Miskolczi Kath. Egyházi Tudósitó, 1916 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1916-01-01 / 1. szám

V. évfolyam. 1. (39.) szám. Miskolcz, 1916 január 1. MISKOLCZI BA­TH. EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Egyes szám­ára A miskolczi és diósgyők­-vasgyári kath. egyházak Megjelenik a m I megbízásából s 10 fillér­t szerkeszti: RÉTAY KÁLMÁN, esp.­plébános­­ minden hó 1-én KIADJA AZ ALSÓ- ÉS FELSŐVÁROSI RÓM. KATH. PLÉBÁNIA HIVATAL. S Új esztendő — új élet. Irta: BANGHA BÉLA S. S. okan megállapították, hogy a háború, legalább sokak­ban, felújította a vallásosságot. És olyan sokan meg­állapították azt is, hogy viszont ugyancsak a háború sok uj bűnnek lett forrása s hogy általában az istenhit és vallásosság, de főleg az erkölcs nem csak nem nyert, ha­nem egyenesen veszített a háborúban. Lehet, hogy mindkettőnek igaza van. A háborúban sok minden megfokozódott, kiéleződött, megerősödött a rossz és megerősödött a jó. A jók java jobb, a rosszak túlnyomó része rosszabb lett ebben a nagy világfelfordulásban. Téves is volna abból valami nagy optimizmust merí­teni, hogy sokakat a félelem megtanutott imádkozni. Mert a félelem lehet hogy elmúlik s lehet, hogy akkor vele együtt elmúlik a megkomolyodás is. Bár viszont bizonyos, hogy a modern ember vallástalanságának fő oka vajmi sokszor épen: a komolyság hiánya, az élet kellemessé­geibe való olyfokú elmerülés, mely a komoly aggódásra az örök jövőért nem enged teret. S e tekintetben a háború s a vele járó szenvedések — drágaság, nyomor, gyász, aggó­dás — épen nem értéktelen, sőt gondviselésszerű, erköl­csileg megbecsülhetetlen momentumok a könnyelmű embe­riségre nézve. És az életre ébredt, öntudatos katholikus társadalomnak nem lehet sürgetőbb feladata, mint ezeknek az erkölcsi értékeknek fokozott felhasználása a vallásosság s a komoly életfelfogás szilárdítására, terjesztésére. Most, hogy új esztendőre nyílik az idő, különösen idő­szerű e gondolat: mi katholikusok levontuk-e a kellő tanul­ságokat a háború eddigi folyásából? A vérzivatar nyomán

Next