Református gimnázium, Mezőtúr, 1931
nagy társadalmának minden rétegét. Ennek következtében az emberi lélek és szellem legtisztább, legnemesebb értékei pusztulóban vannak. A nemzet jövője szempontjából ez sokkal nagyobb veszedelmet rejt magában, mint amilyen szörnyű csapás volt rajtunk a világháború vérvesztesége, vagy a trianoni területi veszteségek. Mert a nemzet életének fája, ha külső viharok kegyetlenül megtépázzák is koronáját, új, friss hajtásokat hajt és egyszer csak a régi nagyságában és pompájában virul szép lombkoronája, de ha egyszer a titkos féreg, az őrlő szó a nemzet belsejében megkezdi pusztító munkáját, méltán van okunk aggodalomra, mert könnyen valóra válhat a költőnek a magyar nemzetről mondott baljóslata: Ha dús sarjban nincs ifjulása, Elvész az erdő, bárki lássa ! A nemzet életének megújulása előtt szinte áttörhetetlen akadályként áll az utóbbi évtizedek romboló hatása következtében kialakult bűnös és átkos korszellem, mely elhiteti az emberekkel, hogy becsületes úton a mai világban nem lehet boldogulni. Ez az egyik oka, hogy ma olyan kevés igazi jellem nő a magyar élet talajából. Sokan vannak, akik gyermekeiknek, a jövő nemzedéknek semmiképen nem kívánnak olyan sorsot, mint amilyen nekünk jutott osztályrészül. Szeretnének is gyermekeikből olyan nemzedéket nevelni, amely jobb sorsra érdemes, mint mi vagyunk. A szülők nevelő kezéből azonban a gyermek hamarosan kiesik. A mai nehéz megélhetési viszonyok között a szülőknél igen sok esetben nincs meg a kellő lelki készség, máskor meg a sok elfoglaltság miatt az időbeli lehetőség hiányzik a szülőknél a gyermek nevelésére. Íme egy másik komoly oka annak, hogy miért fogyatkozott meg a jellemes emberek száma. Még csak egy harmadik okot említek itt. A jellemek kifejlődéséhez feltétlenül szükségesek az életpéldák, eszményi képek, mert ezeknek a hatása alatt úgy formálódik az egyéni* ség, mint a szobrász vésője alatt a szobor. Minden példa nyomot hagy a fejlődő gyermek érzékeny lelkében. A magyar történelemben megvannak ugyan a nevelő életpéldák és gyönyörű eszményképek, de mit érnek azok, ha a gyermek nem