Református gimnázium, Miskolc, 1921

A csillagok láthatósági adatairól és a földrajzi tájékozódásról. V­­alamint a földfelületen egyes pontok helyét két helyzetadattal (koordináta) határozzuk meg, am. a földrajzi szélességgel és a földrajzi hosszúsággal, amely koordináták alapvonala az egyenlítő (equator) és alappontja ennek a kezdő­délkörrel való átmetszete (pl. Greenwich), épen úgy lehet az égboltozaton a csilla­gok helyét két koordinátával megadni. Ily koordináta-rendszer több is van, aszerint, hogy mit választunk alapvonalnak és alappontnak. Ha pl. alapvonal a látókör (horizont) és alappont ennek a hely délkörével való átmetszete, akkor az úgynevezett horizontális csillagkoordináták lesznek a magasság (m) és az arymuth (a). Ha alapvonal az égboltozati equator és alappont ennek a hely délkörével való átmetszete, akkor az ún. equatoriális csillagkoordináták lesznek a declinatio (l) és az óraszög (ta). Ha az alapkör az equator és alappont ennek ún. tavaszi pontja, akkor a másik equatoriális rendszer koordinátái lesznek a declinatio (h) és a rectascensio (r). Ez utóbbiak azok, melyek, mint az észlelési helytől és annak délkörétől független és az egész világra nézve érvényes adatok, az évenkénti Csillagászati Naptárakban (pl. Akadémiai Almanach, Budapest, Astronomischer Kalender, Wien) bizonyos időközökre (1 —10 naponként) közölve vannak. Ezekből valamely észlelési helyre és megadott időpontra nézve számí­tással határozható meg, hogy mik a csillag horizontális koordinátái, amelyek láthatósági adatoknak, nevezhetők. E számítások alapjai azok a trigonometriai relációk, amelyek a horizontális és equatoriális koordináták összefüggését meg­adják, úm. sin m = sin cp sin m -f­ cos cp cos 8 cos w sin 8­­ sin cp sin m — cos cp cos m cos ( m\­hol cp az észlelési hely földrajzi szélessége. Ha a kiszámítás logaritmusos táblázatokkal történik, úgy az igen hossza­dalmas, ha speciális táblázatokkal eszközöltetik, úgy terjedelmes számtáblák használatát kívánja. Például a logaritmusos számolás egyik módja bizonyos segédszögek beve­zetésével a következő: (Lásd pl. Brünnow: Lehrbuch der spharischen Astronomie). Legyen cos R cos o) = R cos M) sin 5 = Rsin M J, ügy Ezek alapján a számolás elvégzése még meglehetősen hosszas. sin m = R cos fcp — M) | cos Mtang o> > tanga== sin(y — M) I

Next