Miskolczi Kath. Egyházi Tudósitó, 1913 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1913-01-15 / 1. szám

II. évfolyam. Miskolcz, 1913 január 16. MISKOLCZI r ^­r . KATH. EGYHÁZI TU­DOS TO A MISKOLCZI KATHOLIKUS EGYHÁZAK, TANINTÉZETEK ÉS EGYESÜLETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1. szám. Minden szám­ára 2 fillér Szerkesztő és kiadó: RÉTAY KÁLMÁN plébános Megjelenik minden hó 15-én. Új év, új munka. I­ sten segítő kegyelmével ismét egy új esztendőbe léptünk,­­ újból kezdetét vette a dolgok megszokott rendje, újból megkezdődtek időhöz kötött teendőink, hogy azután az idővel együtt eltűnjenek a múltnak széles birodalmában, így az év kezdetén igen hálás tárgy­ elmélkedni az ió értékéről. A folyton megújuló időről, arról a csodálatos és titokzatos alamiről, melynek egyik beláthatatlan része mögöttünk van, átélt rémek és fájdalmak sorozata, másik része pedig előttünk terül el, a­i bekövetkezendő események ismeretlen hordozója, mint mélyen elakart titok, hallgatag szfinksz. A múlt és a jövő közt pedig egy atárvonal, egy rövidke pillanat a jelen. Most itt van s már­is elröp­­ent, egy csöppet gyarapodott a múlt nagy óceánja. És így megy ez ilyton. Jönnek a pillanatok és eltűnnek kérlelhetlen következetességgel, incs az a Józsua, aki megállíthatná a jelen pillanatot, hogy el ne jppenjen. Eltűnik az nyomtalanul, akár kihasználtuk azt, akár vissza­­tünk vele, akár tétlenül elszalasztottuk. Tudós bölcselők törték a fejüket azon, mikép lehetne az életet gjobban értékesíteni. Nemcsak az erkölcsösség szószólói, de az epi­­m­izmus bölcselői is ezt a kérdést feszegették és álláspontjuk óriási klönbözősége dacára abban megegyeztek, hogy az életidőt észszerűen­­ 11 kihasználni, ennek módja pedig az, hogy a pillanatot, a jelen planatot fölhasználjuk céljainkra. A jelen pillanat a miénk ; a múlt ár nem a miénk, a jövő talán nem lesz a mi számunkra. „Minden órádnak leszakaszd virágját"; sok életbölcsesség van­­ ben a Horatius féle bölcseletben, mely magyar óda költőnk ajkain megszólalt Ugyanilyen intelem, de sokkal fenségesebb szavakkal és kkal magasztosabb célból elmondva, hangzott el a távol keleten nem­kkal utóbb, hogy a római ódaköltő az élvezetek ga­daságtanát kodi­­álta. — A Szentírás intő szava ez: „Cselekedjetek, amíg nappal gyón, mert eljön az éj, amikor többé nem cselekedhettek!“ Cselekedjünk, hogy el ne késsünk. „Az elkésés az egész emberi­­t összes tényezőire és mozgalmaira döntő szerepet gyakorol, —­ondja Stolz Albán, — kihat a legcsekélyebbre és legnagyobbra, az iberiségnek és világnak történelmére, különösen pedig a végső ízé­­re és magára az örökkévalóságra. Borzasztó csak el is gondolni,

Next