Katolikus gimnázium, Miskolc, 1921

fényesen megállja helyét, éles szemével mindent meglát, idejében felismeri a helyzetet. Megesett, hogy kortársai rövidlátásukkal egy-egy tettének célját azonnal nem ismerték fel, aggodalommal nézték; amikor azonban az eredményt látták, megnyugvással, megelégedéssel adtak elégtételt a „barát"-nak és pedig úgy, hogy politikájában híven követték tovább is. Minden törekvésében a haza szent ügye lebegett szeme előtt. Nagy volt egyénisége, mélyen vallásos volt, nemes volt minden tette; szíve minden dobbanása hazájáért volt. Még­sem biztak benne. A gyanakodás, az ármány gyilkosságra vetemedett s Castaldo 155­1 -ben kiok­tatta a legnagyobb magyar diplomata nemes életét éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá a hazának. Fráter Györgyöt megbecsülni önmagunk megbecsülése. Sok, sok ilyen magyart a hazának. Különösen most, amikor hasonló veszélyben van a haza. Dr. Janicsek Nem sokkal haladta még túl életének delét és máris átköltözött az öröklétbe a magyar középiskolának régi, nagyértékű munkása, dr. Janicsek József. 25 évig az eperjesi kir. kath. főgimnáziumnak volt tanára, aki midőn 1919. március havában amaz ősi kiváló felvidéki intézet „csehszlovák reálgimnáziummá" vedlett át, s tanárait a „győz­tesek" szélnek eresztették, 1919. év őszén a miskolczi kir. kath. fő­gimnáziumhoz nyert beosztást és ezen intézetben igyekezett lángoló lélekkel szolgálni a Csonka-Magyar Hazát. Nem az életkor, — hiszen csak 53 éves volt — nem a keserves életküzdelem, — hiszen mindig szerényen küzködve élt, hanem a Hazát ért mérhetetlen szerencsét­lenség fájt az ő magyar lelkének gyógyíthatatlanul és e fájó lélek sebe volt az, amely megtörte testi erőit és sírjába hanyatlott — „multis bonis flebilis." Dr. Janicsek József életét oly folyamhoz hasonlíthatnám, amely kicsiny patakból eredve hamar nagyra növekszik a tápláló mellékvi­zekből ; szélesen és mélyen, sima felszínnel hömpölyög azután tova örvények, tornyosuló hullámok nélkül, romboló, kártevő áradásokat soha nem okozva, hanem egész útjában, míg az óceánba el nem ér, áldást, jótéteményt árasztva minden területre, amelyen áthalad s min­denkire, akivel útján találkozik. Vízét nem zavarja fel az iszap soha, kristálytiszta marad forrásától kezdve mindvégig. I (1869—1922.)

Next