A Reggel, 1918. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-03 / 2. szám
Miskolci, 1918. január 3., esütötök Ára 16 fillér, VH. évfolyam, 2 (1646. szám.) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és lap tulajdonos HOVÁNYI KORNÉL, Vidéki előfizetési A,aki Egész évre — — — 32 K Fél évre — — — — 1(! ]f Negyed évre — — — S K Szerkesztője? és kidóhivatal telefonja: 506. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolci, Széchenyi utca, WeidUch-udvar. jbttbw. ©gy*- f-. tue' VA we&sr"isas^e^sr"'•Rkaá&srsätitfäfc® ät • ^sr y&g&©oor "ä• ©ear '» Helybeli előfizetési Arak ! Jigász évre — — — 28 K fél évre — — — — 14 K Negyed évre — — — 7 K 3«§|WEdfc (::) Az olasz fronton francia ikula.aiék állanak «.zeniten csapata Mikkai, mert úgy látszik, a taltoan kutyák nem voltak elég erősek ahhoz, hogy diadallutinnkban megállítsanak bennünket. Arras dicső hősei, akikkel csak a «léimé.ck bilink viaskodni, most Megad egy újabb áldozatot kénytelenek meghozni az EL-t, hgy Anglia lui'Jarta'an kapzsisága vakmike kielégülést nyerjen. Mert mi szüksége van arra a írnnk,akire, hogy a Mente Tomba hóval borított magas szikláin elússzanak a halál mély völgyébe?! Mert mit alhat számukba azért a rettenetes véráldozatért Loyd Otigo és egyáltalában mit érhet el ez a kiveszendő félben levő nemzet a nagy küzdelemben. Minden ellenévünk között, mindig a legszimpatikusabb vo francia és őszintén úgy van, hogy veszteségeik a szánalom érzékét váltották ki mindannyiunkból. Senkinek sem lehet különösebb előnye abból, hogy négy év óta tengernyi embervér folyik, de még ennél is kevesebb előny szermtek franciákra abból, hogy a Monte Tomba birtokáért olyan, elkeseredetten küzdenek! • (… ) A francia szemalisták arra kérték Clemenceaut, adna számaikra; egy útlevelet amelyivel Pétervégia mehetnének, hogy incink, lényezzék a sdilönbéke megkötését. Furcsa és szokatlan kérés ez, annál inkább, mert a Havas-ügynökség egyik jelentése lógnip éppen arról számolt be, hogy a francia szocialisták nagy tekerüntetéseket randeznek, amelteket a kormány megakadályozni nem mer. Hát most mi az igaz ? Várj- i, hogy áll ez az ügy? Mert máris csak különös ez a két dolog egymással igy szembe állítva és naigyon alkalmas a its, hogy az ember kételkedjék a sok ezerféle hinten. » (—) Nálunk már szabad, nálunk már nem is bűn a békéről inni, de egyenesen közkedvelt«eaniek örvind az a lap, amelynek dekorvat,v d is és tartalma--»... Franciaországban még nem iemail ez az ügy. Ott még halált Ikdabár kap.' mért vérpadra hurcolják azt, aki a háború gye.- ' fej«ését, óhajtani merészeli. — Frineziaországban ma gyávaság a hálorú végét átütoeni, Fiaiaczi orszgban még szégyen és gyalázat arra gondolni, hogy a németekkel békességben élni is lehetséges. Mi történt ezekkel a nagyon művelt emberekkel? Fegyversszitt a fronton. •» Egy ősziés élményei. (A Reggel tudósítójától.) Tegnap a román frontról egy honvédzárkós szabadságra érkezett Miskolcba., aki a fegyverszünetről és a teketárgyalások hatásáról a következő érdekes dolgokat mondotta el: Tábori őrsöt váltottam fel és szakaszommal a hajnali órákban az állás felé igyekeztem. A bakáim nagyban sóbiajtoztak, hogy egyszer már vége lehetne ennek a komédiának. Mikor a vonalainkon belül értünk, a fedezékekből innen is, onnan is ír egy zaj hal latszott. Nem tudtuk mire vélni a szokatlan lármát és pazar kivilágítást és izgatottam siettünk az én fedezékem felé. Alig, hogy belépett, nyakamba ugrik a hadnagyom és izgatottam rázza a vállam és ordítja a fülembe, hogy vége lesz pajtás, vége lesz. Meghökkenve néztem rá és csodálkozva kérdeztem tőle :minek lesz vége? Fegyverszünetet költöttünk, mondja ő és erre engem is valami forró vérhuálám öntött el. — Hogyan, mit beszélsz? — Ma este 10 órakor jött a parancs, hogy tekratávírón értesitett bele minket, hogy az oroszokkal öt napos fegyvernyugvást kötöttünk. Aztán intett a cigánynak, hogy tust! Nem juthattam szóhoz, mert a zene túlzúgta szavaimat. Reggel felé, mikor már egészen világos volt, kimentünk az állásokba. Vizsgáltuk az ellenséges állásokat és egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy láttuk az oroszokat, hogy fehér zászlókat tűzdelnek az akadályokra. Természetesen parancsot kaptunk, hogy nem szabad rájukni. Végre lesz már pihenés, lesz már nyugalom, gondoltuk magunkban. A mi legényeink, mikor már magukhoz tértek a nagy örömből, hozzáláttak a munkálkodásukhoz. úgy tíz óra felé egy csapat orosz tiszt s közlegény indult el az orosz állásokból és felénk tartott. Akik pedig otthon maradtak, aztok kiálltak a lövészárkok elé és nagy buzgalommal elkezdték a drótakadályokat összerombolni, ami nagy mértékben sikerült is nekik, tekintve azt, hogy nagyobb buzgalommal csinálták, mint roham alkalmával, valamikor amidőn még a háború volt. Az a csapat tiszt és közlegény, pedig fehér kendőt lobogtatva lassan felérkezett hozzánk. A századparancsnokunk fogadta őket. Oroszul beszélt a vezetőjük és lelkes hangjából, villogó szeméből megértettük, hogy üdvözöl minket a fegyverszünet aljkalonából. Gyakran a szívére tette a kezét, ezzel jelezve, hogy nagyon örül neki. Mi is tolmácsoltattuk neki a jószándékunkat és, hogy hogy ez az ügy a lovagiasság szabályai szerint el legyen intézve, természetesen meghívtuk őket ebédre. Ez a barátkozó, aztám így ment egész mostanáig. Mi is fehér zászlókat aggattunk az akadályainkra és esténként valóságos görögtüzeket csináltunk a világító rakétákból. Nappal pedig valami furcsás kereskedelem fejlődött, ki az oroszok között és köztünk. Mi adtunk bort, szalonnát, kávét és húskonzervet, ők ezt becserélték kenyérre, szárított habra, csokoládéra, teára, rumra. Mi ugyan nem igen jártunk át hozzájuk, mert meg volt tiltva, azonban ők annál gyakrabban viziteltek nálunk és rendkívül tetszett nekik, ha csoportképet csinált róluk valaki. Egy orosz egy magyar, igy álltak a gép elé és az oroszok állandóan mosolyogtak. Tetszett nekik a berátság és mi sem nagybőn húzódoztunk. Ezekben a napokban a leveleinket nagyon füskén tartotta a cenzúra.. Alig irhát,tűnik valamit, pedig telebliik volna lázas szav-kiad. És ha magunkra maradtunk, vagy összegyűltünk, nem volt másról szó csak a tekésről. Vártuk a híreket, úgy mint még »olta’. Száraz volt az ajkunk, nedves volt a szemünk és suggatot tan lihegtünk, lia jó hirt olvastunk. Es számítgattuk a napokat. A két vonal között egy közös komünt állítottunk fel, az utászok két nap alatt megcsinálták. A kanám körül mind a négy oldalról egy-egy nagy gráfláittölcsér tátongott, amit körül kemi tettünk, nehogy valalmelyik muszka beleessen. Ideg erre a nemzetközi kávéházba, járkáltunk el eted után feketébe, hol máig délután játszntt a cigány és ahol nem volt záróra. Innen merengve gondoltunk haza, kiki a maga kávéházira,, vagy másra. Aztán jött a többi. Áldottuk a szikratávírót, meg Marconit, amikor hozta az előzetes békekötés hírét. Pergőtűzben és rommozáskor nem volt olyan lárma, mint amikor megtudták ezt a bakák. Még a szilveszter éjszakáját kint töltötteen, hangos volt a harctér a jókedvű vigadástól. Azt hiszem,, hogy ha szabadságom letelik, talán már nem is lesz a fronton az ezredem. — Megkérdeztük, hgy mit tud a tizes honvédekről. — A tizes honvéd ezred legnagyobb része közel a fronton van egy faluban és hála a békének a feketeli kiképzésben részesül. Ennek hatása alatt, aj katonák erősen híresztelik, hogy Jeruzsálembe fogják vinni őket. Hiába, mégis jobb az ilyen időkben a fronton lenni, mint kiképzésen, fejezte be érdekes elbeszélését a szabadság’ szász’is. 200 korona lesz 6 ezet ruha. (A Reggel tudósítójától.) Az Orsztlgos népruházati bizottság elnöki tanácsa elhatározta, hogy az országnak ruhával való ellátása érdekében néhány nap múlva megkezdi nagyszabású akcióját. A bizottság tervezete szerintmegállapítják, hogy kik jogosultak uj ruhát vásárolni és ezeket jegyekkel látják el és eme .jegyük ellenében mindenkinek saját szabója elkészitheti a ruhát. Az áraik a következők lesznek: mérték-szerinti első, reáigu ruhák nminkig dija 114 korona, más-de--n.t.'bvné 80 korona. Elsőosztálya felö’li munkadíja 01 kotonai, más hosztályué 78 k róna. Elsőztálya