Mérleg, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

! Amikor a Magyar Beruházási Bank portáján az iránt érdeklőd­tem, hogy merre van a könyvtár, megkérdezték tőlem: — Melyik? — Miért, több van? — Természetesen. A szépiro­dalmi meg a szakmai. . . — A szakmait szeretném meg­látogatni ... Útbaigazítottak. A két könyvtár jóformán egymás mellett van a második emeleten. Békésen meg­férnek egymás mellett. A szép­­irodalmi könyvtár gazdag válasz­tékkal hetenként kétszer, kedden és csütörtökön délután várja né­pes olvasó­táborát. Most azonban feladatunk inkább a szakmai könyvtár munkájának ismerteté­se. A szakmai könyvtár melynek anyaga műszaki-közgazdasági és politikai munkákból adódik, ter­mészetesen merőben más jelleg­gel bír mint a szépirodalmi. Nyolcezer kötet könyvvel rendel­keznek, nem számítva bele ebbe a tekintélyes mennyiségbe a be­kötött folyóiratokat és az állan­dóan érkező külföldi újságokat és különböző szaklapokat, melyek­ből az érdekes és aktuális cikke­ket rögtön lefordíttatják. A Ma­gyar Beruházási Bank szakmai könyvtára fontos feladatának te­kinti a friss anyagellátást és a gyors információt, hiszen a bank­szakma dolgozóinak állandóan lé­pést kell tartaniuk a rohamosan fejlődő igényekkel és az elektro­nikára való fokozatos áttérés adta új problémák megoldásaival. A könyvtár adta segítséggel és le­hetőségekkel élnek is a bank al­kalmazottai. 250—300-ra tehető azoknak a száma, akik állandóan igénybe veszik a könyvtárat és mindig új anyagok iránt érdek­lődnek. Az érdeklődésre tehát nem lehet panasz. A könyvtárosok feladatai között szerepel még többek között a bibliográfiai kimutatások készíté­se. Ezt az igen jelentős szolgálta­tást főleg a bank vezető munka­társai veszik igénybe. De nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szakmai könyvtár elégíti ki a bank minden folyóirat igényét is. Nem csoda tehát, ha az ilyen szerteágazó, sokrétű tevé­kenység mellett a szakmai könyv­tár kinőtte a helyiségét. Alig fér­nek el. Állandó selejtezésekkel próbálnak segíteni ezen a helyze­ten. A bank egész épülete azon­ban túlzsúfolt, rég kihasználtak már minden terjeszkedési lehető­séget, úgy hogy a könyvtárosok a közeljövőben is valószínűleg csak erre a kényszerű megoldásra lesz­nek szorulva. A könyvtár előadójának és két könyvtárosának amint az elmon­dottakból is azt hiszem kitűnik, mindig van dolga, hiszen egy ál­landóan fejlődő, a kor szinte na­ponként növekvő igényeinek meg­felelő könyvtárat kell vezetniök. Ez annál is inkább így van, mert a Magyar Beruházási Bank szak­mai könyvtárát sűrűn igénybe veszik, segítségét kérik más vál­lalatok, intézmények is, bár nem szerepelnek a nyilvános könyvtá­rak listáján. Ágh Tihamér Egy nagy bank: két könyvtár... MNB-klub Éremgyűjtők, filmbarátok, barkácsolók és társaik Január 30-án Bíró Miklós igaz­gató megnyitó beszéde után adták át rendeltetésének a Magyar Nemzeti Bank Rudas László ut­cai, kibővített, újjávarázsolt klub­­helyiségeit. A megnyitó beszédet reprezentatív műsor követte, Si­­mándy József, Házy Erzsébet, Gobbi Hilda, Rónaszéky András, Brachfeld Siegfrid fellépésével, majd hajnalig tartó farsangi bál következett. A klubhelyiségek átépítése, a szerelési munkák mintegy 160 ezer forintba kerültek. Vajon arányban áll-e az anyagiakkal a klub programjának változatossá­ga, tartalma? — Erről érdeklőd­tünk Zsolnai Gábornál, aki közel másfél éve a klub vezetője. — Eddig is törekedtünk iroda­lomcentrikus programok rendezé­sére. Élvonalbeli költők, színé­szek, előadóművészek látogattak el hozzánk. „Havi vendégünk” so­rozatunkban olyan rangos művé­szeket hívtunk meg, mint Vas Ist­ván, Somlyó György, Gábor Mik­lós, Surányi Ibolya. Igyekeztünk irodalomszerető közönséget kiala­kítani és a továbbiakban is sze­retnénk őket megtartani. — Hogyan kívánják bővíteni ezeknek az estéknek a program­ját? — A budapesti Kossuth Klub­hoz hasonlóan szeretnénk egy fel­olvasó színházat létrehozni, ahol a kortárs világirodalom, színhá­zainkban nem látható műveit is­mertetnénk neves előadók tolmá­csolásában. Stúdió-előadás jelleg­gel öntevékeny irodalmi színpa­dok vendégjátékát is tervbe vet­tük. Az irodalombarátok körét februárban szervezzük meg. Itt a tagok saját műveik ismertetése mellett folyóiratszemlét, vitadé­lutánokat tartanának. — Az irodalmi programok mel­lett, milyen más jellegű esemé­nyek várhatók? — Szintén februártól szeret­nénk beindítani a zenebarátok klubját, ahol rádió, lemezhallga­tások mellett zeneesztétikát és zeneéletünk kiváló előadóit hív­nánk meg foglalkozásainkra. — Milyen szakkörök működte­tésére van még lehetősége a klub­nak? — A bankban már működő szakkörök közül a bélyeg, a fotó, az éremgyűjtő és a barkácsoló szakkör fog itt működni. De sze­retnénk a filmbarátokat is össze­fogni és hasonlóan a zene és iro­dalmi körhöz, előadássorozatokat biztosítani számukra. — Milyen társadalmi szerv biz­tosítja működésük sikerét? — Nem panaszkodhatunk. Va­lamennyi szervvel igen jó a kap­csolatunk. Az szb mellett műkö­dő kulturális bizottság minden támogatást megad. A KISZ is nagy gondot fordít tevékenysé­günkre. Az ő számukra az ifjúsá­gi klubdélutánok rendezésén túl­menően marxista vitakört szer­vezünk, ahol világnézeti kérdések megtárgyalását tűzzük ki fő na­pirendi pontként. Király Éva * A Petőfi Sándor utcában kérdezik: Létezhet-e megoldhatatlan probléma? Sokszor és sok mindent írtunk már az olyan irodákról, amelyek munkavédelmi szempontból ki­fogásolhatók, vagy éppenséggel nem megfelelőek. Számtalanszor tettünk szóvá panaszt zsúfolt­ságról, egészségtelen körülmé­nyekről, amelyek veszélyeztetik a munkaképességet, s szemmel­­láthatóan csökkentik a teljesít­ményt. De nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az az iroda, amely­ről az alábbiakban lesz szó, or­szágos viszonylatban pályázhat a legegészségtelenebb iroda kétes értékű címére. Belváros, Petőfi Sándor utca 5. A régi pénzintézeti szakembe­rek még emlékezhetnek rá, hogy valamikor az első emeleten itt volt a Hermes bank, amely a földszinten , az öt-hat emele­tes bérház udvarára épített csar­nokban tartotta az irattárát és a trezor egy részét. Hideg, nyirkos hodály volt ez, a dolog termé­szeténél fogva szabályszerű, szűk, nyithatatlan, rácsos börtönabla­kokkal. Annak idején senki nem tartózkodott benne, legfeljebb az iratkezelők mentek