Ellenzék, 1910 (9. évfolyam, 2-154. szám)
1910-01-04 / 2. szám
Miskolc, 1910. IX. évfolyam 2. sz. Kedd, január 4. ELLENZÉK A MISKOLCI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCAS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal. Vidéken: Egész évre 12 . Fél évre . . 6 . SASSY CSABA Széchenyi utca 36. SZELÉNYI ÉS TÁRSA nyomdája Negyed évre 2*60 K Negyed évre 3 K Laptulajdonos : lap megjelenik: ■gyes számára 8 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. SZELÉNYI LAJOS minden _, csütörtökön és szombaton.^ Helyben: Egész évre . 10 K Fél évre . . 5 K Az a bizonyos „bank.“ Irta: Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő. A bankkérdést a tavasz óta úgy állítják a magyar közönség elé, mint a függetlenségi politika sarkpontját, amelynek előéltétől függ az, ha várjon előre megyünk-e vagy hátra és hogy feladtuk-e elveinket, vagy „egyenes szálfaként“ megállottunk annak talaján. Van benne sok igazság is, de még több a huncutság. Ezért kell világosságot deríteni rá! Elsőbben is a politikának sem most, sem ezelőtt nem volt ez a sarkpontja. A bankkérdés nem volt kérdés 1906-ban, még most sem az. Ha pedig kérdés, akkor csakis azokra nézve az, akik az önálló bank elvi álláspontját vallják magukénak. Ellenben a választási reform kérdése mindnyájunkra kötelező feladat. Elfogadta a nemzet és király együttesen. Magukévá tették kormány és pártok kivétel nélkül. A bécsi békekötésnek ez volt egyetlen indokolása. Ez hát a kérdés politikailag. De alkotmányilag is, a nemzet szempontjából is ez az a nagy kérdés, melyen eldől az, hogy magyar marad-e az ország s lesz-e a függetlenségi politikának valaha jövője. Mert íme, feltéve, hogy az önálló bank felállíttatik, de a választási reform olyan lesz, mely földarabolja az országot, kétessé teszi a magyarság uralmát és leszállítja a parlament színvonalát és ellenálló képességét: mi haszonnal jár az országra ? Olyan volna, mintha valakinek sikerül egy szép parádés fogatot vásárolni, de ezért az ön koldusbotra jut és elárverezik a birtokát. Ne engedje magát tehát senki se félrevezetted a jelszavak által. Ügyeljünk a választási reformra és eszerint döntse el ki-ki, hogy hova csatlakozik. Ha ez jól sikerül, a jövő parlamentje minden egyebet kivívhat még; ha egyszer e téren csatát vesztettünk: nincs aki helyrehozza se bankkal, se anélkül. Ámde maga a bankkérdés is egészen más, mint ahogy hirdetik. Bank nekünk nem azért kell, hogy legyen. Hiszen van most is. Hanem azért kell, hogy pénzügyi helyzetünk jobb legyen mint ma. Aki pedig a kérdést alapjában ismeri és nem kortes szempontok szerint kezeli, annak azt kell mondania, hogy ez a cél elérhető a közös bank alapján is és viszont elrontható az önálló bankkal is. Az nem kérdéses, hogy az önálló bankhoz jogunk van, az sem lehet vitás, hogy a többség akarja is. Még az sem, hogy ezért mindnyájan harcolni vagyunk hajlandók. De az sem kérdéses, hogy egy készfizető önálló bank felállítható és fentartható is. A kérdés azonban nem ezeken a pontokon sarkallik. A kérdés első lényeges pontja a hitelviszonyok javítása. Nekünk szükségünk van a világpiac jóindulatára, mert máskép meg nem élhetünk. Nem hívhatjuk ki magunk ellen az uralkodóház, az osztrákok és az egész hatalmi kör harcát, mert akkor a pénzviszonyaink teljes romlása következik. Már most e részben is a dolog úgy áll, hogy az önálló bank segít rajtunk, ha annak felállítása teljes egyetértésben történik mindezen hatalmi körökkel. Ha ők annak felállítása után is békét és nem harcot akarnak, akkor a dologrendben van. De ki olyan bolond, hogy ezt elhigyje? Ha pedig harc jön, akkor harc lesz az egész vonalon. Hogy nézünk ki e harcban? A külföldi piacot nem szereztük még meg, az osztrák piacot pedig elveszítjük ez esetben. Honnan szerzünk pénzt? Csak nem fogunk úgy tenni, mint 4849-ben, hogy bankót nyomatunk korlátlan menynyiségben. Más módját pedig nem ismerem. A bankkérdésnek