Miskolci Hirlap, 1945. május-december (1. évfolyam, 1-177. szám)

1945-05-20 / 1. szám

A. FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI PÁRT NAPILAPJA Hűlt és jövő! írt«: RÁCZ GÁBOR képritd­S Az ezeréves magyar történelem­­nek sok gyásznapja van. Ezer év •Záit Bokasor estetett végig rajtunk • háború Wnasan*. Sok-sok millió és millió magyar Csontja porlad Európa különböző csataterein, sok­­sok millió magyart elveszítettünk és mindig khgen érdekekért. Hiá­ba volt Dózsa Györgye, Rákóczija, Kossuthja és Petőfije, legújabban Bajcsy Zsilinszkije a magyarnak, mégis bekövetkezett Muhi, Mohács, Világos és Budapest. Ha a bűnös, csaknem mindig ide­gen, germán érdeket szolgáló, ma­gyarnak és rafos kül- és belpoliti­ka sokszor vitte sír szélére ezt a nemzetet. 1941 március 19. és ok­tóber 15-én Sztójai és Szálasi, zöld ingbe bújtatott pribék társaikkal, Hitler, Himmler germán szadistái­val bele is taszították abba a sírba, amelyet az utolsó negyedszázad gyászlovagjai ástak meg. Kerek egy évig taposott rajtunk a germán csizma. A magyar füg­getlenség és szabadság harcosai akasztófára kerültek. Legjobbjain­kat elhurcolták. Aki magyar mert maradni, annak börtön, fogház, in­ternálótábor járt ki. Egy éven át valóságos siralomház volt ez az or­szág. A Dontól a Kárpátokig ív bent a hazában is patakokban folyt a ma­gyar vér. Száz- és százezer magyar hagyta a csatatereken legdrágább kincsét, az életét, nem magyar, de­ német érdekekért. Országunkat tel­jesen kirabolták, amit pedig el nem vihettek, szétdúlták, felrobbantot­ták. Romokat hagytak csak itt s már-már úgy látszott: nem lesz Magyarország. Német csizma már nem tapossa a magyar rögöket. Hála ezért a Vörös Hadseregnek és első mars áll­janak, Sztálinnak, mert ők szaba­dítottak fel a német járom alól.M C_ A romok eltakarítsáa még fo­lyik. De az építés is megkezdődött. A siralomház ablakain keresztül friss levegő tódul be, kezdünk lél­­legzeni, a beteg ország kezd magá­hoz térni, tudjuk, lesz Magyaror­szág !­­ Az újjáépítés nagy munkáját a demokratikus pártok vállalták. Közöttük a mi pártunk, a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás- és Pol­gári Párt is. Most, hogy e lapunkat az or­­szágépítők munkájába bekapcsol­hattuk, ismét hitet teszünk, hogy együtt kívánunk és fogunk dolgoz­ni a demokratikus pártokkal az SZTÁLIN MARSALL nyilatkozott a lengyel kérdésben: „Az ideiglenes lengyel kormányt kell a jövő kormányzat gerincének tekinteni. A 16 személyiség letartóztatása semmi összefüggésben nincs a kormány újjászervezőével m­i­­­nt ............... A szovjet katonaság nagylelkűen megsegíti az éhező német fővárost A világ közvéleményének ér­deklődését a sanfranciskói világ­­konferencia és a lengyel kérdés köti le. A sanfranciskói zöldasztal kö­rül a világ új rendjének kialakí­tásáról tárgyalnak. Csak termé­szetes, hogy a probléma felmér­hetetlen jelentőségéhez képest nehézségek is merülnek fel. Ezek, mint különböző államférfiak nyi­latkozataiból kitűnik, egyrészt fő­ként technikai természetűek, másrészt nagyrészt a körül a kérdés körül csoportosulnak, váljon a létesítendő világhatalmi szerv hadereje központilag,, vagy regionális egyezményeknek megfelelően legyen- e felhasznál­ható? A nyilatkozatokból ki­csen­dül az reménység, hogy sikerül­ni fog a nehézségeken úrra leírni és közvetítő megoldást találni. A lengyel kérdésben Sztálin marsall a Times moszkvai tudó­sítójához intézett levelében vilá­gosan és határozottan leszögezte a Szovjetunió álláspontját. Esze­rint a Szovjet nem hagy kétséget aziránt, hogy a lengyel kormány összetételénél a krími döntések szellemét kívánja szem előtt tar­tani. Ezzel a 