót hagy­nak maguk után az üzerdek hát­só helyiségei, mosogató, raktár, előkészítő és ezt legtöbb esetben a munkaerőhiány okozza. A még jóerőben lévő 55—60 év közötti asszonyok talán elvállalnák ezt a nehéz és fárasztó munkát, ha a nyugdíjak mellett nem 500, ha­nem 1000 forintot kereshetnének. Jó lenne, ha a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei is felvet­nék ezt a problémát. Talán eny­hítene valamit a létszámhiány megoldásában, ha ebben az évben már nem is, de a következő évek­ben. Füzy Pálné BÁRMILYEN rossz matematikus valaki, a 14-et nem szabad összeté­vesztenie a 2-vel, de az 5-öt sem az 1-gyel. Márpedig ez történt: legutób­bi számunkban hírt adtunk a „Szak­ma Ifjú­­stere” mozgalom fővárosi eredményeiről, s abban az V. kerü­leti vállalat ifjait megfosztottuk jó néhány éremtől. Cikkünk adataival ellentétben 14 arany, 5 ezüst és 4 bronzérmet szereztek, ami kiugróan jó eredménynek számít. Szívből gra­tulálunk és a tévedésért elnézést ké­rünk! Beszéljünk a szezonról­­ a félidő után A Roosevelt térről indulnak a városnéző buszok, itt működik a Fővárosi Idegenforgalmi Hiva­tal, s aki erre sétál, több idegen szót hall, mint magyart, miköz­ben valóságos divatparádét lát­hat. Nagy a forgalom a Gre­­shamben is. Gáspár Lászlóné üzletvezető ezt mondja: — Nincs okunk panaszra! Az áruellátás jó, még a bélszín sem hiányzik. Munkaerőhelyzetünk is kedvező. Igaz, mi szívesen vál­laljuk az „átteleltetést” is, de ennek fejében a Balatonra távo­zók ellenére sem küzködünk emberhiánnyal. Konyhafőnökünk is átment a Varsó Étterembe, de megfelelően tudtuk pótolni. — Úgy érezzük, megbecsülnek bennünket az idegenforgalmi szakemberek és külföldi vendé­geink, de a közeti hivatalok, az Akadémia, a „minisztériumi ne­gyed” összes érdekeltjei is. Ezt nagyrészt 7—8—10 éve egyfoly­tában itt dolgozó munkatár­sainknak köszönhetjük. Még ta­karítóink, mosogatóink is van­nak, igaz, egyik-másik már felül jár a 70-en. Többletnyereségünk­ből származó jutalékunk jutal­mazási keretéből igyekszünk ho­norálni kitartásukat. Az időjárás­ felelős... Kedvelt budai kirándulóhely a Hármashatárhegy felé vezető úton. Kánikulában! — Az időjárás­ felelős kezében vagyunk — mondja találóan Vis­­nyei Béla, a kisvendéglő üzlet­vezetője. — Tavaly a tavasz ne­künk kedvezett, aztán elfuccsolt a nyár. Idén elmaradt a valódi kirándulószezon, a kánikulában inkább hétköznap délutáni, esti vendégek keresnek fel bennün­ket. Vonzza őket a szép környe­zet, üde hegyi levegő, a jó zene. Sok a vissza-visszatérő külföldi törzsvendégünk, angolok, néme­tek, osztrákok, csehek. Felkészül­tünk a legnagyobb forgalomra is. Elegendő tartalék­ személyze­tünk is van, főként a hétvégek­re. Halászok bástyája Sokat emlegetett üzlet a Ha­lászbástya. Viták előzték meg, sok kötöttség akadályozta élet­­rehívását. A kezdeti nehézségek­ből még nem lábalt ki teljesen, vendégköre főként külföldiekből áll, a pestiek drágának találják. Diskóczi Péter felszolgáló, KISZ szervezőtitkár ezt mondja: — Valóban mintegy 80 száza­lékban külföldiek jönnek hoz­zánk. Éppen ezért kár, hogy ke­vesen rendelkezünk kellő nyelv­tudással. Jobban fel kellene kel­teni a tanulás iránti vágyat. A férfi és női öltözők felcserélésé­vel a kezdeti panaszok egy ré­szét megoldottuk. Bővíteni kel­lene a hűtőkapacitást, a behe­lyezett üvegek nem hűlnek elég­gé gyorsan. Remélem, őszre si­kerül már megfelelő törzsgárdát kialakítani és nem fognak hiá­nyozni azok, akik az első zök­kenőktől megijedtek és tovább léptek, könnyebb helyet keres­tek. (A KISZ-szervezőtitkár nyil­ván maga is sokat tesz a törzs­gárdáért s a nyelvismeretekben jó példával jár elöl: több idegen nyelven beszél jól.) A jó magyar konyha titkai... Az utcára is jóízű ételszag árad a Mártírok útja legelején, a Margithíd tövében jó konyhá­járól nevezetes Gül Baba önki­­szolgáló étteremből. Ma délután a konyhafőnök szerepét Nagy Józsefné konyhai kézilány tölti be, aki Fábián Sándor üzletve­zetővel együtt, hat éve a Móricz Zsigmond körtéri nagy üzletből jött ide.