Felvidéki Népszava, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)

1947-01-01 / 1. szám

f SORSOD ülSKOf C! . ' SKÜZEUM Ma: naplármelléklet ft - 2 O € I ti 1 P | M 0 K R ft T ft Pk<Z T W A P I L A P I ,1 Bán elvtárs nyilatkozata a magyaHugosziáv gazdasági egyezmény nagy jelentőségéről M.agasállású katonai és polgári személyek köztársaságellenes összeesküvését leplezték le NISrtO lO ÜMANOTTÓ Mt’XEUM v/iia ^ Is!}, «ér,-, ÚJÉVI SZÁMADÁS Irta: MAROSÁN GYÖRGY Megj.nt elhullott mellőlünk egy darab idő. A naptári időszámítás szerint részekre bontott életünk új szakaszhoz érkezett. Eltűnődünk, visszanézünk, mit és hogyan, hagy­tunk magunk mögött; ünnepiünk, ujjongunk, vagy szomorúság fog el. De félszemme1 , már a jövőt bontogatjuk magunknak. Értel­münk keresi az utat, mérlegeli a lehetőségekéit. Igen, olyauok va­gyunk újév küszöbén, mint a nagy és széptervü gyermek, akit bemocskolhat ráfröccsenő szenny, érheti korholó szó, esufondáros jel, grimasz gúnyolhatja, a lelke ün­neplőn köszönt mégis a jövőnek! Ez az erőnk. A hitünk adja ezt. A hitünk, mfely megszabott életkörül­ményeink által, szépségre szomjas lelkünk által teljesedett egésszé bennünk. Proletárok vagyunk! De rabok már nem! Életünk értei met nyert. Hazánk is lett. Hitünk vál­lalásáért. nem jár akasztófa., köpés a tisztafényű szemek közé, nem jár1 érte ezer raffinált kínzás sem, melyet egy modern középkor elfaj­zott népe eszelt ki. Emberek lettünk végre. Meg­törve, megfogyatkozva, de embe­rek. S most, hogy új éret kezdünk, végezzünk egy kis. számadást, ahogy ez már emberek, intézmé­nyek életében szokás. Lássuk, mit cselekedtünk, s jól cselekedtük-e? Mit tett az ország felemelésének érdekében a magyar demokráciá­nak egyik legnagyobb építő és őrző munkása, a Szociáldemokrata Párt? Tiszta hitünk szerint, ha pártiunkat építjük, fejlesztjük, az országot is építjük. Az álmunk: szabad, független ország. Köztudo­mású. hogy ezért még pártszem­pontoktól is- eltekintünk, időlege­sen. Mert sok a kényszerhelyzet, a különféle törekvés, ami szándé­kunkkal ütközik vélt igazságok ér­dekében. Ezzel számolni kell. S mi ezt. tesszük. S mikor ezt tesszük, felvetjük a kérdést, van-e okunk bizalomra, optimizmusra ' az 1947-es esztendőre? Vissza kell néznünk egy kicsit a közelmúltra. A föld alól tértünk vissza,és mit találtunk? Romot és üszkö íí. Borgest és dögvészt Éhséget és kifosztottságot, Züllést és a lel­tekbe ivódott borzalmak képét. Emberek?... Nem, akiket itt ta­láltunk, nagyrészt már nem voltak emberek. Aj, a néhány év' elég volt. hogy teljesen hasonuljanak ahhoz, amit megálmodtak a gonoszok. S akik még nem hasonulták hozzá teljesen, azok is megtörtek, elvesz­tették a ‘hitüket, minden illúzióju­kat. így fogtunk neki a munká­nak. Ilyen területen, ilyen embe­rek között, hogy lázverte . testtel, könnyek közt álmodott terveink" megvalósuljanak; épüljön végre az ország; a mi hazánk nekünk és mindenki másnak is. aki ebben a szent munkában velünk mer tar­tani. | És lett foganatja a példának, amit mi adtunk minden élőnek, aki még nem vesztette el teljesen ön­magát. A szemét helyén, a romba- dőlt lakások helyén újra otthonok emelkedtek és az inunk szakadá­sáig feszülő munkában lett ke­nyér is. És még valamit, adtunk az embereknek: a legtöbbet, amit, a földön embernek adni lehet: a hi­tet. Hitet önmagához, az élethez, szívéből kivert eszményeihez. .Em­berre emeltük a reményteleneket és azokat is akik egyszer már orra buktak saját butaságuk. sulya alatt és mint a vakondok, bújtak, futot­tak a rájuk verődő fény elől. S amikor mi, szocialisták mindent el­végeztünk, a légkör megtisztult, az ország gépezete működni kezdett, esak akkor’ gondoltunk a pártunk­ra. A párt gépezetét is megindítot­tuk. Kongresszust tartottunk. Le­zártuk a földalatti idő korszakát, számbavettük erőnket, az utat, me­lyen járni kívánunk, végig tekin­tettük, és