be negyed­félórára, amíg a szükséges érté­keket, iratokat kivették, betet­ték. Valamikor a háború után az IKEA vette birtokba, majd a Nemzeti Bank fiókja költözött ide. 1961-ben az OTP örökölte, akkor, amikor összevonták a postai takarékbetéteket, s kel­lett egy budapesti elszámoló centrum. A hodályra sok pénzt költöttek. Közel másfél milliót. Átalakították a padlótól a vilá­gításig. Nem sok sikerrel, mert a benne ülők számára az maradt, ami volt: elviselhetetlenül sötét, levegőtlen kripta. Rövid séta meggyőz erről. Két hatalmas teremről és több kisebb helyiségről van szó. Az egyik te­rem 173 négyzetmétert!) alapte­rületű és egyszerre negyvenen dolgoznak benne, a másik terem csak 86 négyzetméteres, de itt harmincan vannak. Akik itt az íróasztaloknál ülnek, soha nem tudják, hogy kint világos van-e még, vagy már besötétedett. A munkaidejükben éveken át nem látnak napfényt. A mennyezet alatti csapóablakokon sem fény, sem levegő be nem jön. A szün­telen, fárasztó neonfényben na­pirenden vannak a súlyos szem­­bántalmak. A levegőtlen csarno­kot két óránként szellőztetik. Ilyenkor felzúg a ventillátorok hangja, megbolydul a két terem, mindenki szalad a kabátjáért, még nyáron is. Hideg, nyirkos, de nem friss levegő zúdul be. A magyarázat egyszerű: a ventillá­torok jó része a kapualj pené­szes levegőjét préseli a terembe. Aki pedig az udvar felőli falnál ül, azon a kabát sem segít, ilyenkor sjlakmerevedést kap. Mindehhez már csak kiegészítés, hogy az emeletekről sepert sze­mét, az onnan rázott szőnyeg és rongy minden piszka órákon át száll alá, be a ventillátor csator­nájába, be a terembe... S mégis, mégis kénytelenek ilyen módon „szellőztetni”, mert a má­sodik óra végén a termek leve­gője oly vastag, hogy — kis túl­zással — meg lehet kapaszkodni benne. A kép tehát nagyon elszomo­rító. De még csak azt sem lehet mondani, hogy az illetékesek nem tudnának róla. 1966-ban vezérigazgatói határozat szüle­tett, hogy az itt sínylődő 72 nőt és tíz férfit el kell költöztetni innen. Arra a kérdésre azonban, hogy hová? — a mai napig nem tud válaszolni senki. Ezért az OTP szakszervezeti tanácsa pilla­natnyilag azt forszírozza, amivel helyi segítséget nyújthat. Csak­hogy ez sem olyan egyszerű. A rendkívül rossz helyzetben levő fiók számára soron kívül meg­épített az alagsorban egy zuha­nyozót. Ámde a toldozás-foldo­­zás az ilyen helyen esetleg nem segít, hanem árt. Amióta van zuhanyozó, azóta a nyirkos, tíz szekrényes (!) földalatti öltöző­ben és a vele lényegében közös WC-ben nincs szellőzés! Évekkel ezelőtt bevezették a napközi tor­nát és a vidám zenét — de mit ér ez ott, ahol se fény, se leve­gő? Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy 160 ezerért légcső­vezetéket terveznek a mennyezetre, amely­nek torka messze fent, az épület teteje felett lesz, s azt remélik, hogy e szellőzőberendezés folya­matosan és a jelenleginél jobb levegőt szállít a termekbe. Ez a jövő titka, de sokan kétlik, hogy ez sokat javítana a helyzeten. Vajon, valóban nincs semmi megoldás e 82 ember számára? 