Ellenzék, 1908 (7. évfolyam, 3-150. szám)

1908-01-11 / 3. szám

Miskolc, 1908. VII. évfolyam 3. sz. Szombat, január 11. ELLENZÉK A MISKOLCI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCAS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ársik : «Ulyban: Eg««» évre 10 X Fél évre . . 5 „ Negyed évre 2’50 „ Vidékre: Égési évre . 12 K Fél évre . . 6 „­­ Negyed évre 3 „ Il Laptulajdonos: SZELÉNYI LAJOS “Ser*» fixum ára 8 fll.­ Kapható minden hírlapés érasildnál. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal: SASSY CSABA Széchenyi­ utca 36. SZELÉNYI és TÁRSA nyomdája A lap megjelen minden kedd, csütörtök és szombaton. A kilincselés. Már maga a szó is olyan koldulásfélét jelent. Ha kilincselésről hallunk, elsősor­ban koldusokra, foglalkozás és kenyér­­nélküli alamizsnásokra, vagy jótékony­ságban utazó hölgyekre gondolunk. Szóval azokra, akik valahányan egy vagy más humánus jelzővel felcicomázott ürügy, ki­fogás, indok cégére alatt megpumpolják embertársaikat. A kilincselés szó azonban hovatovább másféle vonatkozású lesz. A jelentése ki­bővül, bár nem változik. A szó újabb fo­galma, ellenszenvesebb variációja, a min­den foglalkozás és állás nélküli emberek azirányú műveletét jelöli vele, mely mű­velet a választáshoz szükséges szavazatokat szedi össze egyenként. Mindenütt, ahol az állásokat választás útján töltik be, isme­retes a kilincselés, a voksszerzésnek ez a legtöbb esetben elítélendő módja. Mondani sem kell, hogy Miskolcon is így szerzik a jelöltek és önjelöltek az egyedül üdvözítő többséget. A kilincselés nemcsak visszatetsző, nem­csak immorális, hanem valósággal merény­let a hivatali állások ellen. A kilincselés, ha még szemérmetlenebből a jövőben is garázdálkodni fog, szokásban lesz, úgy pár év múlva eljutunk a hivatalok csőd­jéhez. Mert nézünk csak körül egy kissé. És figyeljünk. Nézzük, kik azok az alakok, akik, vagy akiknek az érdekében a kilin­cselés lavinája egy-egy esetben megindul. Tapasztalni fogjuk a legtöbb esetnél, hogy nem a legkiválóbb talentumok, nem az elsők közüliek, hanem az úgyszólván haszna­vehetetlen emberek, az eltussolt existen­­cák, az élhetetlenek élnek vele. Akad köztük néha egy-egy kiválóan érdemes, arra ter­­ített ember is, de ez csak maga iránti kö­telességből kényszerül a korteskedéshez fordulni. A konkurrencia arcátlan verse­nyében hasonló fegyverekkel kell küzdeni. Különben hiába a kitűnő diploma, a zse­nialitás, a dologképesség, hiába minden jó tulajdonság, harapás nélkül, kenyér nélkül marad az­­ önérzetes ember. A kilincselés rendszere egyenesen de­moralizálja a karaktereket. Megtöri a vas­gerincet. Alázatossá, csúszó-mászóvá, haj­longó talpnyalóvá képezi a kenyérharc táborának küzdőit. Kiirtja az emberekből az önérzetet, az őmagukba vetett hitet, bizalmat és korrupttá, gerinctelen puhá­­nyokká, akarat és meggyőződésnélküliekké teszi az embereket. Megszilárdítja bennük a másoktól való örökös függés érzését, a másokra való támaszkodást, fokozza az akaraterőnélküliséget,­­ magában nem bí­­zást, a gyengeséget.