Mérleg, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

„A papa kidolgatta a rekamiét” Takarékoskodunk ?... vagy csak nem figyelünk oda? Néhány éve nyílt meg az egyik szép önkiszolgáló étterem. A konyha dolgozói gyakran bokáig állnak a szennyvízben, mert el­dugul a lefolyó. Azon kívül, hogy az eternit csővezeték sem a leg­szerencsésebb megoldás, hiányzik a zsírfogó is a lefolyóból. Egy másik nagy vállalat újságjában ezt olvastam: „Gondot jelent a melegkonyhás üzleteknél a szennyvizek szennyezettségi fokának emelkedése. Ezt egyrészt a konyhai zsírfogók hiánya okozza, más­részt ahol ezek be vannak építve — ott nem megfelelő azok tisztí­tása, karbantartása." Egy zsírfogó ára: 3900 Ft. Betűvel is kiírom: háromezerkilenc­­száz és némi beépítési költség. Amikor új üzlet létesül, ez az összeg nem lenne számottevő, semmiből sem állna tehát beépíteni, még mi­előtt a konyhát burkolnák. Természetesen ehhez az kellene, hogy valaki felfedezze, hogy a tervben, költségvetésben nem szerepel, mi­vel ez a kivitelező vállalatoknak nem hiányzik, ők nem vendéglátós szakemberek, nem tudják hogy egy ilyen nagy konyhában mennyi szennylé folyik le naponta. Ez a hiányosság csak néhány nappal nyi­tás után okoz problémát, amikor az első dugulás bekövetkezik. Ek­kor viszont megkezdődik a levelezés, kinek a költségére szedjék fel a burkolatot, mert ilyenkor már nem olyan egyszerű a beépítése, mint építkezés közben lett volna. Amíg egy új vendéglátó üzlet megszületik, addig az illetékes vál­lalatnál 4—5 műszaki ellenőr megfordul, így végül nincs gazdája, ki ellenőrizte le részleteiben a terveket, ki adott szakmai tanácsot me­net közben a kivitelezőnek, vagy ki vette át és hogyan műszakilag a létesítményt? Tapasztalok hasonló „bagatell” dolgokat a villanykapcsolók és vezetékek szakaszolása területén is. Amikor a vezetékek szerelése történik, akkor a kivitelezők a kapcsolótáblákon elosztják, hogy me­lyik vezeték melyik üzemrészt világítsa meg, vagy milyen gépeket lásson el árammal, ők még nem tudják, hogy üzemeltetés közben az üzlet melyik részét mikor kell megvilágítani, így előfordul, hogy egy kapcsolóra kerül 25—30 égő, melynek égnie kell akkor is, ha abból 24 nap közben felesleges. Láttam olyat is, amikor valamelyik világí­tási kapcsolóra kötötték a pénztárgépet vagy a hűtőszekrényt, ilyen­formán akkor is világítani kell, ha besüt a nap és csupán a hűtőszek­rényre lenne szükség. Minden vállalatnál vannak olyan szakemberek, akik nemcsak az elektromos­­­zereléshez értenek, de az üzlet eljövendő munkáját is maguk elé tudják képzelni, s akiknek már kivitelezés közben bele kellene szólniuk, hogy egy-egy vezetékre melyik világítást vagy gé­pet kössék, ezzel a későbbi átszerelgetéseknek elejét vehetnék. Találtam Ludas Matyiba kívánkozó témát a társadalmi tulajdon védelmére vonatkozóan is. Egy üzlet hátsó terméből, melynek a kert felé is van kijárata, is­meretlen rongálók leszereltek és elvittek két falikart. Kihasználhattak egy olyan pillanatot, amikor a terem üres volt, s a pincér valamiért kiment. A falikart kitépték a falból, tehát, sok idejük nem maradt a szerelgetésre. A vállalat felelősnek érezte az üzletvezetőt és részkár­térítéssel büntette. A vezető fellebbezéssel fordult a VMDB-hez, melyben előadta, hogy ő nagyon is vigyáz a társadalmi tulajdonra, amit azzal is iga­zolt, hogy abban a teremben leszedette az összes falikart és azóta raktárban elzárva őrzi azokat, így a jövőben hasonló eset nem for­dulhat elő. Eszembe jutott az egykori atya, aki miután