Miskolczi Estilap, 1913. május (22. évfolyam, 53-68. szám)

1913-05-10 / 53. szám

­ Kihurcolt a szereim! Htunyhiból a palotába. Az uj m­iskolczi Joshi Vara. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, máji­s 10. A pénzért vásárolható szerelem elárusító bódéi Miskolczon évtizedek óta a Városház térről benyíló és a Kossuth utcába torkoló Rozmaring­­utcában nyertek elhelyezést. A belváros fejlődésével kapcsola­tosan azonban, pár évvel ezelőtt, mozgalom indult meg a miskolcasi Joshivara kitelepítése iránt. Ezek a nappal szinte kiközösítettnek látszó helyek, melyeket nappali világosság mellett messze elkerült minden jótét lélek, — aki adott valamit az illikre, — olyan veszedelmes kö­zelségében vannak a Palóczy­ utcai szr. templomnak és a felső leány­iskolának, hogy ez a közelség szinte megbotránkoztató volt. A város parlamentjében évekig rágódtak a kitelepítés kérdésén. Éve­kig hiába. Mert a vita legtöbbször belenyúlt a késő délutánba, az al­konyatba. És ennél a megvilágítás­nál, ebben a napszakban a város­atyák egy része mindjárt nem találta a Joshivara közelségét olyan meg­­botránkoztatónak, mint nappal. De múlik az idő. A városatyák feje deresedni kezd. A szívük meg­­szőrösödik, megkérgesedik. És egy szép napon mégis csak elhatározzák a szerelem kicsi, rozzant, rozoga pagodáinak kitelepítését. A törvényhatósági bizottság hatá­rozatát megerősíti a belügyminiszter és ezzel ki lett mondva a szenten­cia a Rozmaring utca sorsa felett. A kitelepítési határidő most, má­jus hó elsején járt le. Sokan azon­ban nem hitték, hogy végre is hajt­ják a határozatot. A polgármester azonban kijelentette, hogy amelyik három tulajdonos azt akarja, hogy ideig-óráig még itt maradhasson a régi fészekben, az május hó 1-ig köteles bemutatni, hogy az új tele­­pekre kijelölt utcán telket vett és építkezni fog. Az ilyen tulajdonos azután új épülete felépítéséig engedélyt kaphat az eddigi helyen való maradásra. Két intézet tulajdonosa — Ber­­hang Henrik és Langerné — be­jelentették a városi hatóságnak, hogy telepüket beszüntetik. A har­madik intézet tulajdonosa, Lefkovits Albertné, ellenben az Árpád­ utca 9—11. számú telkekre építési enge­délyt nyert a tanácstól. Addig, mig az uj intézet el nem készül, régi helyén marad Lefko­­vitsné is és addig engedélyt kapott még a másik két tulajdonos is. November elsején azonban az Árpád-utca 9—11. szám alatt kész lesz az új palota. Mert palota lesz. Árva Pál műépítész építi az­­ árva lányoknak. November hó - én a Pece-parti kis kunyhóból megint a Pece partjára — az Árpád-utcába —, de már palotába költöznek a pajkos gésák. A Rozmaring-utca pedig ismét polgári, prűd értelemben is megint szalonképes lesz ... És be­épül majd lassan-lassan, szép csen­des, szürke, egyhangú családi házak­kal .. . Melyeknek lakói reggel kel­nek és este korán — a tyúkokkal — fekszenek. Azután egy-két év alatt a feledés moha borul a Rozmaring-utca rossz­­hírű romantikájára. Tévedésből se kerül arra emberfia a szép, hold­­sütéses májusi estéken. Csak olyan csendes, unalmas, eseménytelen utca lesz, mint a többi.. . Még az öreg érc Szemere is hátat fordít neki... És nem fog senkit megbotránkoz­tatni a jövőben a Rozmaring-utca közelsége. A Rozmaring-utca könyv­­vérű lakóinak viselkedése. Kihur­­colkodik a Joshivara. A fejlődésnek ez a mértéke pedig — már most látható jelekből ítélve — csak növekedni fog a jövőben, úgy, hogy az iskolafentartó városi ható­ságnak a legkomolyabban kellett foglalkozni az intézet fejlesztésével. Különösen a hegedűtanszak az, melyet két-három éve már csak ideiglenes tanerők láttak el. A zeneiskola fej­lesztésével kapcsolatosan tehát első­sorban a hegedűtanszak betöltéséről kellett gondoskodni. Miskolcz város zeneiskolai bizott­sága hétfői ülésében a hegedűtan­­szakra megválasztotta Koller Feren­cet és Rákos Arnoldot. Az újonnan szervezett csellótanszakra pedig Hajdú Árpádot. Koller Ferenc ez idő szerint a szabadkai városi zeneiskola igazgató­helyettese. Azelőtt Kecskeméten mű­ködött együtt a városi zeneiskolánál Szent-Gály Gyulával. Tizenkét évig működtek egy intézetnél és ez alatt úgyszólván ketten teremtettek erős zenei kultúrát Kecskeméten. Nekünk, újságíróknak, azért is kedves Koller Ferenc személye, mert hiszen Kecskeméten — mint zene­tanár — évekig szerkesztője volt egy politikai lapnak és előkelő sze­repet vitt Kecskemét társadalmában, ahol mindenki szerette a kiváló művészt, a kitűnő pedagógust. A másik két tanár is mind kiváló tehetség, akikkel sokat nyert a zene­iskola, mely Szent-Gály Gyula veze­tése, biztos irányítása alatt a leg­szebb jövő elé tekinthet. Áltudomány mai álláspontja szerint bebizonyíthatóan az Odol a legjobb szer a száj és a fogak ápolására. Ára: nagy üveg 2 — K, kis üveg 120 K. MISKOLC­ZI ESTILÁP ilj ta nfrot! Választása. