Katolikus főgimnázium, Mezőkövesd, 1930

I. Két évtized. Iskolánk történetének jelentős időpontjához jutott: két évtized záródott múltjából. Két évtized intézmények életében nem hosszú idő, de intézetünk életében ez a két évtized nagyjelentőségű: ezzel záródik az intézet történetének első, fontos korszaka, a megalapítás és kialakulás nagy időszaka. Méltó, hogy megemlékezzünk e korszak zá­ródásáról, kiemeljük az évfordulót az egymást váltó évek szürke so­rából s mint nagy dátumot jegyezzük az iskola történetének lapjaira. Két évtized fordulóját ünnepli intézetünk. A virágfakasztó szép tavasz mintha ünnepi ruhába akarná öltöz­tetni az intézet épületét. Az épület előtti park bokrai mintha dúsabban ontanák virágaikat, a rózsáknak színesebb volna a szirma, édesebb az illata. A természet tavaszi szépsége, tobzódó virágpompája mintha ünneplő koszorút fonna a húsz éves fennállását ünneplő mezőkövesdi kir. kath. reálgimnázium köré. Íróasztalom mellől gyönyörűséggel nézem az intézeti épület vi­rágos környezetét — Mezőkövesdnek méltán büszke ékessége, az or­szágnak kivételesen szép kulturális intézménye — mosolygó arcú diá­kok nyüzsögnek ablakom alatt, el-elnézem konviktusi növendékeink éle­tének pezsgő elevenségét — nekik az intézet a szó szoros értelmében vett alma materük — s lelkem a jelenből az emlékezés szárnyán visszaszáll a múltba .. . Képeknek változatos sora pereg le szemem előtt s e képekben megelevenedik a húsz esztendős múlt minden örömével és bánatával, reményével és csalódásával, szomorú hanyatlásával s életerős fellen­dülésével. Élénk színekben rajzolódnak elém a húsz éves fejlődés egyes mozzanatai, melyeknek során intézetünk bölcsőjétől a mai ki­alakulásig eljutott. Lelkemet megragadják ezek a felidéződő képek s szeretettel merengek el rajtuk, mert tanári hivatásom az intézet böl­csőjéhez szólított, pályám emlékei ehhez az intézethez fűződnek, át­éltem és átéreztem sorsának minden változatát. Derűs öröm, édes vidámság, bizakodó reménység, lelkes munka az első kép hangulata. A bölcsőkor három esztendejének élete áll sze­mem előtt. Boldog, gazdag reményekkel kecsegtető időszak . .. Észre sem vesszük az első berendezkedés kezdetlegességét, a tan­termeknek nevezett szobák alacsonyságát, fülledt levegőjét. Hiszen csinosak, tiszták a kicsiny, fehérre meszelt helyiségek, oly kedves a ház ereszére kúszó szőllőlugas (piros, mosolygó fürtök kerültnek róla ősszel a tanári szobácska asztalára). Ünnepi alkalmakkor zsúfolásig

Next