Református leánygimnázium, Miskolc, 1939
Oláh Sándor Évkönyvünk lapjain meg szoktunk emlékezni azokról a kartársainkról, kik eljutnak pályájuk egy-egy határállomására. Bírálatban, kritikában bőven van része a tanári munkának, de elismerő szó, méltánylás, megbecsülés — sajnos — alig-alig akad. Önmagunkkal szemben való kötelességünk, ha legalább mi nem megyünk el szó nélkül egy-egy ilyen évforduló mellett. A mi kedves, 25 éves szolgálatát ünneplő kartársunkkal szemben nemcsak a kötelesség vezeti tanári karunkat, hanem az igaz szeretet és őszinte nagyrabecsülés is. Szeretjük Oláh Sándorban az embert és becsüljük a tanárt. Szeretjük az ő végtelen jóságát, becsületességét, hűséges baráti szívét. Első közöttünk a türelemben, egymás hibáinak, gyengéinek elnézésében, megbocsátásában. Tőle tanuljuk az önuralmat, aki „hallgat, mikor haragszik és még jobban hallgat, ha nagyon haragszik.“ Csendes, kevés beszédű, a távolállók talán zárkózottnak mondják, pedig csupa kedély, csupa gyengédség. Mintha nemcsak külső kinézésében, hanem lelkében is hozott volna magával valamit onnan a messzi Keletről. Mentes minden hiúságtól, versenykedéstől, szereplési vágytól. 25 év alatt nagyon keveset hallottuk nyilvánosan szerepelni, pedig az ő józan életfilozófiájából, világos, tiszta judiciumánól nemcsak tanítványai, hanem a felnőttek is sokat tanulhatnának. Tanári működésében becsüljük határtalan kötelességérzetét, amely legyőzi a test gyengeségeit is. Példát ad arra, hogyan bánjunk tanítványainkkal: türelemmel, melegséggel, megbocsátással, szeretettel. A tömítési rendszernek nem barátja, nem haragszik, nem rettegtek Tudja és hirdeti, hogy nem a minél több ismeretanyagnak közlése és annak könyörtelen számonkérése a lényeg, hanem a kötelességteljesítésre, világnézetre való nevelés egy becsületes, őszinte, hűséges, istent, hazát, embert szerető ifjúságnak a teremtése. Tiszta szívből kívánjuk kedves kartársunknak, hogy még nagyon sokáig legyen a mi emberi példaképünk, tanítványainak szerető és szeretett mestere, iskolánknak hűséges munkása. vitéz Tóth Kálmán .