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, május 10. Miskolcz város zeneiskolája, melyet — az első szervező — Lányi Ernő országos hírűvé tett, az ő távozása után mindinkább veszíten kezdett jelentőségéből, jóhíréből. És az ideig­lenes igazgatások kapkodással és ötletszerű, látszólagos igyekvéssel jellemezhető éveiben biztosan, de legalább gyorsan fejlődött vissza, az elnéptelenedés felé. Ekkor került az intézet élére Szent-Gály Gyula. És munkához látott. Dolgozott, fáradt és évről­­évre szebb eredményeket mutatott fel. Pár évi igazgatói működésével visszaszerezte az intézet régi jó hírét és ismét a fejlődés medrébe terelte a virágzó városi kultúrintéz­ményt. A városi zeneiskolának az idén 233 növendéke van. Ennyi tanulója nem volt soha, egy tanévben sem. Holttest a vetésben. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, május 10. Gelej község határában a Harangi­féle tanyán tegnap egy holttestet találtak a tanyabeliek. A kir. ügyész­ség indítványa folytán a mezőcsáti főszolgabíró a rendőri hullaszemle megejtése végett kiszállt a hely­színére s azt állapította meg, hogy a hullán külsérelem ugyan nincs, de nagyfokú gondatlanság esete látszik fenforogni s az sincs kizárva, hogy bűnténynek esett a hulla áldozatául. A talált hulla személyazonosságát Fülep Sámuel 60 éves geleji lakos személyében állapították meg. Neve­zett 7-én többek társaságában juhot volt nyírni a szomszédos Sonnen­­schsin-féle tanyán, honnan bepálin­kázva, Sándor nevű fiával együtt tért hazafelé. A fiú az után elhagyva az apját, egyedül ment haza. Oda­haza apja hollétéről nem szólt egy szót sem, sőt a barátainak apja iránti érdeklődésére azt felelte, hogy betegen fekszik. A fiú viselkedése nagyon gyanús lévén, az ügyészség elrendelte a hulla felboncolását, melyet ma ejt meg a mezőcsáti kir. járásbíróság. 1913 május 10. H­ÍREK. A Miskolczi Estilap első szá­mát ma déli fél 1 órakor hord­ják szét gyors lábú rikkancsok annak a közönségnek, mely az Ellenzéket és még előbb a Sza­badságot huszonkét éven keresz­tül szerette, támogatta, fenma­­radását lehetővé tette. Huszon­két évvel ezelőtt indult meg a Szabadság, melyet tíz évvel ké­sőbb szerkesztője — aki egy­úttal tulajdonosa is volt — a lap kaucióját letevő bizottsággal támadt konfliktusa következté­ben ilyen cím alatt beszüntetett és Szelényi Lajos kiadásában Ellenzék névvel folytatott tovább. Most úgy a laptulajdonos, mint a szerkesztőség belátta azt, hogy a hetilapnak tovább nincs létjogosultsága ilyen nagy vidéki metropolisban, mint Miskolcz. A közönség hozzá van szokva a fővárosi és helyi események na­ponkénti, azonnali olvasásához. És a lapnak, mely a közönség szeretetében és támogatásában továbbra is meg akar maradni, ezt csak a naponkénti megjele­néssel lehet elérnie. A közönség, a mi olvasó kö­zönségünk igényeit akarjuk szol­gálni és kielégíteni első­sorban a napilappá való átalakulással. És meg vagyunk róla győződve, hogy a közönség rokonszenvezni fog ezzel az elhatározásunkkal és továbbra is megtartja szere­tetében a Miskolczi Estilapot, mint a­hogy lehetővé tette a Szabadságnak és az Ellenzéknek huszonkét éven keresztül való fennállását. Bársony Jánosnak síremléket állíttat a város. Miskolcz város néhai tiszti ügyészének, Bársony Jánosnak, — aki több mint százezer korona értékű vagyonát a városra hagyta, — Miskolcz város tanácsa síremléket állít. Az Ungár Mór ungvári gránit­bányájából való fekete-gránit sír­emléket június hó 6-án — Bár­sony János halálának évfordu­lóján — állítják fel Bársony Jánosnak a mindszenti r. kath. sirkertben levő sírja fölé. Azon­kívül a Kálvin-utca 8. számú emeletes házat — melyet Bár­sony János a városi szegény­­ápolda-alapra hagyott — ugyan­ekkor márvány emléktáblával je­lölik meg. A művészi kivitelű emléktáblát Koropcsák József készítette. Miskolcz városa mos­tani kegyeletes megemlékezésén kívül már korábban megemléke­zett egykori tiszti ügyészéről, ■A legjobb hírforrás a Miskolczi Estilap. Fantoly és Szilágyi Nagy mintarakt­a. Elvállalunk minden, a vízvezeték keretébe tartozó összes berendezéseket a leg­jobb és leggyorsabb kivitelben. Költségvetés díjtalan. Ezúttal értesítem a n.é. közönséget, hogy elsőrendű lakatosműhelyemet, mint eddig, továbbra is fentartom. Tisztelettel IFJ. FA UTOL­Y JÁNOS: 15 vízvezeték- és csatornázási berendezők. Miskolcz, Arany János­ u. 8.

Next