Mezőgazdasági Technika, 1973 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8. szám

behelyezett tapogatórúd magától kapcsolja az ürítőszerkezetet, ha a gép a már lerakott levélhalmazt új­ból eléri. Elektrohidraulikus vezérlés A tartály mozgatását, a teljes gép kiemelését és lesüllyesztését, vala­mint az automatikus sorontartó be­kapcsolását és az esetenkénti beavat­kozást (jobbra vagy balra történő kiterítést) a traktorra kihelyezett és a traktor akkumulátoráról táplált villamos kapcsolóegységgel lehet ve­zérelni. A traktor és a munkagép között nincs szükség egyébként ös­­­szeköttető hidraulika tömlőkre sem, mert a gépen a traktor teljesítmény­leadó tengelyéről hajtott külön hid­­raulikaszivattyú van. A tényleges vezérlést elektromágneses kapcsolá­sú szelepek végzik. A szelepek to­­lattyúi közvetlenül, kézzel is mű­ködtethető. Ez akkor különösen je­lentős, ha a gép hosszabb tárolása után a meggyantásodott kenőanyag miatt az elektomágnes nem képes behúzni. Ilyenkor a tolattyú néhány­­szori átmozgatása már segít. Ezzel a lehetőséggel akkor is célszerű élni, amikor a traktorról valamilyen ok­ból nem biztosítható az áramellátás. Üzemeltetési tanácsok jó Az aránylag kis teljesítményű gép kihasználásához hozzájárulha­tunk, ha — a nagyobb táblákat a napi telje­sítménynek megfelelő 1,5—2 hek­táros táblákra bontjuk; — széles forgókat hagyunk, hogy a gépcsoport könnyen fordulhas­son; — hosszabb táblákon 700—800 mé­terenként, rövidebbeknél a for­dulókban állítjuk le az üres pót­kocsikat; — megteremtjük az éjszakai üze­meltetés személyi feltételeit — a gép automatikus sorontartása er­re a műszaki lehetőséget meg­adja. Mivel egyes gazdaságaink kifeje­zetten a táblák feldarabolása és a forgók felszedése céljából szerezték be e gépet, megadjuk a táblák bevá­gásához szükséges beállítást, amely a szokásos üzemi beállítástól eltér. Táblák bontása — a traktor nyomtávolságát a szo­kásos 45 cm répa-sortávolságnál 1800 mm-re kell beállítani; — a gép jobb oldali járókerekét egy fél sortávolsággal elállítjuk, 45 cm sortávolságnál így 2025 mm a gép járókerekeinek nyomtáva; — a levélgyűjtő fenéklapját kisze­reljük; — a jobb járókerék mögött dolgozó sorbehúzó tárcsát felkötve kiik­tatjuk. Így már be lehet menni az osztat­lan állományba. A levágott répafej a még álló répasorokra hul. Az­ első sor után megfordulva, a gép a ki­szedett sor mellett jön vissza. Két forduló után az előbb még álló ré­pára szórt leveles répa fejét a fejező­szerkezet újra felveszi és a már sza­baddá tett sorra rakja le. Ezt a munkát célszerű száraz idő­ben végezni, s a levélelevátor talaj feletti tengelyét kissé feljebb emel­ve azért, hogy az elevátor által eset­leg kidöntött répák ne okozzanak zavart. Az így levágott répakoronát nem tanácsos felhasználni. Ezért a kis veszteségért bőven kárpótol bennünket a mindennemű kézi mun­ka nélkül felosztott tábla Tátray György Óz állóeszközök pótlása A Nagykunság és a Kö­­zép-Tiszatáj közel 100 me­zőgazdasági termelőszövet­kezetének állóeszköz állo­mányát elemeztük. Elsősor­ban gazdálkodási szempon­tok szerint végeztünk érté­keléseket­, de ezt kiegészí­tettük az állóeszköz-fenn­tartás elemzésével is. Ös­szefüggést keres­tünk az ál­lóeszközök pótlását és bő­vítését célzó gazdálkodási tevékenység, valamint az állóeszköz fenntartását ké­pező javítási és karbantar­tási tevékenység között. A vizsgálati anyag részletes ismertetésére egy cikk ke­retei között nincs mód, ezért csak néhány érdeke­sebb, a javítás hatékonysá­gával kapcsolatos megálla­pításra térünk ki. Általában elmondhatjuk, hogy a vizsgált térségben a termelőszövetkezetek je­lentős része generál-szintű javításra rendezkedett be, amit korábban állami ked­vezmények i­s támogattak. A jelenleg működő javító­bázis termelőeszköz értéke minden millió forint mező­­gazdasági rendeltetésű álló­eszközre számítva eléri a 35—40 ezer forintot. Vagyis igen jelentős értéket képvi­selnek a szerszámgépek és az egyéb javítást, karban­tartást szolgáló eszközök. Ennek ellenére az újabb géptípusok magasabb szin­tű karbantartási igényét az üzemek jelentős része nem tudja elvégezni, ami önma­gában véve is indokolja a mozgó garanciális szerviz­­szolgálat minél gyorsabb kifejlesztését. Természete­sen a saját javításra való berendezkedésnek is több oka volt. Megítélésünk sze­rint ezek közüli két tényező hatott ökonómiai szem­pontból a legerősebben. Egyik a termelőszövetkeze­tek jövedelemérdekeltsége, s az ezzel kapcsolatos fog­lalkoztatás olyan időben, amikor a mezőgazdasági munkák jelentős része szü­netel, a másik pedig a sa­ját pénzügyi forrás hiánya, ami miatt az eszközöket hosszú ideig kellett üzemel­tetni. Számításaink szerint például — 1970. december 31. — minden ezer forint pótlási igénnyel szemben átlagosan az amortizációs alapban csak 300—310 Ft fedezet halmozódott fel. A saját erő­mérséklet képző­déséből következett az is, hogy a III. ötéves terv (1966—1970) időszakában az államilag kiemelten tá­mogatott épületek, építmé­nyek és ültetvények nagy- és bővítése joga jelentősen nőtt, ugyan­akkor az állóeszköz­­állomány dinamikus részét képező új gépek és jármű­vek csak a mérsékelt selej­tezéseket pótolták. Követ­kezésképpen nagyarányú tett a túlüzemeltetés. A vizsgált térségben (1968 és 1970 között) — a gyenge tala­jkategó­­riában 42,3%-a, — a közepes talajkategó­riában 23,0%-a, — a jó talajka­tegóriában 14,0%-a, — átlagosan 21,60­%-a az összes állóeszközállo­mánynak túlüzemeltetett volt. Ennek gazdasági ha­tását a termelőszövetkezeti nyilvántartásokból elég kö­rülményes pontosan lemér­ni. Vizsgálataink során ilyen tartalmú elemzést csak a traktorállomány üzemeltetési adataiból tud­tunk készíteni. Megvizsgál­tuk az üzemelő traktortípu­­sok javításának hatékony­ságát és költségeit a gépek korával összefüggésben. Minden típusnál kiderült, hogy a javítás hatékonysá­ga a gépek korának előre­haladtával egyre nagyobb mértékben romlik. Míg az egy-, hároméves traktorok javítási óráira átlagosan 18—25 óra üzemelési idő esik, addig a 4—7 éves gé­ Az üzemelési, és­­ ayilási tái összefüggései 14

Next