1969. szeptember 9-én, a szak­­szervezeti taggyűlésen, nagyon élesen került szóba a sok panasz. Makay Zoltánná például el­mondta: — Évek óta mindenki elismeri, hogy lehetetlen állapot uralkodik itt, hogy a körülmé­nyeink embertelenek, de sehol semmi nem változik ... Megismételjük hát a kérdést: valóban nincs remény a megol­dásra, a segítésre? Az OTP Szakszervezeti Tanácsa így nyi­latkozik erről: — ősi téma a Petőfi Sándor utcaiak panasza. Az az igazság, hogy már egész sorozat, jóváhagyott terv készült a megoldásra. Aztán, amikor a kivitelezésre került volna sor, valahol valamelyik hivatal, az OTP-től független szerv, minden alkalommal keresztülhúzta a ter­veket. Az óbudai toronyházban is kerestünk magunknak helyet A tervekre hétszázhúszezret (!) fizettünk ki, s végül az egész pénzt kidobtuk, mert a területet a Tudományos Akadémia kapta meg... Az elgondolásunk vál­tozatlanul az, hogy a Petőfi Sán­dor utcaiak elköltözzenek onnan. Most úgy fest a dolog, hogy ta­lán az Eörs-vezér téren szerez­hetnénk egy kétezer négyzetmé­teres helyiséget. De ez sem olyan egyszerű. Ott ugyanis panelles, előregyártott építkezés folyik, s az elektronikus központ számára külön meg kellene terveztetnünk a földszintet. Hogy végül is mi­kor menekülnek meg a kollégák a kriptából? Nehéz válaszolni. Ha minden jól megy, az Eörs­­vezér tér 1974-re áll. Remél­jük... A remény természetesen éltet. De az lenne a kérésünk, hogy az OTP a mintegy félezer építke­zése között a Petőfi Sándor ut­caiak rendkívül súlyos gondja megoldását kiemelt helyen szor­galmazza, mert joggal kérdezik az ottaniak, hogy létezhet-e meg­oldhatatlan probléma? Firon András Ш Ж1М1^ННВ ?,1 —1 1—, 1—, ГУ 1 \УHj о Andrea elsőnek érkezett A rádióban akkor éppen a Himnuszt játszották. Ország­szerte boldog új esztendőre csen­dültek össze a teli poharak, dur­­rogtak a pezsgős­üvegek, amikor a baba felsírt dr. Menyhárt Ká­roly kezében, a Veszprém me­gyei kórház szülészeti osztályán. — Kislány! — mondta és mu­tatta is egyszerre az orvos a kis­mamának, majd azonnal feltette az ilyenkor szokásos kérdést: — milyen nevet írhatunk be a ba­bának? A kismama — az alig 17 esz­tendős asszony — szemében az öröm első, bágyadt fénye gyúlt. Ő most úgy köszöntötte az új esztendőt, hogy már az első percben életet adott egy 3550 grammos kislánynak. S ha kislány ... — Akkor tessék beírni, hogy Andrea! Szilveszter éjjelén — úgy há­romnegyed 11-kor — hozták be a fiatal Horváthnét Balatonfü­­redről Veszprémbe. A kismama a füredi termelőszövetkezetben gyors- és gépírónő. A férje is fiatalember. Most tölti a tényle­ges katonaidejét. A szülészorvos azonnal a tele­fonhoz sietett a szülőszobából és az Állami Biztosító sajtóosztá­lyát hívta Budapesten.­­ Azt mondták, hogy mi va­gyunk az első jelentkezők vi­dékről. Andrea tehát megelőzte a töb­bi vidéki újszülöttet, a nyolc fiút és az öt kislányt. A „kiírás” értelmében azonban közjegyző jelenlétében sorsoltak: kit illet meg a 20 ezer forintos életbizto­sítási kötvény. A szerencse a kis Andreának kedvezett. Az Állami Biztosító nevében Vadnay Károly megyei igazgató 18 szál piros szegfűvel jelent meg a kismama ágyánál. — Andrea majd 18 éves ko­rában veheti fel kötvényére a 20 ezer forintot. Ezt jelképezte a szegfűcsokor is... —gárdonyi—

Next