Miskolczi Estilap, 1913. december (22. évfolyam, 222-244. szám)
1913-12-02 / 222. szám
2 ellenőrzése végett bocsátotta most ki a hadügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve körrendeletét, mely tegnap érkezett meg a miskolczi katonai parancsnokságához, valamint a városi és vármegyei törvényhatóságokhoz. A rendelet előadja, hogy az utóbbi időben gyakran megtörtént, hogy a mozgósítások esetén terepszemlékre, a terep tanulmányozására, felmérésére, térképfelvételére kiküldött csapattiszteket a hatóságok nemcsak hogy nem támogatják munkájukban, de alkalommal még a legszükségesebb felvilágosításokat is megtagadták. Sőt arra is volt precedens, hogy a hivatalosan eljáró tisztet, mikor bizalmasabb és tisztán hadijelentőségű dolgok iránt kezdett érdeklődni, letartóztatták. Hogy a jövőben hasonló esetek elő ne forduljanak, a rendelet úgy intézkedik, hogy mozgósítások esetén a szemlére kiküldött katonai közegeket a hadügyminiszter által kiállított igazolványnyal látják el és esetenként értesítik úgy a csendőrséget, mint a közigazgatási hatóságokat. Ezáltal elejét veszik annak is, hogy idegen emberek jussanak bizalmasabb adatok, tervek birtokába, mert aki az igazolványt nem tudja felmutatni, azt e hatóságok a limire visszautasítják, vagy ha gyanúsnak látszik, le is tartóztatják. Ez az egyszerű intézkedés egyenesen lehetetlenné teszi, hogy idegen emberek kémkedési szándékkal operáljanak. A rendelet, melyet a hadügy és belügyminiszter írtak alá, rövid időn belül érvénybe lép. 11?J:lIIIII MOZGÓKÉPSZÍNHÁZ. miskolcz, Széchenyi u 100 TELEFONSZÁM 638 307 Ma színre kerül. A francia jura. Term. felvétel. Az elhagyott indiánusnő. Amerikai indiánus-dráma. A nadrág regénye. Vígjáték. Céltalan áldozat. Dráma 2 részben. Pal s a rendőrök. Kacagtató. I Előadások kezdete fél 7 és fél 9 órakor. HÖLCZ GYULA bank , ingatlan közvetítési és tudakozó irodája Deákutca 6. 313 SIPOSS JENŐ X l#|^ niD A mintavendéglője, sörcsarnoka és l lw ril A éttermei Miskolcz, Rákóczi u. 2. Az előkelő közönség találkozó helye. — Híres jó magyar konyha. Kitűnő borok. — A legjobb minőségű kőbányai sör. Abbonensek elfogadtatnak. — Kényelmes külön termek. — Minden pénteken halestély. — Minden szombaton disznótor. zcz MISKOLCZI ESTILAP 1913 december 2 Kétezer koronás kártérítési per kihullt haj miatt — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, december 1. Nem mindennapi pere akadt most egy Miskolczon jól ismert kereskedőnek Rozsnyón — Andorka Vencellel, ezzel a dallamos nevű fodrászmesterrel. A per részleteit meglehetősen titokban tartják, különösen a miskolczi úriember, aki e pillanatban vőlegény és házasságának rózsás reményeit félti, ha az eset a maga valóságában kerül a nagy nyilvánosságra. Mert miről is regél a fámái? Az ismert kereskedő egy-két héttel ezelőtt Rozsnyóra utazott. Üzleti ügyekben járt-kelt, közben megnőtt a szakálla, hajáról lehullott a szép, sűrűn odarakott festék, mely bizonyos uj árnyalatot adott hősünk rőtveres hajának. Miért tagadnak? A miskolczi kereskedő festette göndör fürtjeit és igy kiszépítve, úgy jártkelt mint egy uj adonisz, akit feketehaj éjszakája vagy a hajzat különös, klasszicizmusa címen már favorizáltak is a miskolczi hölgyek. A kereskedő, amint mondottuk, járt kert Rozsnyó utcáin, egyszerre csak éles tekintete egy cégtáblán akadt meg. Rajta ez a név állott: Andorka Vencel. A cégtábláról egy borbély tányér muzsikált és az üvegajtón keresztül pedig Andorka úr pislogott ki az őszi utcára fehér kötényében. — Na, én ide bemegyek, mert ide be kell mennem, nem várhatok Miskolczig — morfondírozott a kereskedő és pillanatnyi elhatározását nyomban tett követte. Borotválkozás után a kereskedő megnézte magát a tükörben, mely homályos volt, késő, őszi legyek szaladgáltak rajta és néhány német élclap takarta el a szélét, amint ez a Krúdy Gyula írásából olvasható. A miskolczi kereskedő megnézte arcát és úgy találta, hogy a haját újra át kell festeni. — Van maguknak fekete festékük? — kérdezte Andorka Venceltől, aki már hozta is a bizonytalan színű kocsonyával teletöltött tabust. — Andorka Vencelnél minden van — mondotta a figaró boldogan és a miskolczi kereskedő fürtjeit pamacsolni, szurkolni kezdte. A miskolczi kereskedő elvégezve Rozsnyón dolgait, nosza sietett menyasszonyához Miskolczra azonban váratlan dolog történt. A miskolczi kereskedőnek