Ellenzék, 1911 (10. évfolyam, 2-151. szám)

1911-11-18 / 134. szám

ö­ désben, mint másoké, akiket a gond­viselés hasonló magas korral áld meg vagy sújt, Lévay Józsefet megáldotta, mert tiszteletre méltó egyénisége ma is központja az irodalom legelőkelőbb testü­leteinek. Ma is alkot és alkotásán nem érzik meg a gondolkozás idejét múlta másfélesége, nem látszik meg egy min­den társadalmi és irodalmi eseményeivel régen túlhaladott kor patinája. Mert Lévay József egyénien egyedül álló talentumához tartozik a fejlődésképesség is. A Lévay József versei sohasem a tegnapéi, hanem mindig a máé. A ma emberének gondol­kozása, érzése, szava, szelleme tükrözik fel bennök. Lévay József mindig újat ad, mert lelkének kincses tárháza nem merült ki egy életen át. Tudása, invenciója, szel­lemének magagazdagsága, termőképessége örökkétartó és szerfölött értékes lesz mindig. Világéletében kerülte a cicomás ün­nepléseket, a tumultust, mert maga sem volt lármás, hangos ember sohasem, egyet­len hivatásában sem. Pedig nagy időket élt át. Olyan időket, amikor a lelkek vi­harzása kivetkőztette egyéniségéből az em­bereket és saját képére formálta. Lévay Józsefet nem ragadta el sem­miféle robbanó erejű evolúció. Se a haza­­fiságban, se a politikában, se a megyei életben, se a katedrán nem volt jellem­vonása a szenvedélyesség, a lármázó erő­szakosság, a teli torokkal való nagy hang. Mégis megállotta a helyét mindenütt. Haza­­fiságának gyönyörű példáját adta Mikes című költeményével, mely a szabadságharc után elkövetkező, halálos némaságú, temetői csöndű nagy idők költészetének legszebb remeke. A lenyűgözött, ezer sebből vérző Magyarország jaj kiáltása. Nagy volt Lévay a katedrán is. Nagy volt a vármegyében is, mely aranytollal tüntette ki szeretett főjegyzőjét, utóbb­­lcispánját. Pedig a vármegyei szolgálat abban az időben még speciálisabban ma­gyar ízű volt. Évtizedekig a vármegyék nagytermének szűk falai közé szorult a híres magyar temperamentum. Izzó zsarát­nok fölött járt, aki itt uralkodni akart a neki­ neki szilajodó lelkeken, érzéseken. Lévaynak ez is sikerült, anélkül hogy azon a népszerűségen, közbecsülésen, mely költészete révén egyéniségét körülvette, valaha is csorba esett volna. És most Lévay Józsefet otthonában, idehaza kereste fel az országos ünneplés. Eljött ünnepelni a Kisfaludy-társaság, mely nemcsak legrégibb tagját, de a magyar irók nesztorát is ünnepli benne. Felkereste a legfelsőbb helyről jövő elismerés is, mely a Szent-István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Azzal a kitüntetéssel, mely eddig csak a magyar írók legnagyobbjai­nak, Jókaynak, Arany Jánosnak, Mikszáth Kálmánnak és Gyulai Pálnak jutott osztály­részül. Ünnepli Miskolcz városa, mely díszpolgárának választotta és ünnepli a nagyközönség, az igazi népszerűség, a mindenki, egy-egy babérlevéllel, mely ma lábaihoz hull. Ünnepet ül ma Miskolcz városai és ünnepet ül a magyar irodalom. Igazi ün­nepet. Hivatalos pózok, megrendelt lelke­sedés nélküli ünnepet, mely a szivek leg­­őszintébb érzéseiből fakad. .. Ahogy csak magyar írót lehet ünnepelni. * Lévay József életrajzi adatait a követ­kezőkben közöljük : Lévay József, lírai költő, szül. Sajó-Szt.­­Péteren 1825. november 18 án (Az anya­­könyvbe nov. 2- re van téve születés­napja, de atyja 18 át, „Eugenius napját“ irta be a bibliába, mindjárt születése után, tehát ez a hiteles adat.) Atyja, Lévay Péter, anyja, Dohai Szabó Juliánna, szegénysorsú földmives mezei gazdák voltak, de mint „göröngyök közt az aranyszemcsék, a szellem és kedély fényes adományai csillogtak az egyszerű emberekben“. Költő fiuk nekik tulajdonítja költői hivatásának eredetét, s vallomása szerint anyja mély érzelmi világát és atyja életvidor bölcseségét örökölte mintegy egybeolvadottan. Egyébként a család származására nézve is nemes volt, az 1803-ban született apa még sokat tartott az armálisra, melyet egyik őse 1610. aug. 10. nyert II. Má­tyás királytól, míg fia, aki a demokrata esz­mékért küzdött, fiókjába zárva tartogatta a címeres levelet. Édesanyja, sorsához képest, olvasott nő volt; a biblián és a zsoltáron kí­vül Berzsenyi, Csokonai és Kisfaludynak verses könyveit