Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
I. negyed - 1789-07-01 / 1. levél
3 Az Ánglus ’s a’Belga, fösvény földe mellett Fut, fárad, ’s dolgoz, hogy fényijén más föld felett. Ha ellenség ront rá vég tseppig minden vért Felhevültt szívéből kész ki szórni azért. Ki ki feláldozza annak tehetségét Ez ésszel, más karddal őrzi ditsőségét. ’S Oily rest népet hát csak e’ bör föld táplálna, Melly e’ jó Anyáért ki kelni fájnálna? — Nem is volt panaszod eddig gyermekidre Hogy siketek lettek volna jólétidre, Elbámúlt a’ Világ a’ nagy vitézségen Mellyet hív Magyarid víttak értted régen, Kiknek Török-vérrel részegültt szablyájok Volt a’ több Országok’ legerősbb bástyájok. — Melly sok Fijad adóz most is drága bérrel! Sok dajkaságodért fizet meleg vérrel, v ’S A’ vég lehellet is mellyet ki-fii szájok így szóll, hogy méltán ezt várta jó Hazájok, Mond meg néki Útas! ki ládd vagdaltt teszünk’ hogy értté örömmel vittünk míg ellestünk. — Ne szórd édes Hazánk! mi ránk is átkodat Senki nem kívánja úgy mint mihasznodat. Perelj inkább sok oly irigy gyermekeddel ! Ki nem gondol veled fém ékes nyelveddel. Méltán felgyúltt mérged arra kintsen átkot Ki a’ jódra célzó szándéknak vét gátot. — A a Mi.