­­ Megsokszorozza a kreatúrák, a mindenre felhasználható, ön­álló gondolkozás, egyéniségnélküli emberek különben is nagy számát. Az ember elriad, ha ennek a régi, ki­­irthatatlanul gonosz szokásnak a káros kö­vetkezményeit látja. De tenni ellene nem lehet, mert hajh­­olyan kevés az önzetlen, érdeknélküli ember és olyan veszettül ke­vés az állás. A jelentkezők, pedig nemhogy fogynának, de minden nappal jobban sza­porodnak. A kilincselések előhozását Nagy Elek városi adóhivatali főnök legutóbbi szá­munkban közölt levele tette aktuálissá. — Nagy Elek is eljutott arra a következte­tésre, hogy a kilincselés vége — a hiva­talok csődje. Sőt egyenesen ki is jelenti, hogy amíg a választások sorsát a kilincse­lés fogja intézni, eldönteni, befolyásolni, addig szakképzett hivatalnoki kar nem ül az adóhivatali stallumok íróasztala mellett. Tökéletesen igaza van. Nálunk nem a tudás a fó. Sohasem is volt. Az össze­köttetések, a befolyásos rokonok, előkelő nagybácsik, jól megválasztott unokahugok, jóhangzású név, felmenő ágon hetedsziglen szerzett érdemek — a múltban, hivatko­zás a régen elhunyt papa, vagy nagypapa sikereire, ezek azok az eszközök, melyek­kel minden esetben feltétlenül lehet hatni és — győzni. Így van ez minden vonalon. A szavazatokat ma nem kiérdemelni, ha­nem kikunyerálni szokás. A­kinek meg­felelőbb színpadi orgánuma, jó beszélőké­­pessége van, az valósággal biztosan ját­szik a tekintetes és nagyságos városatyák érzelmeinek húrjain. — A gyöngédség, a szivjóság, a hamar ellágyulás egész ská­láját ismerik a mai pályázók, otthon van­nak a színpadi hatások összes ismert és ismeretlen titkaiban. Meglágyítják lángjuk­kal, boulevard-lapok kiszínezett tragédiái­ból betanult, idegborzoló nyomorúságada­­taikkal, szenvedésmotívumaikkal a legride­gebb városatyát is. Hátha még egy befo­lyásos rokon is útrakél és kilincsel az érdekekben. Még biztosabb a siker. Ked­vezőbbek a kilátások. Nagyobb a vakmerő­ség. Ezért lehetséges az, h­ogy a hivatalok Magyarországon tele vannak tömve más­kép megélni nem tudó, oda nem illő, gya­nús tudású alakokkal, akiket a nepotizmus, az előkelő protekció, az összeköttetések se­gítettek állásba. Ezért vannak mindenfelé a hivatali anarkiák, az óriási restancia, a feldolgozatlan, vagy rosszul feldolgozott akták egész hegyóriása. Ez az állapot bé­nítja meg a hivatali szerveket. Ez gátolja a haladást, a becsületes munkát és ez sza­porítja a hivatali szabálytalanságok, a dol­gozni nem­ tudáson alapuló tévedések be­­láthatalan láncolatának számát. Igaza van Nagy Eleknek, mikor azt mondja, hogy a hivatal nem azért van, hogy valakit azért válasszunk be oda, mert máskülönben nem tud megélni. Az ilyen megélni nem tudó emberek­­99 százaléka nem azért nem tud megélni, mert elzárják előle az érvényesülés útját, hanem azért, mert a tudása, a hasznavehetősége sokkal kevesebb, hogysem ennek a révén bizto­síthatná magának a mindennapi kenyerét. Azért kell mindenáron hivatalba dugni, elhelyezni, hogy éhen ne vesszen. Ezt a ‘szokást, a rokoni szeretetnek ezt a megnyilvánulását, az érdekeknek, az összeköttetéseknek ilyen felhasználását az­ Krytt-Ü ftvágyat­ta a Us&C'rrt, JSCjsrC»­­tett a köhögést, váladékot, feudist. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva, értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ er-m­eti csomagotAM. W. Msímnua-L* R»cke A Ce. Basel (Sráje), 99Roehe“ pfeité «tv»»! rcaáeletn fi tv#rysratáí-$v­­baa. — ál* ttfigeokhrt t— kotou

Next