Miskolczi Estilap, 1914. március (23. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

XXIII. évfolyam. Vasárnap, március 1. 49 ik (293.) szám Egyes szám ára 2 fillér. Megjelenik vasárnap és ünnepnap kivételével min­dennap délben 12 órakor. __________POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: SASSY CSABA. ■ Kiadó laptulajdonos: SZELÉNYI LAJOS ■HINHHHHNHNMNNNHNHIMHHNBBHnNBBHBHHBNHNHHNHHBBBI^HHBHBHBNBI ■■■■■■■HNNHH i Szerkesztőség és kiadó­­hivatal: Széchenyi­ u. 36. Szelényi és Társa nyom­dája. Telefon 62. szám. MISKOLCZI ESTILAP Tisza István politikájából azt is meg­értük, hogy a románok úgy akarnak velünk elbánni, mint a balkánállamok bántak Törökor­szággal, midőn betegnek tartották. Csak néhány évvel ezelőtt tör­tént, hogy a szerbek, bulgárok és görögök a Törökországhoz tartozott Mac­edóniában püspök­ségeket és iskolákat követeltek, majd bombákat vetettek és ban­dákat alakítottak, hogy a rend­zavarás okából önkormányzati jogokat kívánhassanak. És a beteg Törökország ha­bozott, alkudozott, egyezkedett, míg aztán meglepték és össze­törték. Tisza István politikája is ide fog vezetni, mert az ellenséggel való paktálásnak és az osztrák politika támogatásának más ered­ménye nem lehet. Az osztrák politika mindig Magyarország gyengítésére töre­kedett, mert az udvar környe­zete — akár butaságból, akár ravaszságból — a dinasztia ér­dekei ellenére is, mindig Magyar­­ország ellenségeit erősítette a dinasztiához egyedül hű magya­rok támogatása helyett. Az osztrák politika szolgálása tehát csak a magyar nemzet, a magyarság gyengítését és a ma­gyarok ellenségei hatalmának nö­velését jelentheti. Igaz, hogy ennek levét első­sorban Bécsben fogják meginni, mert amikor kenyértörésre kerül majd a sor és a bécsi hatalom egyedül a magyar nemzetre lesz utalva, a mesterségesen kuldussá és jogtalanná tett, elerőtlenített magyarok a legjobb akarattal sem lesznek képesek a rovásunkra folyton erősített ellenségekkel megküzdeni; de ez nem lehet vigasztaló Magyarországra és a magyar nemzetre nézve, mert a szomorú leszámolásnak mi is kárát fogjuk vallani. A debreczeni pokolgép még idejekorán észretéríthetné a bécsi hatalom embereit és az ő hűsé­ges szolgájukat, Tisza Istvánt is, mert az alkotmány s a közer­kölcsök helyreállításával, a sza­badságjogok tiszteletével, a ma­gyar nép jólétének emelésével és a hazafias szellem megerősí­tésével, valamint a nemzet ellen­ségeinek megfékezésével most még talán fel le­hetne ébreszteni a magyar nemzetet közönyössé­géből ; de ha a panamák mo­csarainak fojtó gőze még jobban elkábítja a mostani osztrák poli­tika által mesterségesen vérsze­­génynyé tett magyar nemzetnek beteg testét, akkor a magyar népnek Amerikába nem vándo­rolt része végső erejének meg­feszítésével sem lesz képes a folyton jól táplált, általános, egyenlő jogokkal üdített, haza­fias érzelmektől áthatott és ha­zájuk nagyságára törekvő vezé­rek által lelkesített ellenségek nemzeti hadseregeivel szembe­szállni. A debreczeni bomba utolsó intő jel arra, hogy Magyarorszá­gon csak magyar nemzeti poli­tikát szabad folytatni­ . Ez a bomba valóságos — memento mori! Aki mindennap következetesen használja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzel­hető legjobb száj - és fogápolást­­ gyakorolja. 3 Ara: nagy üveg 2.— k, Ids üveg 1.20 k­. 00 Hétről-hétre. Miskolcz, 1914 febr. 28. — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Magát is kicsalta az első tavaszi nép ? Maga is kijött a Népkert—csabai korzóra? — Igen, barátom. Ez a különb­ség köztünk és a férfiak között. Minket az első tavaszi nap kicsal az utcára, magukat meg becsalja az utcáról. Micsoda tavasz van. Szinte kár, hogy ma véget ér a miskolcziak hónapja, a február. — Miért a miskolcziaké ? — Mert ez is huszonnyolcáé. Mi újság a városban, kedves barátom? Mi történt a közgyűlésen? — Minden, asszonyom. A főispán elemében volt. És úgy elnökölt, hogy gyönyörűség volt nézni. Például Győri Ödönt nem engedte vitatkozni. — Tessék leülni ! — szólt rá két­szer is. Ödön bácsi aztán dohogva leült és csak magában mondta: — Na, tessék! Egyszer leültet. Egyszer felültet. Hát mit csináljak. — Persze, ezzel meg volt alapozva a hangulat. Felszólalt még a han­gulat emelése érdekében Schrecker Lipót is, Friedmann Gyula is. Schrecker a strimpflivel hozakodott elő. Azt mondta, hogy Miskolczon csak az idegenforgalom csinál életet este. Mert a két-három ívlámpa, meg azok a kis strimpflik még nem jelentenek életet. Mire Sugár Ignác megjegyezte: — No-no! Este csakis azok a kis strimpflik jelentenek életet. Azok ad­ják a forgalmat, a pénzt, az életet. Igen, sokszor életet is adnak. — Mert tudja, asszonyom, a zár­óra körül dúlt a nagy harc. De mi­lyen harc. Neumann Adolf valóság­gal tüzet fújt. Mert hiába mondta a főispán, hogy a felekezeti szempon­toknak még a látszatát is kerülni kell, Neumann Adolf nem mint a kereskedelmi testület, hanem mint a Chevra-Kadisa elnöke beszélt a zár­órár­ól. Ezt ki lehetett érezni min­den szavából. És védte azoknak a kis szatócsoknak a vélt, képzelt ér­dekeit, akik a Chevra választmá­nyából egy Gencsit, egy Ku­rczöt, egy Targa Jakabot kibuktattak. Nem tartottak eléggé méltónak. — Miért? — úgy van a dolog, asszonyom, — hogy maga is megértse, — hogy Neumann Adolf a szombat esti fél 10 órai záróra mellett kardoskodott. Mert, hogy ezek a külvárosi kis szatócsok csak szombat este nyitnak ki, hát hogy keressenek is még. És gyilkos szemekkel nézett Neumann Weidlich Pálra, aki az európai szín­vonalú kereskedő nyugodtságával be­szélt és elsősorban az alkalmazot­tak érdekeit védte. Pedig ez a nagy harag indokolatlan volt. Mert Weid­lich csak fél 8 órakor nyit minden nap, az a kis szatócs meg hajnali 4-kor. Az tehát, ha nem is nyit ki szombaton, kipótolja a hét többi napjain. Kipótolja vasárnap reg­gel. Da nem volt igaza Neumann Adolfnak különben sem. Mert az elfogadott 9 órai szombat esti zár­óra mellett is legalább fél 10-ig fogja úgyis nyitva tartani üzletét az a kis szatócs. Hiszen vasárnap délelőtt is csak 10-ig lehet az üz­leteket nyitva tartani és mégis, még a Széchenyi utcán is negyed 11, fél 11-kor zárnak. Pedig itt állandóan rendőr cirkál. Hát szombat este hogyne lenne nyitva a kis szatócs, mikor azokon az utcákon tíz ut­cára sem jut egy rendőr. De különben sem tudná ellenőrizni, mert szombat este annyi baja van a rendőrőrszemeknek a részegembe­rekkel, hogy nem érnek rá a sza­tócsokat ellenőrizni. És végül: majd­nem minden külvárosi szatócsnak korcsmája is van, ami tíz után is nyitva van. És ha valaki fél 10-ig akar vásárolni, bemegy a korcsma­ajtón és kér ott, amit akar. De hiába kardoskodott Neumann Adolf, mert először a polgármester is meg­jegyezte az ő felszólalására, hogy a fél 10 órai zárás esetén 15 és fél óráig dolgoznának az alkalmazottak. Azután meg a főispán is leintette. Mert a főispán nem volt vele egy nézeten. Ha pedig a főispán nincs Neumann Ado­lfal egy nézeten, abból a köznek csak haszna van. — Na és mi lett a vita vége? — Az, hogy elfogadták a Szent­­páli István indítványát, a szombat esti 9 órai zárást. Szentpáli a köz­­tudatban élő nótával is erősítette a maga álláspontját. Mert ez a nóta is azt mondja, hogy: 9 óra után, nem eresztelek be, eredj oda, ahol eddig voltál stb. A kilenc óráig való beeresztést, más néven nyitvatartást ellenben a nóta is helyesli és ren­­dénvalónak tartja. Természetes, hogy a Szentpáli indítványa nagyon tet­szett és elfogadták. — Egyébként pedig mi az újság, kedves barátom. Hallom, hogy a fő­ispán hétfőn délután öt órai teát ad? — Igen, asszonyom. És ezen be­mutatják a beszélő mozit is. A fő­ispán szeret teát adni, de nem két­­szersfitttel. — Hát Sándor Frédi mikor megy Amerikába ! — Három nap múlva, asszonyom. Hja! Itt a március. A vándormada- Az eredeti S­alvator sör kizárólagos poharas csapolása mától kezdve a „Grand Szálloda ” éttermében és sörcsarnokában, x 421 A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri SIPOSS JENŐ a Kis pipa volt vendéglőse.

Next