Miről beszélgessünk? - Városon, 1955
1955-01-01
vagy: nem akarom szépen felépült házunkat romokban látni. Ezekben a szavakban minden benne van, ami a családok, az anyák életét, mindenét jelenti. S benne van az is: meg is védjük gyermekeinket, unokáinkat, szépen felépült házunkat, mert erősek vagyunk, olyan erősek, mint eddig még soha. A béke és a szocializmus erői soha nem voltak olyan hatalmasak és szilárdak, mint ma. Csőkéné is egy a sok-sok MNDSZ asszony közül, akiknek lelkes munkája hozzájárult az 1200 aláírás összegyűjtéséhez. Csőkénének az a véleménye: jó az, hogy sokan aláírták az ívet, de meg is kell érteniük az aszszonyoknak: mit jelent nekünk a német fasiszta hadsereg újrafeltámasztása és mit kell tennünk amellett, hogy aláírásunkkal tiltakozunk. Javasolta, hogy indítsuk el ismét a »Járj házról házra« mozgalmat. Csőkéné javaslatát nagyon helyesnek tartjuk. Szükség van arra, hogy a magyar nők is minél erősebben hallassák tiltakozó szavukat, hogy a tiltakozó gyűlésekről a magyar nők táviratai is eljussanak az imperialista kormányokhoz: érezzék, hogy itt egy 10 milliós nép békét akar, a békét erősíti, mert boldogan akar élni. De ha békéjét veszélyeztetik, meg is fogja azt védeni. Emellett minden MNDSZ asszony, akármilyen bizottságnak is a tagja, keresse fel szomszédait, beszélgessen velük arról, mit jelent a nyugatnémet felfegyverzés veszedelme. Emlékeztesse őket, mit szenvedtek városuk lakói a két háborúban. De mondja el azt is, hogyan harcoltak az országban és ott helyben is az igaz hazafiak a két világháború között és a II. világháború idején a német fasiszták ellen. Beszéljenek az asszonyok arról, hogy ma más a helyzet, mint volt az első világháború után, vagy 1930-ban. Ma már a Szovjetunió nem áll egyedül a béke frontján, hatalmas táborban tömörülnek a békés együttélés politikáját követő, a háború elhárításáért küzdő országok. És ma már nem az egész német nép, nem az egész Németország eszköze az imperialistáknak. Hatalmas erőforrás a béke ügye számára, hogy a kapitalista országok dolgozói is mindinkább megértik, hogy cselekedniük kell a nyugatnémet felfegyverzés ellen. A békeszerető országok moszkvai felsorakozása mindenekelőtt az erő felsorakozása volt. Értessük meg az asszonyokkal, hogy ez a hatalmas tábor magabiztosan néz jövője elé, mert nincs mitől félnie. A moszkvai nyilatkozatot nem az új német militarizmus látványától való ijedelem, hanem a béke fölötti aggódás szülte. Beszéljünk az asszonyoknak arról is, hogy a moszkvai értekezlet záróközleménye világosan rámutat, hogy ha ratifikálják a párisi egyezményeket, nem tehetünk mást, mint hogy magunkat még jobban erősítjük. Ez az erősítés nem utolsó sorban gazdasági erőnk növelését, a kormányprogram maradéktalan végrehajtását is jelenti. A békéért folyó, a nyugat-német felfegyverzés elleni tiltakozás nem választható el tehát attól, hogy megjavítsuk a termelő munkánkat is. Erőnket növeli, ha olcsóbban, selejtmentesen termelünk, több, jobb minőségű árut adunk az országnak. S ha falun minden dolgozó parasztasszony teljesíti az állam iránti kötelességét és felkészül a tavaszi munkák jó elvégzésére. Nem vagyunk tehetetlenek a háborúval szemben. Magyarázzuk meg az asszonyoknak, hogy a nemzetközi békemozgalom s a hatalmas Szovjetunió vezette békeszerető népek összefogása már elhallgattatta a fegyve rét.