Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-06-19 / 23. levél
mellyek jól laknak elébb hogy sem a’ ferdőbe mennének, azt mondván, hogy majd a víz igen meg éheztetné őket, így a’ ferdés nem csak nem hasznos, hanem veszedelmes is lehet. A’ másik ez, hogy sokan még keszkenőkkel bekötözik fejeket, hogy az meg ne ázzon. E’szerint a’ vér a’ hideg víztől szüntelen fel felé hajtatván, fő fájást, az igen véres emberekben pedig guta ütést is okozhat. Az Anglusok ’s Franciák mindenkor fővel buknak a’ vízbe, hogy legelőször is a’ fő nedvesedjen meg, a’ melly is igen bölts szokás; mert így a’ vér a’ főről takarodik a’ lábak felé. A’ ki úszni nem tudván nem mér így fővel bukni a’vízbe; cselekedje azt legalább, hogy a’ fejét először jól meg áztassa, úgy ne féljen a’ fő fájástól. Semmi sem erösíti jobban a’ gyenge és erőtlen embereket, mint a’ hideg vízben való serdés. Nam régiben élt a’ többek köztt Genevában eggy Törvény-tanító, a’ ki noha különben egészségesnek látszott, oly erőtlen volt, hogy a maga Szobájának ajtaját nem tudta ki-nyitni, hanem másnak kellett mindenkor ki és kébotsáttani. Két hónapig tartó hideg vízben való ferdése után úgy megerősödött, hogy azután a’ lóra is felült, és minden nap paripázott. A’ kik az inaknak gyengeségekben szenvednek, (debilitas nervorum ) a’ mi ilyenek a tanúló emberek köztt nem kévé-