Református gimnázium, Mezőtúr, 1912
sott Lampérth Géza. 6. VI. Szimfónia Haydn-től, 1. tétel Ifj. zenekar. Március 151 kuisk. ünnepély műsora: 1. Szózat, Ifj. énekkar. 2. Talpra magyar! Szavalta Takács László VI. o. t. 3. Ünnepi beszéd, Sebestyén Béla dr. tanár. 4. Marseilles, Ifj. énekkar. 5. Mi a haza? Szavalta Csarnay Károly VII. o. t. 6. Hunyady induló, Ifj. zenekar. 7. Kossuth sírja, Ábrányi Emiltől, szavalta Hay Mihály Vili. o. t. 8. Hymnus, énekelte a közönség. Szép iskolai ünnepélyünk volt még május hó 4-én. Az 1901-ben VI. osztályt végzett és 1903-ban érettségit tett tanulóink tartották ekkor 12, illetve 10 éves találkozójukat. Tizenöten jöttek össze erre a kedves alkalomra, mindannyian végzett, jó állásban levő férfiak. Az intézet dísztermében folyt le az ünnepély első aktusa, ahol Vértes Vilmos István m. kir. iparfelügyelő üdvözölte társai nevében szép, meleg szavakkal a jelenlevő egész tanári kart. Üdvözlő szavaira a tanári kar nevében igazgató adott feleletet következőképen: Kedves Barátaim! „Quem dii oderunt, paedagogum fecerunt.” Sokan és sokszor hangoztatják axiómaként ezt a régi szállóigét. És mi tagadás benne, bizony még a legideálisabb pedagógusok is sokszor fájdalmasan érzik ennek a szállóigének igazságát, amikor a legodaadóbban, a leglelkiismeretesebben végzett munkájuk is kárbaveszettnek látszik; amikor tapasztalják, hogy az az ifjúság, amelynek szívébe a szépnek, jónak, igaznak szeretetét, a legmagasztosabb erkölcsi ideálokat igyekeztek beplántálni, az az ifjúság, alig hagyta el az iskola falait, rohanva-rohan idegen istenek után, rohanva-rohan azok