három nap alatt kihullott a haja és a negyedik nap olyan volt már a feje, mint a letartott őszi róna. A szerencsétlen vőlegény ijedten szaladt orvoshoz. Az orvos sajnálattal konstatálta, hogy a rozsnyói borbély valami olyan szerrel kente be a kereskedő fejét, hogy a haja györ kerestül hull ki és a kereskedő, s mire oltárhoz vezethetné hitvesét, teljesen kopasz lesz. Ez történt. A hajdani hollófürti kereskedő most parókát visel és beperelte a rimaszombati kir. törvényszéknél Andorka Vendelt. Kétezer korona kártérítési igényt is jelentett be a kereskedő, de vajmi kevés reménye van arra, hogy valaha megkapja ez összeget, mert ha meg is ítélik neki az összeget, akkor sem lesz, hogy kin behajtsa. Andorka Vencelnek csak vörös, fekete, barna, szőke és tarka-barka festéktubusai vannak. A törvényszéki tárgyalás — mint értesülünk — december elejére van kitűzve, a mi közönségünknek felfedezni, excellált ez estén ez estén, tökéletes művészetének minden apró finomságát és karakterizáló erejét, tüneményes technikáját és érzésének melegségét csillogtatva. Lehetnek neki nagyobb városokban nagyobb sikerei, de őszintébb és lelkesebb, mint ez, aligha. A zongorakíséret Eckert Laura zongoraművésznő kezében a legjobb helyen volt. Precizitás, elmélyedő gond, mindent megértés és megértetés, tökéletesen simuló érzés jellemezte technikailag is kifogástalan játékát. A miskolczi zeneiskola, mely új vezetőségének irányításával a vidék legkiválóbb enemű intézete, büszke lehet ilyen erőkre. KOLLER FERENC sikere. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, december 1. A Miskolczi Estilap annak idejében megírta, hogy Koller Ferenc, a miskolczi városi zeneiskola tanára és Eckerdt Laura tanárnő milyen nagy sikerrel hangversenyeztek Karánsebesen. Hangversenyükről a Karánsebesen megjelenő „Szerénység“ című lap a következőket írja: Elég lenne csak annyit mondanunk : igy képzeltük Grieg-et, — az utolsó hangig így. Ezzel a harmóniátlan harmóniával, ezzel a lélekbekapó szomorúsággal és szivetindító fájdalommal. Ezekkel a leheletnél finomabb pianissimókkal és vésznél szilajabb crescendókkal. Ezzel a léleksugarta, égő tüzü, szenvedélyes viharzással, így képzeltük azt a zenét, melyet szakadékos fjordok kopár tetején, hóboritott kunyhók forrószivü embereitől, meleglelkü asszonyaitól, sudár, fehérérzésű leányaitól tanult s a maga termékeny, könnyező lelkéből fakasztott ki a szomoruszemü mester, így, hangról-hangra igy, — ahogy Koller szép kantilénáju hegedűje, bűvös játéka szivünkbe vitte, lelkünkbe véste. Áhitatos csend a zeneszámok alatt, spontánul feldördülő taps a játék után s azon vettük észre magunkat, hogy a közönség egyre újráztat. A programra végeztével a kivételes sikerű fővárosi hangversenyed képét látjuk: a közönség a pódium köré gyűl és folyton ráadásokat kér. Nem is csoda. Koller, akit nem kell már Fejébe szállt a rum. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, december 1. Kauzsai Gábor máv. pályamunkás tegnap este nagyon sokat ivott a Gizella utcai Schwarz féle korcsmában. Romot ivott és sokat. A sok rum azután a fejébe szállott és garázdálkodni kezdett. Mikor pedig fizetésre került a sor, Kauzsai kést rántott és le akarta szúrni a korcsmárosnét, aki jajveszékelve futott az utcára. Azután jött a rendőr és Kauzsai Gábort bekísérte a városházára. HÍREK. ♦ ♦ ♦ Tegnap délelőtt közgyűlésen voltam. A miskolczi felső kereskedelmi iskolát végzett tanulók egy része gyűlt egybe, hogy hosszú című, de nemes célú és nagy jövőjű szövetségük egy évi működéséről tudomást szerezzenek. A szövetség nem sokat dolgozott eddig, amit megmagyarázott a vezetőség a gazdasági helyzettel Ha nem történt a közgyűlésen valami, ami méltó a krónikás tollára. Már véget értek a különféle jelentések, amikor Radó Sándor, az agilis sportember felolvasásba kezdett. — Stokholm, olimpiád, király, trónörökös, rendezőség, football, tennisz, atlétika, magyarok, győzelem... Halk éljen, jegyzőkönyvi köszönet és ekkor. Feláll egy 32 esztendős úr, van talán 14 esztendeje, hogy kikerült az iskolából. Beszél, majd remegni kezd hangja az érzékenységtől és körülbelül a következőket mondja: „Még szóvá kívánom tenni, hogy az az ember, aki nemcsak tanára, de barátja és megértője volt az ifjúságnak (a hallgatók között halk mormogás: Kovács Lajos!), csaknem jeltelen sírban nyugszik az avasi teme-