Állami Hunfalvy gimnázium, Miskolc, 1922
Dr. Hunfalvy János. (1820—1888.) A Magas Tátra hóval borított bércei alatt lakik több évszázad óta a derék szepesi németség, amely mindig hű fia volt hazánknak, mindig együtt érzett a magyarsággal, annak örömében és bánatában osztozott, vérét ontotta a magyar szabadságért úgy a Rákóczi Ferenc, mint az 1848—49-iki szabadságharc idején. Azonfelül sok kiváló államférfit és tudóst adott a hazának. A magyar tudományos élet két büszkesége: Hunfalvy János és Pál, szintén a Szepesség szülöttjei voltak, míg az előbbi a magyar tudományos földrajz, addig az utóbbi a magyar összehasonlító nyelvtudomány úttörője volt. Hunfalvy János 1820 január 21.-én született Nagyszalókon, Szepes vármegyében. Középiskolai tanulmányait Késmárkon, Miskolczon és Eperjesen, egyetemi tanulmányait pedig Berlinben és Tübingenben végezte. Előbb a késmárki ev. líceum tanára volt, de a szabadságharcban való részvétele miatt elvesztette állását és be is börtönözték. Kiszabadulása után előbb újságíró volt Pesten, majd 1866-ban a József Műegyetem, 1870-ben pedig a Tud. Egyetem földrajzi tanszékére nevezték ki rendes tanárnak, amely állását 1888. dec. 6.-án bekövetkezett haláláig viselte. Több tudományos társaságnak, úgy a M. Tud. Akadémiának is tagja volt. Hazánkat több ízben képviselte külföldi tudományos kongresszusok alkalmával. Hunfalvy a Ritter Károly által megalapított földrajzi iránynak volt képviselője, amely a földet, mint az ember lakóhelyét tünteti fel és vizsgálja a föld és az ember egymáshoz való viszonyát. Egyetemes földrajzának II. kötete Magyarországnak mai napig is legrészletesebb leírása. Tudományos munkái mintegy 50 kötetet tesznek ki. Élete és tudományos működése szolgáljon például iskolánk növendékeinek is, hogy majd, amikor annak falait elhagyják, ők is büszkeségei legyenek úgy e főreáliskolának, mint pedig sokat szenvedett szegény hazánknak is. . . Hensch Artur.