is forgatta. Elemi tanulmányait Lévay a szentpéteri ref. népiskolában, a gimnáziumi és felsőbb tanulmányokat a miskolczi ref. líce­umban végezte. Itt kezdett verseket írni. Első verse: „A vitéz“, 1843. a Garay Regélőjében jelent meg; ezt követte „A koszorú“ és aztán több is több felé. Erdélyi János, ki akkor kri­tikai lapszemlében ismertette és birálgatta a lapokban megjelent szépirodalmi dolgozatokat, mindjárt egy pár verse után buzdító dicsérettel tüntette ki. Miskolczról 1846. jul. a német nyelv kedvéért a Szepességre ment. Késmárkon a jogi tanulmányokat Hunfalvy Páltól és Hun­­falvy Jánostól hallgatta. A verselgetést ott is folytatta, ott lett tanulótársávál és barátjává a gyermek-ifjú, szép költői tehetségű szerencsétlen Bozzai Pál, Késmárkot 1847. jul. elhagyván, azon év nové­ig Miskolczon Vadnay Károly atyjánál, a nagyhírű ügyvéd Vadnay Lajosnál patvarista volt, akkor pedig Szemere Bertalannal, Borsod­­vmegye követével, mint írnoka (kiskövet) Po­zsonyba az országgyűlésre ment fel. Ott érték a márciusi napok (1848), tüzes hazafiui költe­ményeket irt, Kossuthhoz 13 hikes ódát. Sze­mere oldalától nem szakadt el többé. Az alkal­mazta a belügyminisztériumban a hivatalos Közlöny szerkesztőségénél. Ily foglalkozásban élte és vándorolta át a forradalmat egészen a világosi fegyverletételig, mial­­t az idők szel­leméhez mért cikkeket és költeményeket íro­gatott a lapokba, munkatársa volt a Vas Ge­reben Népbarátjának is, s e réven kötött belső barátságot Arany Jánossal, aki ugyan a lap dolgozótársa és egyik szerkesztője volt. Ara­don vált meg Szemerétől. Az a nagy vasas­ládába zárt koronával Orsova felé, Lévay pedig motyócskájájával az orosz táboron keresz­tül, bujdosva Szt. Péterre sietett. Szülei hajlékában töltötte az időt 1849. aug. közepétől 1850. februárig. Ekkor pesti barátai, különösen Székely József bátorítása folytán Pestre utazott, ahol az irodalom a le­vertség ájulásából mindjárt ocsúdni kezdett. A Császár Ferenctől szerkesztett Pesti Naplónál nyert alkalmazást, mint újdonság- és tárcaíró, s ott foglalkozott 1852 júliusig. Ez idő alatt jutott a német, francia és angol költői iroda­lom közelebbi ismeretéhez. A magyar költé­szetnek akkortájt megalakult nemzeti irányához csatlakozott. R­á 19 varázshatást gyakorolt Petőfi lángszelleme, de még nagyobbat és állandóbbat Arany teremtő ereje, művészi ere­detisége és mélysége. Aranynak egyéniségéhez is végtelenül ragaszkodott; szerette benne is mint költészetében az egyszerűséget, az igaz­ságot és valódiságot. Egyébként egyik nagy költő hatása alá sem rendelte saját egyénisé­gét, melynek a nemzeti és népies elem éppen úgy eredeti tulajdona volt, mint azokénak. 1850. a hires de Lagrange francia énekesnő a pesti színházban vendégszerepelvén, lázas tet­széssel fogadta a közönség. Lévay ekkor Em­­lékdalok de Lagrange asszonynak címmel nyo­matott ki egy kis füzetben néhány verset, melyeknek hangja leginkább a haza és a buj­dosók sorsa feletti busongásból fakadt; néhány dalt a cenzúra miatt ki kellett hagynia a fü­zetből. A Pesti Naplóba, eleinte Bátor Miklós álnévvel, majd a saját neve alatt írta mélabús hangulatú szép költeményeit.­­ Dolgozott a Hölgyfutárba és Vahot Imre vállalataiba is. E pesti tartózkodása alatt adta ki költeményei első gyűjteményét (Pest 1852) Arany Jánosnak ajánlva. E dalokban az érzések őszintesége, a kedély meleg fénye, a hang és forma feltűnő tisztasága nevezetes hatást tettek, úgy, hogy Lévayt Tompa mellett emlegették, akihez benső barátság fűzte. Különben Tompa inkább az elégiát vagy az ódás hangot vitte akkori líránk­ban, míg Lévay a tiszta dal körében mozgott, mint Gyulai, de ennél termékenyebb volt. Tóth Kálmánnál kevésbbé termékeny, de önálóbb és változatosabb hangú lírikus volt, egyébként ob­­jektívebb is, erős tehetséggel a genre-festésre; az elégikus nemben is jeles volt (Mikes). 1852 júliusában visszatért Miskolczra, hol a ref. gimnázium magyar irodalmi tanszékére ELLENZÉK 1911 november 18. S­iroliiv" Roche ezerszeresen bevált tüdőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyuladások­ után. Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tüdővész ellen.

Next