féltett leánykája még féltettebb ártatlanságán, hogy, hogy nem, egy „esős vasárnap dél­után’’ valami módon csorba esett, s a papa pillanatnyi felháboro­dásában, meg hogy elejét vegye hasonló komplikációknak, kidobatta a rekamiét. Tapasztalataimat, melyeket itt közreadtam, több vállalatnál szűr­tem le, így nem csodálkoznék, ha több vállalattól kapnék sértődött levelet, gondolván hogy róluk írtam. Fortyogásaimnak célja nem az, hogy bárkit is megbántsuk, de úgy érzem, egy kis odafigyeléssel so­kat takaríthatnánk meg amúgy is szűkre szabott fejlesztési vagy fenn­tartási kereteinkből. Füzy Pálné Meghalt Salamin Tamás 1983. január 3-án tragikus kö­rülmények között életének 43-ik évében halt meg Salamin Tamás elvtársunk, munkatársunk, so­kunk barátja. A Domus Lakbe­rendezési Áruház Vállalat füg­getlenített szb-titkára volt 1976- tól. Mindnyájan megszoktuk és ter­mészetesnek tartottuk, hogy Sa­lamin Tamásra mindig, minden feladatnál számítani lehet, felké­szültsége, életismerete, bátor szó­kimondása, jó meglátásai segítsé­get, iránymutatást adtak szá­munkra a szakszervezeti munká­ban. Szerette ezt a munkát. Sokrétű szb-titkári feladatainak ellátásán túl előadást, oktatást tartott, cik­keket, tanulmányt írt, új aktivis­tákat tanított be, felszólalt, ér­velt, vitatkozott. Szavai és tettei között nem volt ellentmondás, rendszerünk melletti elkötele­zettségét cselekedeteivel bizonyí­totta. 1980 óta a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának tagja volt. Örökre eltávozott közülünk egy ember, aki maximalista volt em­bertársaihoz, környezetéhez, de elsősorban önmagához, aki nem tudott megalkudni. A tervek kidolgozásánál érvényesülnek a dolgozói vélemények és szakmai szempontok Szociálpolitika a KERIPAR-nál A KERIPAR (Kereskedelmi Berendezéseket és Gépeket Gyártó Vállalat) — van lei e nevet a szakmában nem ismeri? — hat gyá­rában, melyek közül négynek akkora leányvállalata van, mint maga az anyagyár, 2700 ember dolgozik, közülük kétezerszázan fizikai állo­mányban, mintegy harminchat szakmát képviselve. Elképzelhető te­hát, hogy a szociálpolitikai tevékenység milyen fokozott odafigyelést követel egy ilyen vállalatnál, hiszen rendkívül sok helyi adottságot, szakmai szempontot kell mérlegelni a tervek kidogozásánál. Erről be­szélgettünk Hámori László vezérigazgatóval, Muravölgyi Miklóssal, a személyzeti és szociális vezérigazgató-helyettessel, valamint Király Tamás OVSZB-titkárral. Mielőtt azonban a szociálpoliti­kai munkára térnénk, nem ér­demtelen megemlíteni, hogy bár az elmúlt tíz év alatt a vállalat dolgozóinak létszáma ezer fővel csökkent, a termelési érték még­is háromszorosára növekedett, s míg a tőkés export 6-7 évvel ezelőtt elenyésző volt, ma a vál­lalat már jelentős szerepet ját­szik a termékeivel a világpiacon, s hazai vonatkozásban is a KER- IPAR a kereskedelem és a ven­déglátóipar egyik legszámotte­vőbb szállítója. Mindezen tények ellenére szerények a vállalat fej­lesztési lehetőségei, mert eddig — bár erre bizonyos fokig büsz­kék is — még soha sehonnan semmiféle preferenciát nem kap­tak. A középtávú szociálpolitikai tervük előirányzata azonban mégis jelentősnek mondható. A hatodik ötéves terv időszakában évente ugyanis harmincötmillió forintot szánnak fejlesztésre, il­letve szociálpolitikai célokra. Ezek közül legelsőként említik a lakásépítési támogatás jelentő­ségét. — Évente egymillió forintot fordítunk lakásépítési támogatás­ra, ebből az összegből általában 30—35 dolgozó részesülhet. Ez a segítség eleve stabilizálja