Katolikus főgimnázium, Mezőkövesd, 1929

I. fs pályaválasztásról. (Előadói előterjesztés az 1930. junius 2-án tartott szülői értekezleten.) A kérdés, melynek megbeszélésére az intézet vezetőségének meg­hívására az igen tisztelt szülők és a tanártestület tagjai egybegyűltek, nem szorosan vett iskolai kérdés. Az ifjúság pályaválasztása a mai időnek nehéz problémája, melyben benne van a háború utáni Magyar­­ország minden nyomorúsága. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a kérdést egy megbeszélés keretében meg fogjuk oldani, hiszen annak gyökerei sokkal mélyebben nyúlnak gazdasági életünk sivár talajába, semhogy azokat onnan kiszabadíthassuk. Mégis szükségesnek látszik, hogy beszéljünk a dologról s legalább néhány általános irányelvet próbáljunk megállapítani s a mi mezőkövesdi viszonyainkra alkalmazni. Évről-évre látjuk a negyedik osztályt végzett fiúknak, különösen pedig érettségizett ifjainknak vergődését; kétségbeesetten kapkodnak, hova menjenek, mit kezdjenek? A legtöbb esetben hivatás, egyéni haj­lam nem is jöhet szóba, mert útját vágja a kegyetlen szörny, a sze­génység. Az ügyesebbje, vagy a­kinek a háta mögött van némi anyagi forrás, elhelyezkedik szakiskolákon, főiskolákon. Ez azonban a kér­désnek nem megoldását, csak elodázását jelenti, mert sajnos, a meg­szerzett diploma ma nem jelent feltétlenül kenyeret is. Nagyon jól tudjuk, hogy egyetemeink, főiskoláink diploma­termelése elhelyezkedési lehetőségeinket messze túlhaladja, és nagyon sok szakképzett, diplo­más ember kénytelen igényeit végleg lefokozva megragadni bármiféle alkalmat, amely kenyeret is ad. Budapest egyszerű rendőrei közt vannak egyetemi végzettségűek, sok érettségizett, a villamos kalauzok közt a jogász doktor nem ritkaság s az utcaseprők testülete is hat okleves mérnökkel dicsekszik. Mikor az országgyűlésen valaki a főiskolák túl­termelése miatt aggodalmát fejezte ki, a kultuszminiszter úr azt vála­szolta, hogy a kultúra még egy államot sem tett tönkre. Ez minden­esetre igaz, de nem teljesen megnyugtató. Miként igaz az is, hogy ha az állam diplomát ad valakinek, nem következik, hogy megélhetést is köteles adni neki. Mégis kormányunk szükségesnek látta, hogy egy külön szervet állítson fel Szegeden, melynek célja az ifjúság pálya­­választásának tanulmányozása, adatgyűjtés, talán irányítás is. Évről évre el is küldjük érettségiző ifjaink ilyen irányú kimutatásait, gyakor­lati szempontból azonban eddig még nem láttuk hasznát. Mostani ér­

Next