­­ Az egész törzsgárda együtt volt már nyitáskor — mondják — és nagyjából együtt van mi is. A forgalmunk télen-nyáron egyformán erős. Ma már nem­csak a külföldiek szeretik az ön­­kiszolgálást, de a pestiek is meg­szokták, hogy saját szemükkel látják, amit enni fognak. Lehet, külföldi utaikon kedvelték meg azt az ételkiválasztási módot az étlap-böngészés helyett. A kony­hánkat sokan dicsérik, de leg­kedvesebb legutóbb két Szeged­vidéki asszony volt, aki kedve­sen „őzve” elmondta, hogy ha Pesten jár, mindig minket keres meg, mert éppen úgy főzünk, mint ők­­ odahaza. Igaz, nem sajnáljuk a belevalót. Fekete a Körúton Sokáig tengődő, most új for­májában magára talált üzlet a Vígszínházzal szomszédos Omnia kávézó. Pintér Józsefné kávéfő­ző és Sipos Lászlóné felszolgáló éppen vált. — Kánikulában kevesebb a vendég mifelénk — mondják —, de még így is jól bevált ez az üzlet. A terasz csak a közelmúlt­ban nyílt meg, de az is jócskán növelte a forgalmat. A jó üzlet­menet mutatója, hogy akik itt voltunk nyitáskor, mind együtt maradtunk, s csak még újabbak csatlakoztak hozzánk. Sok a fu­tóvendégünk, aztán hivatal után, estefelé megtelik a terasz. Ami­kor a színház játszik, alig győz­zük a kiszolgálást. Előadás előtt és után, de a szünetben is sokan keresnek fel minket. Boráros tér A Nagykörút túlsó végén, a vacsora előtti „viharszünetben" a pult mellől szólítjuk el né­hány percre Gáncsai Józsefné kézilányt, szakszervezeti bizal­mit. — Nálunk alig nagyobb a nyá­ri forgalom, mint a téli — mond­ja. — Reggel fél 6-tól a munká­­ba menőket reggelivel várjuk, a csúcsforgalom délben 12—3 kö­zött van. Hat éve működik az üzlet, ráférne már egy kis fris­sítés. Például egy jobb konyhai elszívó, azután a pultok kedve­zőbb kialakítása. Szeretnénk egy „ivókutat”, ahol a vendégek ivóvízzel magukat kiszolgálhat­nák, hiszen kb. 1000 liter vizet nekünk kell az asztalra hordani egy „önkiszolgálóban”. Sok ma még a túlságosan munkaigényes folyamat, amihez a 131-es lét­szám éppenhogy elég. A dolgo­zóknak legalább 70 százaléka 4—10 éve „törzstag” s még a szabadságok kiadása is rendben megy: az évi 2000, 2100 napból már 1300-at kivettek munkatár­saink. Nálunk a hétvégén inkább esik a forgalom, 15 százalékkal is, különösen a szabad szomba­tokon. Csak a reggeli erős, még vasárnap is. Halló! Snack bár? Délután is, este is felkeressük a Halló kombinátot, a Körút és a Majakovszkij utca sarkán. Tudjuk róla, hogy az önkiszol­gáló étterem forgalma messze felülmúlja a várakozást. A fél­emeleten levő „Snack bárt” egy újság, méltánytalanul „megszúr­ta”. Nem ismerte a rendelteté­sét! Ez ugyanis a bár helyén működik, napközben kávét, ita­lokat, rövid falatokat szolgáltat, csendes beszélgetésre, napközi üldögélésre szolgál. Nagyon he­lyesen így akarják kihasználni az éjszakai lokál helyiségét — nappal. Több reklámot érdemel­ne, mert még kevesen ismerik Az­ esti műsor előtt Dobai Zoltán felszolgálót, szakszervezeti bi­zalmit kerestük fel. Nagyon büszkén vezet végig az üzem szociális helyiségein. — Meg kellene írni a Mérleg­ben — mondja —, hogy tanulni jöhet ide az ország bármely ré­széből, aki megfelelő terveket akar készíteni öltözőkre, mos­dókra, irodákra. Egy világítóud­­var beépítése árán mintaszerűek és jól felszereltek ezek a helyek. Végigjártuk: valóban azok! Megnyugodva ülünk be végig­nézni a valóban színvonalas lo­kál­ műsort, amelyet hétköznap este a fullasztó kánikula ellenére velünk együtt zsúfolt ház (sok külföldi) tapsol végig. Magyar Pál

Next