is megvan tehát az előkészülete. És ezt munkálta utóbbi időben a Wekerle kormány, midőn előbb a világpiacot akarta megszerezni akként, hogy papírjaink jegyzését akarta keresztülvinni a párizsi börzén és egy óriási öszszegű olcsó kölcsönt kapott volna, ha a békét és rendet garantálni tudja. És ezt a nagy dolgot akadályozta meg a bankakció. A másik pont volt az előkészítés körül a készfizetés felvétele. Ez is meghiúsultnak látszik. A további kívánságok voltak, ami érckészletünknek Budapesten való elhelyezése, a magyar főtanács önálló jogköre, az üzletvitel és a hitelkérdések megállapításában és a teljesen külön magyar bankjegyek kiadása. Ezek a reformok nagy, értékes és biztos pénzügyi haladást jelentettek volna. E mellett Magyarország egész politikai területe Horvátországgal együtt megmaradt volna teljesen magyar vezetés mellett a budapesti főtanács kezében a bank üzlete köréül. Mi van ezzel szemben a bankosok tarsolyában? Ha felállítani tudnák a külön bankot, akkor ez. Ha nem tudják, akkor a provizórium, ami más szóval annyi, hogy mi meghosszabbítjuk a közös bank szabadalmát, feltételek nélkül és a követelések elengedésével. Ez az egyik eshetőség. És a másik? Hát kérem, szeretettel, essék erről a kánaáni állapotról is egy pár szó. Vitatkozom a bankbizottság jelentése alapján. Ebben van lefektetve az, milyen bankot akarnának felállítani a bankosok. Olyan bankot, amely a pénzforgalom és az üzleti forgalom kölcsönösségén alapulna. Vagyis az osztrák bank pénzét továbbra is elfogadjuk mi, ők pedig a miénket. És aztán: az ő bankjuk a mi országunkban továbbra is fentartja fiókjait, mi pedig állítunk fel Ausztriában, ha tudunk. No kérem, mit jelent ez? Elsősorban elveszítjük Boszniát egészen a bank üzletköre részére, másodszor elveszítjük Horvátországot. Harmadszor pedig az összes nemzetiségi intézetek direkte csak az osztrák bankkal állanának szóba.[Negyedszer, ami megmarad, ott irtózatos versenyt kellene kiállanunk a jobb feltételekkel, több hitelt nyújtó osztrák bankkal. Köszönöm szépen. Az osztrák bank szilárdan áll. Ha itt elveszti szabadalmát, dupla tőkével rendelkezik. Az új magyar bank külföldi tőkével alakulna, kisebb pénzzel, drágább pénzzel, nehezebb viszonyom között, világos, hogy a versenyt nem fogja bírni. És ezen se lárma, se hatalmi preszszió nem segít, mert a pénzvilág nemzetközi relációi hatalmasabbak országnál, királyoknál, törvényeknél, sis ezért fordítsul fel az országot? A gazdasági önállóságnak híve vagyok, de nem a vámsorompóknak, nem a formuláknak, a jelszavaknak és a külsőségeknek A lényeg a fő: a rendelkezés szabadsága, a közgazdasági viszonyok javítása, a pénz bősége és olcsósága, a termelés könnyűsége, jósága és olcsósága, a kereskedelem fellendülése, a szállítási eszközök alkalmassága stb. Ez kell nekünk összes előfeltételeivel egyetemben. De ki volt az a bátor bankos, aki kimerte volna mondani, hogy a külön bank felállítása esetén nem fogadjuk el többé az osztrák bankjegyet fizetési eszközül, kitiltjuk az osztrák bankot az országból és biztosítsuk Bosznia megfelelő üzleti forgalmát magunknak. Ezt a lényeget, a teljes önállóságot és a politikai területen a kizárólagos pénzügyi uralmat nem hirdette senki. Nem kereste, mert tudta, hogy ilyen programm előre is lehetetlen Bécsben. Hanem igenis, hirdetett olyan megoldási lehetőségeket, amely a lényeget feláldozza és minket pénzügyileg tönkre tesz. Hirdették abban a tudatban, hogy úgy se lesz belőle semmi, hanem csak a válság szélesedik ki, ennek révén hatalomra jutnak s ha a hatalom és a többség meg van hozzá, provizórium címe alatt fentartják a mostani formájában a közös bankot és elejtik mindazon óriási pénzügyi követeléseket, amelyektől borsódzik a német háza és amelyeket a további kormányzás feltételéül állított fel Wekerle. Így áll tehát a kérdés rövid dióhéjban. És most nem az áll az ország előtt, hogy lesz-e külön bank vagy sem, hanem