Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)

I. negyed - 1789-09-02 / 19. levél

*9S Ht. c­o­­­v? Dítsértük nem egyszer Ferdinand' (a) bölcs fejet, Li­kner' vitézségét, ’s Huszárink’ erejét. Asztalos pajtás sém maradt­ ki Br­inki­ve­l, Ki m­indenik kész volt kirkelni bár kivel. Sőt akár­ ki volt az ki jutott eszü­nkbe, Helyet adtunk néki hevült beszedü­nkbe. Rám is került a’ sor, ’s az én fegyveremre (Itt a’ Major szóllott a’ betsületemre. ) El­mondta Belsünket egykor hogy fogtam­ el, Kalapjánál fogvva, ’s hogy szalasztottam­ el. A’ ki meg­ijedvén, mind addigran futott, Míg nem nagy pihegve táborába jutott. Hogy vagdaltam­ öszve hét Vasas-németet . Mintha vágtam volna szalma-kévét hetet. Ismét, hogy fogtam­ el harmintz Gránátorost, ’S hajtottam Nordheimba mint valamelly nyáj kost. Kü­lönben ezeket dicsekedő czéllal Nem mondom , más is volt evedzve aczél­lal. Sok Huszárok tudom nagyobbakat tettek, ’S nálamnál koszorút inkább érdemlettek ! Különösen amaz Regement’ c­ímere, Gyarmat’kinek tízzel ért egygyik tenyere ! De Jegyzet. (a) Ferdinande Brunsviciensis Dustor Copiar. Foe­­derator. in Vestph. et Ducatu Hannover.

Next