A Reggel, 1918. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

ItH. évfolyam, l (16S9. szám.) WAmVAVi 'fíeljbcll előfizetési árak: FÜGGETLEN POLITIKAI NA Pi LA P Wtdékl előfizetési árak: is* övre »/ érre 'gyed évre 28 K 14 K 7 K Felelés szerkesztő és Istptnlajdenes i no VÁKY1 KORNÉL. Mgisz évea ■— •— — 93 IC Fél érre — — — — 16 K Negyed érre — — — 8 K Szerkesztősé* és kiadóhivatal telefonja: 505. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolcz, Széchenyi u tea, Weidlich-udvar. (::) Az 6 esztendő utolsó órája is! ütött már és az emb:' -ok teli ^anénynyei, várakozással óhajt­ják a holnapot, mely számukra «gy jc-bb jövőt jelent. Az embe­re« . mindannyian szenvedtek, kdizdötfek, ^ kínlódtak, sínylődtek, jajgattak és jaj veszekedtek, mert szficvédéseik nagyok, retteneté f.ttk, borzalmasak voltaik. Az el- irrafott év minden napj,a: fájó, «senvédésekben gazdag volt és :ni legfeljebb csak hinni, bázni pró­báltunk abban, hogy máiéi hol- ■ napra könnyebb lesz a helyze­tink, javul a sorsunk. Nagyon, igen nagy; n kínos és fájó volt az elmúlott év minden áriája, any- níyit, oly sokat végnélkül szen- veiltiink, bőgj' e fájdalmak újbóli átérzííse t alán em beri l ehetetlen - só« is. De most mégis bízva, bi- mkedva, reménykedve nézzünk az el következendő időkre, mert ez órában igazán joggal szívből el­mondhatjuk hogy „megtbünhöd- fe mátr e nép a múltat és jöven- íőt“... # (X) Amikor legutoljára elvé­geztük _ kötelességünket, és a kró­nikás feladatához híven az uj sztendőt ^ beharangoztuk, akkor rég kevésbbé volt könnvf.i a elyzeíiink. _ mint ma. Akkor lég a reménysugár sem volt meg in, hogy egyszer eltávoznak a rrongós kék égről a háború fe.l- Ü. lm iriTist, amikor e sorokat ssziik papírra, már könnyebb, kkal könnyebb a helyzetünk, Xt minden remény megvan ro, bogv amikor legközelebb az esztendő jöttét üdvözöljük, ak- r mát a béke ügyében, a béke !dogi tó érzetében tesszük maj- i ezt. Oh akkor nagyon. boldo- í leszünk, kimond ha tátin mii go’égedettek és a lelkünk re­mi fog az örömtől, hogy im­ád ülhetünk. Hc^szu, nagyon szil volt az elmükét esztendő, most, hogy utána vagyunk, diák megelégedettek és biz- k a jövőben, örüljünk a kilá- eH holnapnak! # L) Az 1918. év a magyar tor- lemben minden eddigi esz­őnél becsesebb lészen. Becse- azőrt, mert talán ez az idő- fegia meghozni szántunkra ágbékét és bár ez mindennél "sabb, — íi ekünk magyarosi­nak mégis még ennél is többet, ad­hat ez* az. esztendő. Ha minden úgy' történik, ghogy véges em­beri elmével a dolgokat elképzel­ni egyáltalán lehet, akkor a nem­zet életében ez az ér lesz a leg­drágább, a- leghevesebb, a legér­tékesebb kincs. Igen, az 1918. ér hozhatja meg nekünk aast * jőgki- terjesztést, amelyekéid- mióta esák öntudatosak vagyaink, mindig a legelszántabb küzdelmet folytat­tuk. A választójog’, a lei Yizso- nyi az, mely számunkra k leg­szebb újévi ajándék lehet. A bé­ke és ez emberek jogainak elis­merése az. ami bennünket még megvigasztalhat ami bennünket még boldoggá is tehet! Ezt vár­juk vZ újévtől! Hadvezéreink karácsony! Üdvözlete. Béró kövessházai Kövess Her­mann vezérezredes; Valamennyi csapatnak, amely a lélegzeíiabló offenziva és a rá­következő megerőltető áilásépités után most jól megérdemelt pihe­nőnek örvendhet, ai fegyverszü­net. hatása alatt kitűnő a hangu­lata. Ám, ha a fegyverszünetet ellenfeléink hibájából neiu követ­né a tisztességes béke, akkor Ausztria;-Magyarország fiai, örömmel követve a! hőn szeretett- legfelsőbb hadúr szavát, — lelke­sül ten vennék fel újból igazságos ügyünk mellett a győzelmes harci tevékenységlet. Biztosítéka ennek kitűnő szellemünk, magas erköl­csi érzésük és az « meggyőződé­sük, hrgv nem mi vagyunk a’zok, kik a véres háborút ok nélkül meg akarják bcteezaíbitani. Báró Krobatln Sándor tábor­nagy: Hőseink, akik a karácsonyi ün­nepeket negyedízben ünnepi ik tá­rol hazájuktól és családjuktól, főleg a;z a tudat ad erőt ennek tü­relmes elviselésére, hogy a jelen helyzet szilárdsága az egyetlen eszköz arra, hogy á sors ilyen, és egyéb mostohaságának minden időkre elejét vegyék ás h gy ma­guknak szebb jövőt bizdusi ísbnak. \ Bojnal