dolgo­zóinkat, ezt bizonyítja, hogy a lakásépítési kölcsönhöz jutottak közül szinte csak elvétve akad kilépő. A lakásépítéshez azonban nemcsak kölcsönt biztosítunk, hanem segítjük az építkezőket gépekkel, fuvarral és néha hul­ladékanyagokkal is. Elégedetten számoltak be to­vábbá a beszélgetés résztvevői arról is, hogy bár sok a tűz- és robbanásveszélyes üzemük, az elmúlt 6-7 esztendőben tíz szá­zalékkal javult a baleseti sta­tisztikájuk, évek óta például egyetlen csonkulásos vagy halá­los balesetük nem volt. Örven­detes továbbá az is, hogy jelen­tős mértékben csökkent az úti baleseteik száma is, s ebben nagy szerepe van a nagyszerű önkéntességnek, mert a dolgozók megértik és betartják a szabá­lyokat, továbbá annak, hogy a munkavédelmi oktatások mindig alkalmazkodnak a különböző munkahelyek sajátos körülmé­nyeihez. A munkavédelemhez szorosan hozzá tartozik az üzem-­ egészségügy is. A KERIPAR min­den üzemegységében ezért mel­lékállású üzemorvos rendel, de van olyan üzemegység, ahol kü­lön fogorvosi szolgálat is van. Kondíciótermük is van, ahol or­vosi felügyelet mellett folyik a rehabilitációs munka a volt be­tegek egészségének teljes helyre­­állításáért. Üzemegészségügyi cé­lokra évente két és fél millió fo­rintot fordít a vállalat, ebből évente félmilliót költenek az or­vosi rendelők technikai felszer­­­reltségének korszerűsítésére. Az üzemorvosok az egyes gyárak­ban a helyi sajátosságoknak megfelelően felvilágosító előadá­sokat is tartanak,é s az is figye­lemre méltó, hogy minden gyár­egységben működik véradó szol­gálat. Az üdültetéssel kapcsolatban sem lehet panaszuk a vállalat dolgozóinak. Évente általában 800—1000 főt tudunk üdültetésben részesíteni, bár az a törekvésünk, hogy a SZOT-tól minél több családos beutalót tudjunk kapni, azért mi mégis igyekszünk saját erőnkön belül megoldani ezt a problémát. Balatonföldváron, a Neptun szál­ló mellett például vásároltunk egy villát, ahol turnusonként harmincan üdülhetnek. Ez a vil­la mondhatni luxusigényeket elégít ki, nemcsak a körülmé­nyeivel, a szobáival és a környe­zetével, hanem a kulturális le­hetőségeivel is. Vásároltunk eb­be az üdülőnkbe színes televí­ziót, lemezjátszót, van itt könyv­tár és a gyermekek számára gazdag választéka a társasjáté­koknak. Van továbbá egy saját üdülőnk Balatonszabadiban, kér­lünk egy üdülőt Siófokon, érde­keltek vagyunk a Belkereskedel­mi Minisztérium szakszervezeti bizottságának Bagolyirtáson lévő üdülőjében, a fiatalok részére pedig külön üdülési és sportle­hetőséget tudunk biztosítani a Római parton. S hogy el ne fe­lejtsük, van még két bungalónk a komáromi strandon is és tel­künk a romantikus-gyönyörű ta­tai tónál, ahol szintén hasonló létesítmény kialakítását tervez­zük. Arról is beszámoltak beszélge­­tőpatnereink, hogy évi 1 200 000 forintot költenek munkásszállí­tásra, s hogy saját munkaruha­készlettel rendelkeznek, melynek tisztításáról, javításáról szintén a vállalat gondoskodik, vannak gyárak, ahol erre a célra külön mosoda és varroda áll rendelke­zésre. Az ugyanis az alapelv, hogy a szociálpolitikának ki kell terjedni a technológiai tisztaság­ra is. Jelentős összeget költenek to­vábbá kulturális és sportcélokra is, az évi közművelődési progra­mot minden esztendőben a köz­­művelődési bizottságok a társa­dalmi szervek kultúrásaival ál­lítják össze, mindenkor alkal­mazkodva az adott gyáregység igényeihez és lehetőségeihez. Vé­gezetül arra a kérdésre, hogy a szociálpolitikán belül melyik te­vékenységet tartják a legfonto­sabbnak, melyikre fordítanak legtöbb gondot, természetesen azt a választ kaptuk: „A szociál­politika komplex tevékenység, mert a szociálpolitikán belül nem lehet fontossági sorrendet felállí­tani, hiszen az egyik feladat ki­egészíti a másikat.” — A dolgozók elégedettek a vállalat szociálpolitikai tevékeny­ségével? A szociálpolitikai terv kidolgo­zása nálunk rendkívül demok­ratikus folyamat. A tervet elő­ször a gazdasági igazgató, a fej­lesztési főmérnök és a szociális­személyzeti igazgató dolgozza ki a vállalati tervbe építve, s aztán bontják le, hogy melyik gyáregy­ség, milyen szociálpolitikai tevé­kenységet igényel. Ezután az OVSZB elé kerül a­­tervezet, ahol a szakszervezet él a jogai­val, majd a bizalmiak tanácsa vitatja meg a tervet. Olyan eset még nem fordult elő, hogy a bi­zalmiak ne éltek volna kifogá­sokkal vagy észrevételekkel, hogy egyetlen fejbólintással helybenhagyták volna a terveze­tet, így a dolgozók véleménye mindenkor érvényesül a szociál­politikai tervek kidolgozásánál, s ez biztosítéka a jó munkahe­lyi légkörnek is. Kohéziós erő Idejétmúlt újságírói stílus a szen­zációhajhászás. Ám az egyszerűen kö­telessége a zsurnalisztának, hogy fel­figyeljen az átlagostól eltérő jelensé­gekre. S ha azok közérdekűek. ..megénekelje” őket . . . . . . Szinte hozzászoktam ahhoz, hogy munkaerőhiányról hallok a Budapes­ti Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Szö­vetkezeti Vállalat boltjaiban. Noha túlzás nélkül állíthatom, hogy igen jó a vállalati szellem, légkör. De hát, ugyebár, vannak kevésbé ,,strapás” és jövedelmezőbb foglalkozások is . . . Ezért lepett meg kissé Lax Tibor bolt­vezető nyilatkozata a Rákóczi út és a Vas utca sarkán található 837. számú üzletben: — Nálunk minimális a fluktuáció Huszonnégyen vagyunk, kollégáim zö­me vagy két évtizede tevékenykedik együtt velem itt. Jómagam huszonhá­rom éve jöttem ide, korábban hét évig dolgoztam két, nagy boltban. Há­rom esztendő múlva nyugdíjba me­gyek s remélem, a fiatalok továbbvi­szik a jó hagyományokat. Mert annyi bizonyos, hogy nagyszerű nálunk a közösségi szellem, óriási összetartó erőt jelent a Petőfi Sándor szocialis­ta brigád léte, tevékenysége. Itt van tehát a titok nyitja. Ha va­lamiféle rejtélyről egyáltalán beszél­hetünk. Mert brigád máshol is van, máshol sem lehet sok elmarasztalást érdemlő tényre bukkanni — de azért itt mégiscsak különbül mennek a dol­gok. Legalábbis, nagy valószínűséggel, erre lehet következtetni a jelekből. Olyan tapasztalat ez, amelyről bíz­vást szólni lehet majd a szocialista brigádok vállalati tanácskozásán . . . Újházy György A Bartók Béla kórus sikerei Több évtizedes fennállása alatt több kiemelkedő siker fémjelzi a KPVDSZ Budapesti Művelődési Központjának Bartók Béláról elne­vezett kórusát. Felléptek többször is Budapest reprezentatív hangversenytermei­ben, jártak külföldön, énekeltek különböző rendezvények alkalmá­val csaknem az ország mind a tizenkilenc megyéjében. A kórus vezetője és tagjai mindannyian elhivatott művészek. Szívvel és lélekkel tanulják, alkalmazzák, űzik a zene és éneklés mesterségét. Vallják: a kulturális élményeket másoknak átadni, él­ményt nyújtani nemcsak hobbi, nemcsak foglalkozás, hanem hiva­tás. Több száz köszönőlevelet őriznek irattárunkban. Ezek közé tarto­zik az a levél, melyet a nyíregyházi KPVDSZ Művelődési Háztól kaptak azért, mert a kulturális napok alkalmával „felejthetetlenül" (így a köszönőlevél!) énekelték Kodály Zoltán dalait. Képünk Nyíregyházán készült, ama nevezetes Kodály-est alkal­mából. 3

Next