Református gimnázium, Mezőtúr, 1935
Csokonai mint drámaíró „írok a boldogabb maradéknak, írok a XX. vagy XXI. szd.-nak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem.“ (Csokonai, Márton J. 1801) Petőfi költői nagyságának legfőbb eleme az eredetiség — ezt állapítják meg róla egyetemlegesen az irodalomtörténet írók s úgy beszéltek föllépéséről egészen a mosti korig, mintha annak semmi irodalmi egyezménye nem lett volna. Pedig az eredetiségnek ezt a magas fokát egész sereg előzmény lépcsőjén át tudta csupán elérni. Palóczi—Horváth Ádám, Kölcsey, Kisfaludy K., Czuczor és Vörösmarty a népdalnak, népi zsánerképnek, románcnak művészi átélése és utánzása terén végeztek fontos úttörést Petőfi születendő remekei számára, Garay „Kontr-ja ihlette „A király esküje“ megírására, Gaál József prózában író Alföld-imádata irányította költőnk ilyen irányú látásmódját, Eötvös Viola regényhőse késztette Petőfit arra, hogy az alföldi betyárban a bűnös társadalommal meghasonlító de egyébként rokonszenves üldözöttet lásson. Vajda Péter eredeti írói egyénisége is jótékonyan hatott Petőfire, nélküle az Apostol aligha született volna meg. Ez azonban Petőfi eredetiségét nem csökkenti, mert a költészet birodalmában a hogyan fogalma sokszor fontosabb, mint a mű. Horatius, Heine, Beranger Petőfire tett hatásáról nem is akarok szólni, mert hisz mit jelentettek ezek a hatások ? Ösztönzést adtak egy-egy irányban, ahol a tanítvány sokszor túlszárnyalta mestereit is. Csokonai alakjánál viszont éppen az ellenkező tendenciát tapasztaljuk. Petőfiről elismerik minden kimutatott hatás ellenére is, hogy eredeti tehetség, Csokonaiban pedig minden őstehetsége ellenére sem látnak igen sokan egyebet ügyes