Metropolis, 2006 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2006-01-01 / 1. szám
Noel Carroll egyöntetűen tetszetősnek. Mindkét szemléletmód átsiklik valami fölött, ami a műfaj lényegéhez tartozik. Nem ignorálhatjuk a műfaj nyilvánvaló paradoxonát azzal, hogy úgy kezeljük, mintha nem a vonzás és a taszítás különös keverékével lenne dolgunk. A horror sajátos természetével való számvetés igénye már a XVIII. század egyes szerzőiben felmerült. John és Anna Laetitia Aikin On the Pleasure Derived From Objects of Terror (A rémület tárgyaiból származó élvezetről) című esszéjében azt írja, hogy „...az a nyilvánvaló élvezet, amellyel elidőzünk a színtiszta rémület tárgyainál úgy, hogy morális érzékünket semmi sem zavarja, és a félelem nyomasztó érzésén kívül semmilyen más szenvedély nem hoz lázba bennünket, a szív paradoxona... bonyolult rejtély." Igaz, hogy az Aikin testvérek ebben az esszében nem kifejezetten arról írnak, amit én ebben a szövegben horrornak tekintek, kérdéseiket azonban olyasfajta írásművek sugalmazzák, amelyekből később kinő a horror műfaja. Ám a kérdés természetesen nem pusztán a horror- és rémtörténetek kapcsán merült fel. Nagyjából ugyanebben az időben Hume megjelentette A tragédiáról (Of Tragedy) című írását, amelyben megkísérelt magyarázatot adni arra, miért van az, hogy a közönségnek a tragédia „azzal arányban tetszik, amennyire lélekbe markolónak találja".5 Hume Jean- Baptiste Dubos-t és Bernard Le Bovier Fontenelle-t idézi, mint két olyan elméleti írót, akik korábban már foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogyan lehet élvezetes az, ami gyötrelmes. Aikinek ezt az általános dilemmát An Enquiry into those Kinds of Distress which excite agreeable Sensations (Vizsgálódás azon gyötrelmek kapcsán, amelyek kellemes érzéseket keltenek) című írásukban vizsgálták. Edmund Burke pedig a Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről alkotott eszméink eredetéről (A Philosophical Enquiry into the Origin of our Ideas of the Sublime and Beautiful) V fejezetének IV. részében — a fenséges, valamint a rémület tárgyai kapcsán kísérelt meg számot adni arról, hogy milyen módon származhat a fájdalomból gyönyörűség. ? Ezek szerint a horror paradoxona egy nagyobb kérdéskör része, amely arra keresi a választ, hogy az irtóztatónak vélt események és dolgok művészi ábrázolása hogyan válthat ki örömérzetet, illetve hogyan ragadhatja meg figyelmünket. Mielőtt azonban azon XVIII. századi magyarázatok némelyikéhez fordulnék, amelyek e rejtély megfejtésére vállalkoztak - s amelyek közül néhány szerintem még ma is használható, általános megoldást kínál a horror problémájára -, tanulságosnak tartok néhány újabb, közismertebb értelmezést feleleveníteni. Ha másért nem, hát azért, hogy jobban megértsük, milyen lehetőségek és nehézségek várnak arra, aki átfogó magyarázatot kíván adni a horror műfajának vonzerejére. A kozmikus félelem, a vallásos tapasztalat és a horror A horror értelmezési kísérleteinek egyik leggyakrabban hivatkozott szaktekintélye H. P Lovecraft, aki a műfaj elismert művelője, valamint a nagy hatású Supernatural Horror in Literature (Természetfeletti horror az irodalomban) című tanulmány szerzője.4 5 6 7 8 Lovecraft 4 Aikin, John - Aikin, Anna Laetitia: On the Pleasure Derived From Objects of Terror, with Sir Bertrand, a Fragment. In: Aikin-Aikin: Miscellaneous Pieces in Prose. London, 1773. pp. 119-137. John Aikin testvére Anna Laetitia Barbauld néven is publikált. 5 Hume, David: A tragédiáról. In: David Hume összes esszéi I. (trans. Takács Péter) Budapest: Atlantisz, 1992. p. 213. Ez az esszé először 1757-ben jelent meg Hume Four Dissertations című művében. 6 Aikin, John - Aikin, Anna Laetitia: An Enquiry into those Kinds of Distress which excite agreeable Sensations; with a Tale. In: Miscellaneous Pieces in Prose, pp. 190—219. 7 Burke, Edmund: A Philosophical Enquiry into the Origin of our Ideas of the Sublime and Beautiful. Notre Dame: University of Notre Dame Press, 1968. pp. 134-135. Burke tanulmánya először 1757-ben jelent meg. 8 H. R Lovecraft: Supernatural Horror in Literature. New York: Dover Publications, 1973. E monográfiának különböző változatai jelentek meg 1927-ben és 1945-ben. A szöveg kettős értelemben is nagy hatású. Egyfelől olyan normákat állít fel