Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)

I. negyed - 1789-07-01 / 1. levél

3 Az Ánglus ’s a’Belga, fösvény földe mellett Fut, fárad, ’s dolgoz, hogy fényijén más föld felett. Ha ellenség ront rá vég tseppig minden vért Fel­hevü­ltt szívéből kész ki­ szórni azért. Ki ki fel­áldozza annak tehetségét Ez és­szel, más karddal őrzi ditső­ségét. ’S Oily rest népet hát csak e’ bör föld táplálna, Melly e’ jó Anyáért ki­ kelni fájnálna? — Nem is volt panaszod eddig gyermekidre Hogy siketek lettek volna jólétidre, El­bámúlt a’ Világ a’ nagy vitézségen Mellyet hív Magyarid víttak értted régen, Kiknek Török-vérrel részegültt szablyájok Volt a’ több Országok’ leg­erősbb bástyá­jok. — Melly sok Fijad adóz most is drága bérrel! Sok dajkaságodért fizet meleg vérrel, v ’S A’ vég lehellet is mellyet ki-fii szájok így szóll, hogy méltán ezt várta jó Hazájok, Mond­ meg néki Útas! ki ládd vagdaltt teszünk’ hogy értté örömmel vittünk míg elles­tünk. — Ne szórd édes Hazánk! mi ránk is átkodat Senki nem kívánja úgy mint mihasznodat. Perelj inkább sok o­ly irigy gyermekeddel ! Ki nem gondol veled fém ékes nyelveddel. Méltán fel­gyúltt mérged arra kintsen átkot Ki a’ jódra c­élzó szándéknak vét gátot. — A a Mi.

Next