Református gimnázium, Miskolc, 1880
fasulásra való hajlamát, vallás iránti fogékonyságát, egy fensőbb erő iránti ragaszkodását s a hitnek benső szükségességét az emberbe belecsepegtetett szokásoknak bélyegzi, s a papság koholmányának tartja, az óvatlanok ámítására irányult törekvést lát ezekben s azt határozottan el is ítéli; ilyen tan hirdetésénél megáll az emberi ész, mert az erkölcsi világ nem volna egyéb, mint egy gyermekies agyrém korcsszüleménye. Mennyiben van igaza, midőn a szoba tudósoknak az emberi lélekre vonatkozó érvelését kíméletlen kezével széttépi, s a legmélyebb gondolkozású férfiak elmebeli temékeit szánalomra méltó öntúlbecsülésnek mondja, mellőzöm, minthogy az emberi természetnek megfelelő tantételeik oly világosak, hogy bebizonyításra nem szorulnak Igaz ugyan, hogy a természet tanulmányozása sok balhiedelmet eloszlatott, s a régi rendszerek tarthatatlanságát ki is mutatta; de az érzéki világ összhangzatából a szellemi világra következtetést vonni nem lehet. Például a természettanban kísérleti úton bebizonyítható, hogy két egyenlő vastagságú és hosszúságú húr egyenlő hatás mellett egyenlő számú rezgéseket tesz, de ilyen kísérletek érzéki felfogásunk közvetlen tárgyát képezik; midőn azonban földünk természetéből a többi bolygók sajátságaira kell következtetést vonni, eddigelé egy természettudósnak sem jutott eszébe apodicticus érvvel föllépni , hanem a hypothesist elégségesnek tartotta a többi bolygók tulajdonságainak levezetésére. Ezen a Philosophia transcendentalis és az Ontologia azon vezérfonal, mely belvilágunkra tájékozást nyújt, a typicus külvázak hasonlatossága és egyenlősége mellett is eltérő sajátságok jelentkeznek, bizonyságául annak, hogy a szellemi erők némi tekintetben az őket környező anyagtól függetlenek, eszerint az élettelen tárgyak tüneményeinek hasonlatossága a szellemi életben mérvadó nem lehet. Az állati lélek tevékenységének egyes jelenségei, melyek észleletek útján az emberi tudás tulajdonát képezik, a philosophiának igen nagy szolgálatot tettek, minthogy a „Non datur saltus in natura"*) felállított axiómának helyes voltát oly világos színben tüntetik fel, hogy csak a skepticismus vak imádói küzdenek merev tagadásukkal e tantétellel szemben indokolatlan harczot mert ha nincs ugrás a természetban, akkor ama szakadatlan lánczolat, mely az *) Nincs ugrás a természetben.