Állami Teleki Blanka leánygimnázium, Mezőtúr, 1925
I. HERCZEG FERENCRŐL. ÜNNEPI BESZÉD. Elmondotta PUSZTAY RÓZSA tanár. Kevés embernek jutott osztályrészül életében eljutni az ünneplésnek azon lépcsőfokáig, mely kétségtelenül a halhatatlanság piedesztáljára vezet. Féltékenyen őrzik az emberek ezt az utat, őrül állítják mellé a szigorú kritikát, hogy vizsgálja meg, megérdemli-e az, aki rámerészkedik, hogy előre is jusson rajta. A magyar nép jellemének alkotó vonása az, hogy még ő maga is nehezen ismeri el szellemi nagyjait, szemérmesen takargatja értékeiket s alig meri idegen szemek elé vinni őket. Innen van az, hogy az elismerés lobogója sokszor csak ravatal előtt hajlik meg, akinek szánják, már csak mindent látó szellemi szemmel nézhet az ünneplés felcsapó lángjába. Most azonban olyan ember nevétől hangos az ország, aki pályája magasáról erőteljesen és még sokat ígérően tekint alá az ünneplők nagy sokaságára s bizonyára meghatódottan hallja elismeréssel, tisztelettel emlegetni nevét, mely hosszú 40 esztendő munkájával vált mindig becsületére a magyarságnak s most bizonyára méltó jutalmát fogja elnyerni a legmagasabb irodalmi fórum, a Nobeledij nemzetközi itélőbizottsága előtt. Herczeg F. ez az író, Jókai és Mikszáth méltó örököse a magyar irodalomban. A vakítóan kék egy rab bánsági rónán, ott, ahol 48-ban a „hét sváb“ síkra szállt magyarságáért, Versecen született 1863-ban. Édesapja a város polgármestere volt. Szívesen áldozott a tudományokért s fiát korán hozzászoktatta az olvasáshoz és a könyv szeretetéhez. Gyakran mondogatta, hogy a legjobb barát a könyv, annak is, aki írja, annak is, aki olvassa és szívesen hallotta, hogy fia már gimnazista korában otthon és Temesvárott hol egy verssel, hol egy regényes vagy jókedvű huszártörténettel próbálgatja a múzsák berkei felé vezető utat járni. Első szépirodalmi kísérletei német nyelvűek, talán Szegeden lett a magyar nyelv szerelmese .