Miskolczi Estilap, 1914. április (23. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-01 / 74. szám

XXIII. évfolyam. Szerda, április 1. 74-ik (318.) szám. MISKOLCZI ESTILAP Egyed­szám ára £ fillér. 0 Megjelenik vasárnap és £ POLITIKAI NAPILAP Felesfti szerkesztői: SASSY CSABA. ■ Kiadó laptulajdonos: SZELÉNYI LAJOS. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal: Széchenyi­ u. 36. Szelényi és Társa nyom­dája. Telefon 62. szám, ünnepnap kivételével min-­­­dennap délben 12 órakor, a II. lfilmes német császár bécsi látogatása föl­­élénkítette a hármasszövetséghez fűződő gondolatokat és kritikákat. Mint a hármasszövetség leg­hatalmasabb államának a feje, elsősorban is nyilvánvaló, hogy a hármasszövetség tulajdonkép­pen a nagy kiterjedésű Német­Birodalom érdekében áll fenn, hiszen az orosz és a germán ellentétes világfelfogásai hozták létre, az egymással szembeni védekezés, vagy talán támadás gondolatától vezérelve, úgy a hármasszövetséget, mint a hár­mas entente-t. Vilmos császár elment Bécsbe, hogy hű szövetségesét, ősz kirá­lyunkat meglátogassa s ezen al­kalomból a tiszteletére adott ud­vari ebéden végre megjelenhe­tett Tisza is. Tudvalevő, hogy már több ízben mellőzték Tiszát olyankor, amikor királyok vagy fejedelmek jelentek meg Bécs­­ben. Éppen azért nem értjük, hogyan sikerült Tiszának most egy meghívást kieszközölni az ud­vari ebédre, amikor a hármas­szövetség lelke, Vilmos császár jelent meg Bécsben. Egy ma­gyar miniszterelnöknek már mél­tóságánál fogva minden udvari ebéden ott lenne a helye, de éppen, mert Tiszát számos ilyen alkalommal mellőzték, bizonyítja, hogy őt már Bécsben nem ve­szik komolyan. Törik, mert jó szolgálatokat tesz az összbiro­­dalmi eszméknek, mert parancs­szóra literálja a katonákat s a pénzt, de nem adják meg neki a dekórumot, amely a magyar miniszterelnököt joggal megilleti s Tisza miniszterelnöksége kez­detéig mindenkinek ki is járt. Ismételjük, nagyon csodálko­zunk, hogy most éppen az a Tisza jelenhetett meg a német császárnak adott ebéden, aki­nek munkája már-már oda viszi az országot, hogy a hármas­­szövetségnek több lesz az ellen­sége, mint a barátja. Már tekintélyes németországi lapok is konstatálják, hogy Ma-­­­gyarországon a hármasszövet­­ségellenes hangulat mind nagyobb tért hódít. Ezek a németországi lapok nem állanak meg a rájuk nézve méltán elkeserítő tény konstatálásánál, hanem a han­gulat okát kutatva, egyértelmű­ig megállapítják, hogy az erő­szakos uralom váltotta ki a ma­gyarokból a hármasszövetség elleni állásfoglalást. Valameny­­nyien követelik tehát az erő­szakos Tisza-uralom megszűntét, mert ez az erőszak nemcsak Magyarország belügyeiben oko­zott teljes felfordulást, hanem most már a külpolitikát is ve­széllyel fenyegeti. A német császár, aki népének érdekeit nemcsak szívén viseli, hanem azokért ő maga tesz leg­többet hatalmas birodalmában, valószínűleg kifejezést adott ki­rályunk előtt is a Németország lapjaiban megjelent cikkekről s a német közvéleményt átható gondolkozásról. S mivel ezek a cikkek végső konklúzióképen Tisza ellen irányulnak, csodáljuk a bécsi udvari körök rövidlátá­sát, hogy éppen akkor hívják meg Tiszát ahhoz az asztalhoz, amelynél Vilmos császár ül, ami­kor Németországban is a leg­erélyesebben követelik a hármas­­szövetségellenes hangulat életre­­keltőjének, Tiszának a távozását. Magyarország lakossága Tisza uralmáig hű tagja volt a hármas­szövetségnek. Mikor azonban látta, hogy a katonaságért, a nagyhatalmi eszme fentartásáért legszentebb jogait kobozza el Tisza, önkéntelenül is arra a gondolatra jutott, hogy a hármas­szövetség, helyesebben Német­ország érdekében történik ez az őrült fegyverkezés. Kezdett el­­hidegülni a hármasszövetségtől, amelynek érdekében Tisza az ő nemzetellenes kirohanásait elkö­vette. így ért el a mindenben balkezes Tisza éppen ellenkező célt annál, amit tervezett; igy fordul el a nemzet Tisza miatt a hármasszövetségtől s ezért­­ követelik most már Németország­ban is az erőszak uralmának mielőbbi megszűntét. Mi pedig ezért csodáljuk, hogy Tiszát, aki Annak idején, mikor a tiszáninneni­­ ref. egyházkerület püspöki székének betöltése körül mozgalom indult meg a kerületben, Miskolcz város egész polgársága, egész társadalma, mint egy ember állott a Tüdős István dr. személye mellé. És ez a páratlan lelkesedés nem­csak lokálpatriotizmusból fakadt. Nemcsak abból az önző szempont­ból, hogy Miskolci ismét püspöki székhely legyen. Hanem azért is, mert Miskolcz polgársága, társa­dalma első­sorban ismeri Tüdős Ist­ván dr. egyéniségét és tudja, hogy ő reá nagy szüksége van a kerület­nek, mert köztudomású, hogy a pataki főiskola ügyei elsősorban az 5 erős kezétől várják a rendezést, a rendbehozatalt, a fellendülést. Nemcsak az ősi pataki főiskolá­ban vannak azonban bajok. Nincs minden rendjén a miskolczi ref. fő­gimnáziumban sem. Legalább is az utóbbi időben egyre több olyan je­lenség, olyan esemény adja elő ma­gát a miskolczi ref. főgimnázium­ban, melyek mind arra engednek következtetni, hogy itt is Tüdős István püspök kiváló adminisztráló képességeire van szükség, hogy rendbehozzon dolgokat, melyeket, most — méltán — sok kifogás ér. A miskolczi ref. főgimnázium iránt az utóbbi időben mindegyre jobban elhidegszik a közönség. Nem aka­rom erre vonatkozólag az ifjúság létszámát tanúként idézni. Azt a körülményt, hogy a kir. kath. fő­gimnáziumban az elmúlt iskolai év­ben is csaknem kétszázzal több volt a növendékek száma. Mert lehetsé­ges, hogy abban része van — még­pedig jelentékeny része — annak a körülménynek, hogy a kir. kath. fő­gimnázium, mint állami intézmény, sokkal több anyagi kedvezményben részesítheti szegénysorsú növendé­k hármasszövetségnek a legrosz­­szabb szolgálatokat tette, nem tudták távol tartani a Vilmos császár tiszteletére adott udvari ebédtől. Miskolcz, március 31 - kell — valláskülönbség nélkül — mint a ref. főgimnázium. Valószínűnek látszik, hogy más­féle körülmények is befolyásolják a két intézet tanulólétszáma közt fennálló differenciát, ami tulajdon­képpen egy intézet életében a nép­szerűségnek vagy a kevésbbé nép­szerűségnek a legbiztosabb előjele, tanúbizonysága. Minket elkeserít ez a jelenség, hogy az intézet látogatottsága évről­­évre fogyóban. Mert a ref. főgimná­zium évszázados miskolczi intézet. Kegyeletes, szép tradíciók fűzik a város történetéhez és mi szeretnénk virulónak, fejlődőnek, évről-évre job­ban izmosodónak látni ezt az inté­zetet, melynek története olyan szo­rosan, annyira összeforrott Miskolcz oktatásügyének múltjával. Mai cikkünk megírásánál tehát semmiesetre sem az ellenszenv, hanem inkább az intézet iránti leg­teljesebb jóindulat, szeretet vezet, amikor felhívjuk Tüdős István dr. püspök figyelmét bizonyos jelensé­gekre. Hogy azután ezen a nyomort elindulva, megtalálja a püspök — mint az intézet legfelsőbb ellenőr­zője — a bajok, az esetlegesen fennálló, létező hibák nyitját s meg­kísérelje az orvoslást, amely csak jó hatású lehet és lesz az intézet további fejlődésére. Hogy ez az intézet iránti jóaka­ratunk föltétlenül nyilvánvaló legyen és cikkünk minden sorából kilássék, óvakodni fogunk személyeket bele­keverni a cikkbe. Nem személyek­ről, nem nevekről teszünk említést, csupán tényeket sorolunk fel. Olyan jelenségeket, melyek mind arra en­gednek következtetni, hogy a ref. főgimnáziumban nem mennek úgy a dolgok, ahogy kellene, így biztos tudomásunk van róla, hogy nemrégiben az intézet egyik osztálya egy, a környéken tanári fel-­ e ref. főgimnáziumról — Tüdős István püspök figyelmébe — — Saját tudósítónktól. — 421. Az eredeti alvator sör kizárólagos poharas­­ csapolása már csak néhány napig lesz a „Grand Szálloda“ éttermében és sörcsarnokában.­ A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri SIPOSS JENŐ a Kis pipa volt vendéglőse.

Next