Boroevics Szvetozár vezérezredes: Mélyen bent az ellenség föld­jén ünnepük ma az Isonzó-hndse- regók karácsony ünnepét, abban ,a felemelő tudatban, hogy nem­csak megoltalmazták hazájukat a számra túlnyomó ellenség betö­résétől, de a világháború legna­gyobb győzelmének is ők terem­tették meg az alapját és ők küz­döttek ki a szomszédos hadsere­gekkel vállvetve. A legnagyobb bizalommal néznek valamennyien a jövő elébe. Gróf Lauterbachi Kirchbach Károly vezérezredes: Végre lazulni kezd az acélgyü- rü, amelyet az ellenség' mérhetet­len mohósága vert körónk. A 4. hadsereg csapatai büszkék rá, hogy a*z ő szívós kitartásuk és rendiül etet len ellenálló erejük nagyban hozzájárult ehhez az eredményhez. Forró* békevágy tölti el ugyan e karácsony estén mindenki szí­vét, de ha ellenségeink daca most sem törik meg, jó kardunk fogja őket megtanítani; bárhova szó­lítsa szeretett hadúrunk akarata n 4. hadsereget, régi jelszavához híven mindenütt meg fogja állam helyét a harcban és győzelemre viszi fegyvereinket. Báró dental Rohr Ferenc vezérezredes: Büszkén a megvívott harcokra, különösen az elmlu.lt év harcaÍra, ülik meg ate 1. hadsereg csapatai a harctéren most már negyediz- ben a karácsony ünnepét. Ha a nemrég megkötött fegy­verszünet el is némi tóttá a keleti harctérien a háború zaját, mégis érintetlen maradt minden egyes kütenájának r harci akarata és a tettvágy. Telje* bizalommal Kaját erejük ■ránt és telve h legjobb hangulat- f a 1, atz 1. hadsereg nyugodt önbi­zalommal néz a további — esetleg még szükséges — harcok elé: i.Veri az ellen hadát s védi ezt a Szép hazát !f‘ \ Báró Böhm-E»molH Ede vezérezredes: A 2. hadsereg ezt « negyedik karácsonyestét is, mint az előzőe­ket, vidám kedvvel és a jövőbe vetett legjobb bizakodással ün­nepli meg. Mindenki ködilnnk szeret ette! gondol otthon- levő Övéire és főlük várja-, hogy a had­baM álló hansosok és au égés» *r; s?Ág érdekében türelemmel éa öa- uraJommbá >y Íveljék el azft, amit még. el kell viselni « háború hhö- renceé* Hfe.jezéeéif, i Báró Wurm Vencel vezér- ezredes : Az első I&omó-had.sereg hősei, (ikik a fonó Iswizó-harcok szívói tusai bed hiiJÖüiöt1^' etessél állták* az ellenség tömegtámadásait, örömujjongásban törtek ki, ami­kor a megváltó „Előre!“ Olaszor­szágban a nagyszerű diadalmc- notre vezette őket. Karácsonyi üdvözletüket, ame­lyet általam küldenek haza a drá­ga otthonba, aiz a remény és az a. biztos moggyő'Áklra - sugallja., hogy a mnyaam nélkülözés nap­jait nemsokára boldog jövendő fogja felváltani. Gróf Scheuchenstuel Viktor vezérezredes: Az idei karácsonyestét az alám- rendelt hadsereg körletében győ­zelmes harcuk jegyében ünnepel­jük. Tirol földjének harmadtól évi szívóé, önfeláldozó védelme után az edasz Isonzó-arcvonaf összeemlásakor a 11. hadseregre is fel virradt a régóta, áhított nap, amelyen támadásra emel­hette harcpróbdlt fegyvereit és kilKxnthaifcta lobogóit. Igen sulyok hai-ci napok állanak mögöttünk: a de rák csap atok tejesitőképos- ség, kitartás és odaadás tekinte­tében a legkeményebb próbát ál­lották ki. A legnehezebb harco­kat kellett megvívniuk a. sorsa el­len teljes szívóssággal védekező ellenséggel és talán még nehezebt* volt- küzdelmük a) zord havasi 1 él­lel és fi hegység természetes aka­dályaival. A csapiatok hősi önfeí áldozása a roppant nehézségek el­lenére fényes sikert vívott ki már Adage vidékén. Uj babérágat fűztek itt bátor ha're:>saiink lioffh- lokukrn. Ámít e helyütt AÓghez vittek, azt nem lehet eléggé meg- ixM’siilni és csak azick tudják iga­zán wegitétm, akik saemelyes ta­pasztalatból ismerik aziokat- a ha­talmas akadályokat, amelyekig az ellenség ellenállása támofsz- kexihatott. Vidám hangulatban örvendeznek derék csapatáink a- bivivott biztató sikereknek; tel­jes bizalommal « a legjobb tárna- dóezelkur.mel eltelve néznek elé I«? a további gvőzelmia-i barcok- nak, amlyektó'l az elkövetkezendő és-bert az elknség teljes leveréséi ^ f í/o/rA/»// f*J/h j*i»»ii í FCGGBTLEN POLITIKAI NAPILAP Vidéki •Mtiautiési ár ah Wfoko/cz, 1918. január kedd. tkf& 10 fillér. W7* évfolyam, I. (1639. szár

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék