Mérleg, 1989 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
E SZÁMUNKRÓL Huszonötödik évfolyamunk borítóján Jean-Marie Lustiger párizsi bíboros érseket látjuk az auschwitzi haláltáborban, ahol édesanyját és családja nagyobb részét meggyilkolták. E kép utal nem csak a nácik szörnyű embertelenségeire, hanem más színezetű és világnézetű - köztük magyar - rendszerek bűneire is. Megrázó leleplezések tanúi vagyunk. Ezekre is érvényesek Lustiger szemelvényekben bemutatott sikeres interjúkötetének következő megállapításai: „Nem a bosszúállás a cél, hanem az emberek emlékeztetése arra, hogy mire voltak képesek emberek és mit kellett embereknek elszenvedniük... Ezt meg kell tenni, ha azt akarjuk, hogy az emberiség visszanyerje méltóságát!” A társadalomtörténet szerint könnyen válnak az eddig üldözöttek maguk is üldözőkké. Nincs olyan ragadós betegség, mint az erőszak, amely át- és átjárja társadalmainkat. Milyen új társadalom felé akar vezetni bennünket a Biblia Istene, aki Izrael történetében maga is erőszakos Istennek látszik? A szelíd, mégis erőszakkal meggyilkolt és győzedelmesen feltámadt Jézus Krisztus tanúsítja egy erőszakmentes emberi közösség lehetőségét, mindnyájunk szíve-vágyát, új fénybe állítva az ószövetség Istenét. Ezekbe a tanulságos gondolatokba vezet be René Girard francia tudós nyomán Norbert Lohfink jezsuita exegéta tanulmánya. Jacques Schepens szalézi pedagógia-professzornak a száz évvel ezelőtt elhunyt Don Bosco nevelési elveiről szóló cikke feloszlatott szerzetesrendjeink értékalkotó szerepére emlékeztet, melyek szabad alakulását és működését az új magyar vallásügyi törvény remélhetőleg biztosítani fogja. Klaus Jacob újságíró tudósítása az Anonim Alkoholisták csoportéletéről arra hívja fel figyelmünket, hogy ezzel az öntevékeny mozgalommal tekintélyi irányítás és minden anyagi támogatás nélkül lehet segíteni az ebben a népbetegségben szenvedőkön. A száz éve született Otto Karrer életét és a tavaly elhunyt Hans Urs von Balthasar utolsó művét ismertetve a kereszténység megújításáért küzdő két „rendhagyó” személyiségről emlékezünk meg. A könyvkritikák sorában első helyen újból írunk az ezeréves oroszföldi egyház lelki-szellemi kincseiről, hogy a bizantinizmust elvetve, az iparilag és társadalmilag fejlett Nyugat felé fordulva se feledkezzünk meg a tőlünk keletre messze kiterjedő keresztény Európa értékeiről. (B.J.)