Evangélikus Algimnázium, Miskolc, 1877

A protestantiszausnak, sőt az egész keresztyénségnek, a szabad szék­lemmel felékesitett — haladó emberiség palladiumának virágozhatása, s így isten országának széles e földön elterjedhetése, — a jól rendezett oktatás — nevelés, létesítésétől feltétel értetik. Ez éltetője a magasra törekvő isteni szikrának a léleknek, melynél fogva méltán isten gyermekeinek nevezhetjük magunkat. Ez emeltyűje a nemzetek anyagi jólétének, előhaladásának, mely egye­dül teheti virágzóvá s nagygyá az egyes államokat. E nélkül tespednie és vakbuzgóságot babonás hitet, vagy zsibbasztó közönyt kell szülnie és rabszolgaként nyomorogva zendéletet folytatnia. Ezen állítás tiszta igazságát belátták már a reformatio kezdetekor ama nagy férfiak, kik minden áron azon törekedtek, hogy az iskolák szent ügyét, mint a protestantizmus alapfeltételét legkiváltképen gondoskodásuk s buzgó ápolásuk tárgyául tűzzék ki. Ilyen s ezekhez hasonló eszmék lebegtek derék elődeink szemei előtt, midőn a reformatio után iskolákat alapítottak s azokat minden szük­séges kellékekkel bőkezüleg felruházták. A felföldről leszármazott s itt Miskolcon letelepedett ág. h­itv. ev. hivek, kik a szomszédos Arnóth községében levő ág. hitv. ev. anya­egyházhoz csatlakoztak bizonyára amaz eszméktől lelkesítve ily nagy horderejű tények jótékony befolyása alatt itthon/m­ég akkor csak egy magán -­iskolát tartottak fenn és abban egy magántanitó által az ifjú nemzedéket a grammatikáig taníttatták. A nevezett magániskolának első tanítója az eperjesi főiskolából kike­rült Marcsic­s­y György volt, ki a grammatikáig tanított —magyar, — német — és tót nyelven. Fizetése volt 30 frt, minden gyermektől hetenként 3 kr. évenként egy szekérfa, vagy ennek fejében 51 kr. 1782-ben május 14-kén kelt s aláirt folyamodványban iskola építésre s tanító alkalmazhatására engedély kéretett a Bécsben a fejedelemnél járt

Next