Ellenzék, 1909 (8. évfolyam, 1-148. szám)
1909-01-05 / 1. szám
Miskolc, 1909. Vil. évfolyam 1. sz. Kedd, január 5. ELLENZÉK A MISKOLCI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCAS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal. Vidéken: Egész évre 12 . Fél évre . . 6 . SASSY CSABA Széchenyi utca 36. SZELÉNYI ÉS TÁRSA nyomdája Negyed évre 2*50 K Negyed évre 8 K Laptulajdonos : A lap megjelenik: ■gyes számára 8 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. SZELÉNYI LAJOS minden kedden, csütörtökön és szombaton. Helyben: Egész évre . 10 K Fél évre . . 6 K Nemzeti népnevelés. Az .Ellenzék* számért, írta Halász Ferenc miniszteri tanácsos. Nyelvben és érzületben egységes magyar nemzeti állam ! Ez a fő cél, amely felé mindannyiunknak okos tervszerűséggel, szívós kitartással törekednünk kell. Azt a természet adta csodás keretet, amely szép hazánkat a Kárpátok bérceivel és a Duna- Dráva hullámaival körülövezi, be kell töltenünk testvéries érzelmű, egymást megérteni tudó magyar nemzettel. Ha ezt a célt elérhetjük, ezer éves fenállásunk örök időkre biztosítva van. Ha azonban bábeli nyelvzavar és ellenségeskedés dúlná tovább is közéletünket, menthetetlenül szétzüllünk, más nagy nemzetiadboekok zsákmányaivá leszünk. Ámbár az alkotmányos korszak beállta óta letelt 40 év alatt népoktatásunk kétségtelenül nagy arányokban fejlődött, mégis e téren bizony még nagyon sok a tennivaló. Elég, ha csak azt említem, hogy a magyar anyaországban a hat éven felül való népességnek még mindig 38’60/o-a nem tud írni, olvasni és hogy az anyaország népességének 40°/o-a nem beszéli az állam nyelvét. Pedig az elvitathatatlan, hogy nemzetünk jövőjét egyéb más tényezők mellett csak úgy biztosíthatjuk, ha a nép millióit a magyar hazafias irányú és a közéletre is kiható népnevelésben részesítjük. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, áthatva a nemzeti irányú népoktatás nagy fontosságától, korszakos jelentőségű népoktatási törvényeivel biztosította, hogy bizonyos idő múlva az ifjú nemzedék nemcsak az írás-olvasásban, de az állam nyelvének ismeretében és hazafias szellemben is kifogástalan készségre és érzületre fog jutni. Apponyi gróf kormányzásának súlypontját a nép művelésére fordítja, és alig három évi minisztersége alatt oly eredményeket ért el, amelyek a legvérmesebb reményeket is felülmúlják. Megalkotta a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítói járandóságról szóló 1907. évi XXVII. törvénycikket, amely minden iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli, hogy a magyar címernek és zászlónak, a magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem pozitív ápolásának tért nyisson ; hogy az állami nyelv tanításában elérje azt a minimális eredményt, mely az 1879: XVIII. t.-c. szándékának megfelel és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja, és hogy a tanító, a magyar király, magyar haza és magyar alkotmány iránti hűséget esküvel megerősítse. A tanítói fizetés kiegészítésére nyújtott állami segély feltételéül pedig még azt kívánja a törvény, hogy minden államsegélyes iskolában a magyar nyelv, számtan, a magyar földrajz, magyar történelem és alkotmánytan a miniszter által kiadott tanterv szerint és az általa jóváhagyott tankönyvek segítségével taníttassék. A törvény végrehajtása érdekében gondoskodott Apponyi miniszter az állami felügyelet hatékony kiterjesztése felől és nincs kétség az iránt, hogy ezen törvény által a magyar hazafias irányú népnevelés terjesztésében néhány év múlva igen örvendetes eredményeket fogunk tapasztalni. Itt megemlítjük, hogy a községi és felekezeti néptanítók fizetésének kiegészítésére az állam az 1909-ik évben már 8 és fél millió koronát fordít. Másik nagy alkotása Apponyi miniszternek az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló 1907. évi XXVI. t.-cikk. Az állami népoktatás hazánkban elsőrangú kultúrpolitikai jelentőséggel bír, mert az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésében az állami népoktatás egyike a leghathatósabb eszközöknek. A közoktatási kormányzatnál tradicionális elv, hogy sehol nem erőszakolja az állami népoktatást, amely önmagától is oly népszerű és vonzó erővel bír, hogy községeink vetélkedve kérelmezik népoktatásuknak állami kezelésbe való vételét. Az állami népoktatásnak nagyarányú fejlődését mi sem igazolja nyomatékosabban, mint az az adat, hogy ezelőtt 13 évvel, 1895. évben csupán 1500 állami tanítónk volt és akkor az állami oktatásra csupán 4 millió korona költség fordíttatott, míg az 1909. évi állami költségvetésben, az ez év őszén megnyíló új állami iskolákkal együtt 7 ezer állami tanító illetménye van felvéve és az állami oktatás összes költségei 15.834.515 koronára rúgnak. Meg kell említenem, hogy ezen rendkívül nagy emelkedés legnagyobb aránya éppen Apponyi gróf kultuszminiszter kormányzásának idejére esik. Ez az egy körülmény is fényesen igazolja, mennyire szívén viseli Apponyi gróf az állami népoktatást azon egyedül helyes értelemben, hogy mindenütt, ahol a községi vagy más felekezeti iskolafentartók összerejükből nem képesek vagy más okokból nem akarnak a magyar állam érdekeinek megfelelő népoktatást létesíteni és fentartani, oly helyeken az állam vonul be, mint iskolafentartó és az állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelést. Megemlítem, hogy az állami elemi népiskolákban immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag említem, hogy az 1907 : XXVI. t.-c. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette és számukra a mi anyagi viszonyainkhoz mérten olyan javadalmazást biztosított, amely a művelt nyugat nem egy nemzetével kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bír Apponyi miniszter harmadik népoktatási törvénye az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember hó 1-én lép életbe, az a célja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes legyen, vagyis hogy a tankötelesek semmiféle címen tanítási díjat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 79,5 százaléka jár iskolába, és így hatszázezernél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandíjszedésben is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehát azon elvből kiindulva, hogy az általános tankötelezettséggel egyátalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülőtől az az iskola tanítási díjat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely összesen 3.400.000 koronát tesz, ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az isolafenntartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingyenes népoktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesítését. Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől, és e tekintetben a külföldi államok népoktatási tankötelezettség érvényesítéséről. Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat, melyet Apponyi miniszter a múlt nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőház elé terjesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági népiskolának az a célja, hogy a 13—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismereteikben megerősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő földmívesek, okszerűleg kezelhessék birtokukat vagy