16 lengyel személyi­ség letartóztatása semmiféle ös­szefüggésben nincs, mert ezek a Vörös Hadsereg hadtáp területén bomlasztó tevékenységet fejtettek ki. A Szovjet éppen ezért nem is tárgyal velük. A jövő kormány magját is a mostani ideiglenes kormány tagjai kell, hogy alkos­sák. Sztálin állásos Agsijsi Moszkva, május 19 Sztálin marsall nyilatkozatot adott a lengyel demokratikus ve­zetőkkel kapcsolatban. Emléke­zetes, hogy Molotov külügymi­niszter San Franciskóban közölte a szövetségesekkel a lengyel de­mokratikus vezetők letartóztatá­sának hírét, aminek következté­ben a lengyel kérdésben folyta­tott háromhatalmi tanácskozá­sok megszakadtak. Sztálin­­ marsall nyilatkozatát arra a levélre adott válaszában tette, amelyben a Times moszk­vai munkatársa kérdést intézett hozzá, hajlandó-e a Marsall nyi­latkozatot adni e tárgyban. Sztá­lin marsall válasza a következő volt: A 16 lengyelországi személyi­ség letartóztatása semmi ösz­­szefüggésben sincs a lengyel ideiglenes kormány újjászer­vezésének problémájával, ország­építő munkában. Velük együtt küzdünk majd a fasizmus, a reakció kiirtásáért, mert szent meggyőződésünk, hogy csak együt­tes és megértő mimikával tudjuk megteremteni a szabad, független, demokratikus Magyarországot.­­ A letartóztatásokat a Vörös Had­sereg hadtápterületeinek védel­méről intézendő törvényekkel összhangban hajtották végre a szovjet katonai hatóságok, egyet­értésben a lengyel ideiglenes kor­mánnyal és a szovjet hadvezető­­séggel. Nem igaz, hogy a letartóztatott lengyeleket meghívták a szovjet hatóságokkal való tárgyalásra. A szovjet hatóságok nem tárgyal­nak és nem fognak tárgyalni olyan személyekkel, akik meg­sértik a Vörös Hadsereg hadtáp­­területeinek védelméről intézke­dő törvényeket A lengyel kérdésről általános­ságban a következőket mondott: Sztálin marsall: A lengyel kormány új­jásza­­vetése csak a krimi döntén­sek alapján történhetik. A lengyel problémát a szövetsé­gesek közös megegyezéssel csak akkor oldhatják meg, ha a kö­vetkező alapfeltételeket figyelem­be veszik: Az ideiglenes lengyel kor­mányt kell tekinteni minden jövendő lengyel kormány ge­­rincének, ugyanúgy, mint Jugoszláviában a nemzeti felszabadítási bizottságot. Az újjászervezés eredménye­ként a lengyel kormánynak a Szovjetunióval való barát­ság politikáját kell követnie, nem pedig a Szovjetunió el­len irányuló egészségügyi kordon politikáját. A lengyel ideiglenes kormány újjászervezésének kérdését a len­gyel néppel jelenleg kapcsolatot fenntartó lengyelekkel együtt, nem pedig azok nélkül fogják megoldani. Tisztelettel Sztálin 1945. május 18-án. A Vörös Hadsereg ma él­e még mzérdes átlé­­sHeni Moszkva, május 19. Nikoláj, a legfelsőbb szovjet ta­nács tagja, Berlin élelmezési helyzetéről a Pravda tudósítójá­nak a következőket mondotta: — A Vörös Hadsereg számos katonája és tisztje értesítette a szovjet hadvezetőség a berlini lakosság súlyos életviszonyairól. A szovjet katonák és tisztek le­veleiből és nyilatkozataiból kide­rült, hogy a lakosság a lerombolt házak pincéiben, réseiben lak­nak, ahol nincs sem világítás, sem víz. A lakosok éheznek, az élelmi­szertartalék kifogyott, asszo­nyok, gyermekek, öregeik a szovjet csapatok konyhái­nak környékén tanyáznak és étkezdéik előtt sorban álla­­nak, hogy kenyeret és élel­miszert kérjenek. Berlinben és Berlintől 100 kilo­méteres körzetben éhínség ural­kodik, élelmiszer nincs. Az éh­­ség olyan nagy, hogy a lakosság különböző füveket gyűjt, hogy azzal csillapítsa éhségét. Felsze­­dik az elhullott lovakat és ázoló húsát eszik. A szovjet nép emberi és erköl­ ftra: Nagymlsko.'C terűimén i pengd, wid@i---.eii 1.20 pengő

Next