Miskolczi Kath. Egyházi Tudósitó, 1913 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-15 / 1. szám
II. évfolyam. Miskolcz, 1913 január 16. MISKOLCZI r ^r . KATH. EGYHÁZI TUDOS TO A MISKOLCZI KATHOLIKUS EGYHÁZAK, TANINTÉZETEK ÉS EGYESÜLETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1. szám. Minden számára 2 fillér Szerkesztő és kiadó: RÉTAY KÁLMÁN plébános Megjelenik minden hó 15-én. Új év, új munka. I sten segítő kegyelmével ismét egy új esztendőbe léptünk, újból kezdetét vette a dolgok megszokott rendje, újból megkezdődtek időhöz kötött teendőink, hogy azután az idővel együtt eltűnjenek a múltnak széles birodalmában, így az év kezdetén igen hálás tárgy elmélkedni az ió értékéről. A folyton megújuló időről, arról a csodálatos és titokzatos alamiről, melynek egyik beláthatatlan része mögöttünk van, átélt rémek és fájdalmak sorozata, másik része pedig előttünk terül el, ai bekövetkezendő események ismeretlen hordozója, mint mélyen elakart titok, hallgatag szfinksz. A múlt és a jövő közt pedig egy atárvonal, egy rövidke pillanat a jelen. Most itt van s máris elröpent, egy csöppet gyarapodott a múlt nagy óceánja. És így megy ez ilyton. Jönnek a pillanatok és eltűnnek kérlelhetlen következetességgel, incs az a Józsua, aki megállíthatná a jelen pillanatot, hogy el ne jppenjen. Eltűnik az nyomtalanul, akár kihasználtuk azt, akár visszatünk vele, akár tétlenül elszalasztottuk. Tudós bölcselők törték a fejüket azon, mikép lehetne az életet gjobban értékesíteni. Nemcsak az erkölcsösség szószólói, de az epimizmus bölcselői is ezt a kérdést feszegették és álláspontjuk óriási klönbözősége dacára abban megegyeztek, hogy az életidőt észszerűen 11 kihasználni, ennek módja pedig az, hogy a pillanatot, a jelen planatot fölhasználjuk céljainkra. A jelen pillanat a miénk ; a múlt ár nem a miénk, a jövő talán nem lesz a mi számunkra. „Minden órádnak leszakaszd virágját"; sok életbölcsesség van ben a Horatius féle bölcseletben, mely magyar óda költőnk ajkain megszólalt Ugyanilyen intelem, de sokkal fenségesebb szavakkal és kkal magasztosabb célból elmondva, hangzott el a távol keleten nemkkal utóbb, hogy a római ódaköltő az élvezetek gadaságtanát kodiálta. — A Szentírás intő szava ez: „Cselekedjetek, amíg nappal gyón, mert eljön az éj, amikor többé nem cselekedhettek!“ Cselekedjünk, hogy el ne késsünk. „Az elkésés az egész emberit összes tényezőire és mozgalmaira döntő szerepet gyakorol, —ondja Stolz Albán, — kihat a legcsekélyebbre és legnagyobbra, az iberiségnek és világnak történelmére, különösen pedig a végső ízére és magára az örökkévalóságra. Borzasztó csak el is gondolni,