Állami Teleki Blanka leánygimnázium, Mezőtúr, 1926

I DARVAY ISTVÁN.­­ A Mors Imperator bekopogtatott hozzánk és látogatásával súlyos veszteség érte intézetünket. A férfikor delén, munkaereje teljességében ragadta el közülünk a kérlelhetetlen halál szeretett s nagyrabecsült kartársunkat, Darvay Istvánt. Benne a magyar kultúrának egy értékes oszlopa dűlt ki; az iskola gazdag tudású, lelkes, buzgó tanárt, az ifjúság szerető, megértő mestert, a tanári testület nemeslelkű, önzetlen barátot vesztett. 1878-ban Székelymuzsnán született. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban, az egyetemet Kolozsvárott vé­­gezte. Tanári működését Sepsiszentgyörgyön a Mikó-kollégiumban kezdte meg. Hat évig működött itt, aztán a petrozsényi gimnázi­­umhoz került. A világháború kitörése őt is kiragadta a boldog családi körből s lelkes tanári munkálkodásából. Öt évet töltött katonai szolgálatban. — Mire visszakerült, a nagy nemzeti szeren­­csétlenség feldúlta a békés otthont s a hivő, izzó lelkesedésű hazafi fájó szívvel hagyta ott szűkebb hazáját, a bérces Erdélyt. 1919-ben került a mezőtúri ref. főgimnáziumhoz s onnan két év múlva hoz­­zánk. Itt Mezőtúron súlyos csapás érte : forrón szeretett, egyetlen fiacskája elvesztése. Ezt a csapást a családján rajongással csüggő apa sohasem tudta teljesen kiheverni. Az igazi hivatás lelkesedé­­sével tanította a latin nyelvet, magyarázta a klasszikus kor szép* ségeit egészen a múlt tanév végéig. Már ekkor emésztette a ha­­lálos kór. Fájdalmait hősiesen tűrve, fáradhatatlanul munkálkodott a tudományért, szolgálta a tanítás ügyét. A jelen iskolai évben azonban megtörte erejét a sok szenvedés s alig néhányszor jelent meg az iskolában, többnyire Budapesten időzött, keresve a gyó­­gyulást. De a jó Isten másként határozott; pár nappal a karácsonyi ünnepek előtt, dec. 20-án megszabadította a földi szenvedésektől s magához szólította, hogy viszontlássa korán előrement, felejthe­­tetlen gyermekét. Porladó teste ott nyugszik a budapesti Új­ köztemetőben S mi nem tehetünk mást, mint hivő lélekkel megnyugszunk a gonda­viselés akaratában. Tanítványainak hálája, tanártársainak szeretete őrzik emlékét. Legyen pihenése csendes a boldog feltámadásig !

Next