megindult a pártban az alkotmányos élet. Két választást csináltunk végig. És az erőket, a rajtunk kívülálló szándékokat mér­legelve, nem csalódtunk. így men­tünk neki a sokat ígérő, de sok bi­zonytalanságot és törvényt is mu­lató 1946-os esztendőnek. Az évet a pártélet újjászervezésé­vel kezdtük. A párt hatósugárénak kiterjesztésével megfázható, önzeít- len szocialistákat válogattunk ögz- eze és állítottuk őket egész embert kívánó posztokra. Megnyertük az cr**Ávot a «szocialista gondolat szá­mára és 25 vármegyében ragyogóan sikerült vármegyei kongresszust tartottunk; azután előkészítettük jíártunk ^leghatalmasabb megírnod dulásáifi a debreceni . nagygyűlést, amely az év első felének munkáját koronázta be. Eljutottunk a falvak­ba, a tanyákra, mindenhova, ahol ember él ebben az országban. Nem mondtuk: ,,arccal a vidék felé“, ha­nem elindultunk primitív eszkö­zeinken a porban, sárban sínylődő, ezeréves szolgaságban élő magyar­ság felé, hogy elvigyük a demokrá­cia fegyverét és a szocializmus megvalósításának nem csak igéírer tét, hanem tényét is- Sokszor elő­adással, gyűléssel nem csak torma szerint, de lényegében is építettük a Szociáldemokrata Pártot, de emellett az éjt, napot emésztő mun­ka mellett nem hag"ytuk abba az ország újjáépítését sem. A bányák­ban, ipari- üzemekben, szántófölde­ken, irodákban, hivatalokban, köz­ségi tanácsokban és a .parlament­ben egyaránt ágy munkálkodtunk, ahogy csak erőnkből, tehetségünk­ből tellett. Nehéz, de szép munka volt. Nem vártak bennünket virág­csokorral sehol, ahol dolgunk végett megjelentünk, inkább rosszindulat, gyűlölet, az ellenforradalom sötét szelleme várt bennünket a legtöbb helyen, amit szívós szocialista fe­gyelemmel,» keménységgel igyekez­tünk legyőzni. De ezt a szellemet még nem győztük le teljesen. És ez az a feladat, ami megmarad a so­ka tigérő új esztendőben is. Ez az elmúlt esztendő mérlege. Mit várhatunk mi szocialisták az új esztendőtől ilyen számadás után? Két szóban felelünk erre: harcot és munkát. Harcot az emberi buta­ság, a rossziudulat és a gyűlölködés ellen, harcot a fasiszta maradvá­nyok ellen annak teljes kiirtásáig. És munkát, további nagy munkát, az országépítés -is1 a pártépítée munkáját. A mezőgazdaság kemény munkáját, hogy legyen elég ke­nyér. a lendületbe jött ipar ugyan­olyan kemény munkáját, hogy le­gyenek szerszámok, gépek, legyen 'ruha és cipő- Munkát várunk a községi tanácsoktól, * városi képvi­selőtestületektől, a nemzetgyűléstől és a kormánytól, hogy még jobban elmélyítsük és kiszélesítsük a de­mokráciát. És a pártszervezetj élet további kiépítésének komoly mun­káját várjuk, amelyben a tiszta tázttjályharcos szocialista ideológia^ fog még jobban elmélyülni. A politikai fejlődés adra mutat, hogy Európa előbb-utóbb szocialis­tává lesz és ebben Magyarország sem maradhat, le, országunk sem választhat dolgozó népe számára más életformát­Munkánk 'egy részét elvégeztük- A ránk köszöntő 1947-es új eszten­dőbe azzal az elhatározással lépünk, hogy még többet, még tökéleteseb­bet akarunk alkotni az ország és a párt felvirágoztatására,. De ehhez, jól tudjuk, nagyobb akarat és na­gyobb akaratra serkentő igények kellenek. Nem akarunk elmarad­ni. egy ország mellett sem és a ma­gyar Szociáldemokrata Párt euró­pai pozícióját sem gyöngíteni, ha­nem még jobban erősíteni akarjuk. Lgy érezzük, hogy az ország sokat köszönhet a Szociáldemokrata Párt külpolitikájának; de azt is tudjuk, hogy pártunkat ez a jólvégAtt munka a. következő esztendőben is sokra kötelezi. ' Tehát harc és munka! így zárjuk számadásunkat, amikor pár szóban már a jövőt is vázoljuk magunk­nak. Harc és munka, hogy orszá­gunk fejlődése minél gyorsabb, mi­nél tökéletesebb legyen. A 40 fillér Ma: siaplármellékiet llf, é^foJví-m — 1. szám. ar Miskolc, 1947 Január 1, szerda gr ■ TEMIDEKI

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék