Mezőgazdasági Technika, 1973 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
behelyezett tapogatórúd magától kapcsolja az ürítőszerkezetet, ha a gép a már lerakott levélhalmazt újból eléri. Elektrohidraulikus vezérlés A tartály mozgatását, a teljes gép kiemelését és lesüllyesztését, valamint az automatikus sorontartó bekapcsolását és az esetenkénti beavatkozást (jobbra vagy balra történő kiterítést) a traktorra kihelyezett és a traktor akkumulátoráról táplált villamos kapcsolóegységgel lehet vezérelni. A traktor és a munkagép között nincs szükség egyébként összeköttető hidraulika tömlőkre sem, mert a gépen a traktor teljesítményleadó tengelyéről hajtott külön hidraulikaszivattyú van. A tényleges vezérlést elektromágneses kapcsolású szelepek végzik. A szelepek tolattyúi közvetlenül, kézzel is működtethető. Ez akkor különösen jelentős, ha a gép hosszabb tárolása után a meggyantásodott kenőanyag miatt az elektomágnes nem képes behúzni. Ilyenkor a tolattyú néhányszori átmozgatása már segít. Ezzel a lehetőséggel akkor is célszerű élni, amikor a traktorról valamilyen okból nem biztosítható az áramellátás. Üzemeltetési tanácsok jó Az aránylag kis teljesítményű gép kihasználásához hozzájárulhatunk, ha — a nagyobb táblákat a napi teljesítménynek megfelelő 1,5—2 hektáros táblákra bontjuk; — széles forgókat hagyunk, hogy a gépcsoport könnyen fordulhasson; — hosszabb táblákon 700—800 méterenként, rövidebbeknél a fordulókban állítjuk le az üres pótkocsikat; — megteremtjük az éjszakai üzemeltetés személyi feltételeit — a gép automatikus sorontartása erre a műszaki lehetőséget megadja. Mivel egyes gazdaságaink kifejezetten a táblák feldarabolása és a forgók felszedése céljából szerezték be e gépet, megadjuk a táblák bevágásához szükséges beállítást, amely a szokásos üzemi beállítástól eltér. Táblák bontása — a traktor nyomtávolságát a szokásos 45 cm répa-sortávolságnál 1800 mm-re kell beállítani; — a gép jobb oldali járókerekét egy fél sortávolsággal elállítjuk, 45 cm sortávolságnál így 2025 mm a gép járókerekeinek nyomtáva; — a levélgyűjtő fenéklapját kiszereljük; — a jobb járókerék mögött dolgozó sorbehúzó tárcsát felkötve kiiktatjuk. Így már be lehet menni az osztatlan állományba. A levágott répafej a még álló répasorokra hul. Az első sor után megfordulva, a gép a kiszedett sor mellett jön vissza. Két forduló után az előbb még álló répára szórt leveles répa fejét a fejezőszerkezet újra felveszi és a már szabaddá tett sorra rakja le. Ezt a munkát célszerű száraz időben végezni, s a levélelevátor talaj feletti tengelyét kissé feljebb emelve azért, hogy az elevátor által esetleg kidöntött répák ne okozzanak zavart. Az így levágott répakoronát nem tanácsos felhasználni. Ezért a kis veszteségért bőven kárpótol bennünket a mindennemű kézi munka nélkül felosztott tábla Tátray György Óz állóeszközök pótlása A Nagykunság és a Közép-Tiszatáj közel 100 mezőgazdasági termelőszövetkezetének állóeszköz állományát elemeztük. Elsősorban gazdálkodási szempontok szerint végeztünk értékeléseket, de ezt kiegészítettük az állóeszköz-fenntartás elemzésével is. Összefüggést kerestünk az állóeszközök pótlását és bővítését célzó gazdálkodási tevékenység, valamint az állóeszköz fenntartását képező javítási és karbantartási tevékenység között. A vizsgálati anyag részletes ismertetésére egy cikk keretei között nincs mód, ezért csak néhány érdekesebb, a javítás hatékonyságával kapcsolatos megállapításra térünk ki. Általában elmondhatjuk, hogy a vizsgált térségben a termelőszövetkezetek jelentős része generál-szintű javításra rendezkedett be, amit korábban állami kedvezmények is támogattak. A jelenleg működő javítóbázis termelőeszköz értéke minden millió forint mezőgazdasági rendeltetésű állóeszközre számítva eléri a 35—40 ezer forintot. Vagyis igen jelentős értéket képviselnek a szerszámgépek és az egyéb javítást, karbantartást szolgáló eszközök. Ennek ellenére az újabb géptípusok magasabb szintű karbantartási igényét az üzemek jelentős része nem tudja elvégezni, ami önmagában véve is indokolja a mozgó garanciális szervizszolgálat minél gyorsabb kifejlesztését. Természetesen a saját javításra való berendezkedésnek is több oka volt. Megítélésünk szerint ezek közüli két tényező hatott ökonómiai szempontból a legerősebben. Egyik a termelőszövetkezetek jövedelemérdekeltsége, s az ezzel kapcsolatos foglalkoztatás olyan időben, amikor a mezőgazdasági munkák jelentős része szünetel, a másik pedig a saját pénzügyi forrás hiánya, ami miatt az eszközöket hosszú ideig kellett üzemeltetni. Számításaink szerint például — 1970. december 31. — minden ezer forint pótlási igénnyel szemben átlagosan az amortizációs alapban csak 300—310 Ft fedezet halmozódott fel. A saját erőmérséklet képződéséből következett az is, hogy a III. ötéves terv (1966—1970) időszakában az államilag kiemelten támogatott épületek, építmények és ültetvények nagy- és bővítése joga jelentősen nőtt, ugyanakkor az állóeszközállomány dinamikus részét képező új gépek és járművek csak a mérsékelt selejtezéseket pótolták. Következésképpen nagyarányú tett a túlüzemeltetés. A vizsgált térségben (1968 és 1970 között) — a gyenge talajkategóriában 42,3%-a, — a közepes talajkategóriában 23,0%-a, — a jó talajkategóriában 14,0%-a, — átlagosan 21,60%-a az összes állóeszközállománynak túlüzemeltetett volt. Ennek gazdasági hatását a termelőszövetkezeti nyilvántartásokból elég körülményes pontosan lemérni. Vizsgálataink során ilyen tartalmú elemzést csak a traktorállomány üzemeltetési adataiból tudtunk készíteni. Megvizsgáltuk az üzemelő traktortípusok javításának hatékonyságát és költségeit a gépek korával összefüggésben. Minden típusnál kiderült, hogy a javítás hatékonysága a gépek korának előrehaladtával egyre nagyobb mértékben romlik. Míg az egy-, hároméves traktorok javítási óráira átlagosan 18—25 óra üzemelési idő esik, addig a 4—7 éves gé Az üzemelési, és ayilási tái összefüggései 14