Állami Felsőkereskedelmi Iskola, Miskolc, 1939
II. Az 1939-40. év története. Amikor z 1886. évben alapított intézet 54. évének lezárásakor egy 22 évvel ezelőtt velünk együtt legyőzött és megalázott szövetséges nagy nép bilincseinek lerázása után a vén Európa eresztékeit rázza és tördeli; amikor a legyőzött és megalázott népek örök rabszolgatartóinak hitében elbizakodott nagy, gazdag és hatalmas népek az előtt a sors előtt állanak, hogy saját testükön érezzék az elkövetett bűn számonkérését, amikor a Sors kereke nagy és kis népeken átgázolt és átgázol és senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap, ami igazságtalanul szétszaggatott népünk békében él, dolgozik, erejét gyűjti és bizalommal tekint a jövőbe. Ezt a békében dolgoztatást és a jövőbe bizalommal tekinthetést annak a férfiúnak köszönjük, aki nemzetünk bizalmából 20 évvel ezelőtt eltakarította a nagy világháború romjait, új életre, új munkára serkentett és azóta is férfias eréllyel, bölcs előrelátással vezeti az örvények közt nemzetünk hajóját. Vitéz nagybányai Horthy Miklós dicsőségesen kormányzásának 20. évfordulója évében és 71. évének betöltése alakalmából a legőszintébb hódoló tisztelet, a vérünkből való igaz magyar államfőt megillető szeretet és a hála soha el nem múló érzései szállnak minden magyar szívéből az országgyarapító kormányzó felé, és egy szívvel, egy lélekkel azt kívánjuk: Istenünk áldja, Istenünk jutalmazza nemzetmentő, országgyarapító munkáját azzal, hogy minden elszakított, 22 év óta rabszolgaságot szenvedő vérünket szabaddá tehesse és minden magyart békességben és boldogságban még nagyon sokáig vezethessen Nagy-Magyarországban! Isten akarata, hogy a földön minden változásnak legyen alávetve. A természetben ezért változik a nappal és az éjjel, a tél és a nyár, az ember életében a boldogság és szenvedés, az öröm és a bánat. Amikor tehát boldog büszkeséggel kérjük az Egek áldását az első magyar ember fejére, ugyanakkor szomorú szívvel meg kell emlékeznünk a mi iskolánk kedves halottairól is. Kedves halottakról kell beszélnünk, mert sajnos e tanévben intézetünknek két kiváló barátja távozott el az élők sorából. Az egyik Támedly Mihály, a mi, majd a kassai tankerület kir. főigazgatója, aki 4 évi miskolci munkássága alatt megismervén iskolánknak a gyakorlati életre nevelés szempontjából nagy jelentőségét, nagy megértéssel és szeretettel támogatta intézetünket. Mint sok évet a gazdaságilag fejlett külföldön töltött, nagy tudású és széles látókörű pedagógus, jól tudta és a nagy nyilvánosság előtt is hangoztatta, hogy a magyarság jövő boldogulásának legbizto s