Állami Teleki Blanka leánygimnázium, Mezőtúr, 1938
4 + Németh Vince esperes-plébános emlékének megörökítéséhez nem illenek hangzatos szavak: az ő élete egyszerű volt, mint maga a jóság, a szeretet, vagy a béke. Nem is élt sokáig közöttünk, mindössze hat évig, de kitörölhetetlen nyomokat hagyott nemes egyénisége. 1933-ban, amikor közénk került, tiszteltük benne a hivatásának élő papot és jellemes magyar embert, amikor jobban megismertük, megszerettük arany lelkéért s szerető szivéért. Kedvesen mosolygó halk egyénisége mögött éreztük a jellem hajthatatlan szilárdságát s tudtuk róla, hogy becsülettel látta el hivatását a világháborúban, mint tábori lelkész és örültünk derűs, gazdag lelkének, mely vigasztalt, elindított, utat mutatott és békéltetett. Csak egyszer okozott szomorúságot, amikor elment és soha többé nem tért vissza. 1939 április 29-én szólította őt magához az Ur alig 47 éves korában és az egész város részvéte mellett tanítványainak atyát sirató könnyei és imája lebegte körül ravatalát. Egész életében a szeretet napszámában dolgozott s amikor befejezte rövid életét, megkapta a legnagyobb emberi jutalmat: az emberek meleg, őszinte szeretetét. És most, hogy az Úr visszahívta szolgáját, érezzük, hogy az ő élete nem simult bele nyomtalanul a hétköznapok tengerébe, mint a rövid életű feltűrendő hullám, hanem megmarad, mint egy kedves élmény, mint az Isten gondolata szerint való célbamarkoló élet erős bizonyossága: dr. Czvikovszky János.