Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)

I. negyed - 1789-07-01 / 1. levél

8 nem a’ Teremtő részéröl az ő ditsősége, az ember’ részéröl pedig, az ő boldogsága, ’s tökélletessége ? De miképen érheti­ el az IS­TEN ezt a’ kettős véget, hanemha az o­­lyan munkák által, mellyek az ő akaratja ’s p­arantsolatja szerént lesznek. — Ez az erősség, mellyet az ISTEN ditsőségének meg­gondolásából veszünk, igen erős és érezhető. Az ISTEN véghetetlenül szereti magát, ’s nem teremthet semmit más ízei­ből, hanem magára nézve; ha azért a’ te­remtések szabad elmével ruháztattak­ fel, az­oknak a’ Teremtővel való egyesüléseknek kell állani az Ő szeretetében ’s szólgálatjában , a’ melly is a’ Természet’ Törvényjének leg­első és leg­nagyobb c­élja. Szint’ o­lyan szükséges tehát hogy van természeti Tör­vény,­a’ miilyen szükséges hogy az ISTEN szereti magát, és ha életet ád valakinek ma­gán kívül, a’ maga ditsőségére cselekeszi azt. — — Tegy­ük­ fel más részről, hogy az em­ber csak o­lyan mint a’barom, és hogy sem­­mi törvény alá nem vettetett; mi hasznát veszi így az okosságnak, gondolkozásnak, ’s szabadságnak ? Mi lesz’­­ így a’ Társa­ságra nézve ? mert a’Társaság, sokkal in­kább mint egyéb állapot törvényeket kíván, hogy senki a’ másét ne bántsa. Az embere­ket minden zabola nélkül magoknak bocsá­tani

Next