Miskolci Katholikus Tudósitó, 1926 (15. évfolyam, 2-8. szám)
1926-02-15 / 2. szám
«-> ' ) XV. évfolyam, Miskolc, 1926 február 15 . (141) sz. BO A Mi a búcsú? szent év bezárásakor XI. Piusz pápa Őszentsége a jubileumi búcsú elnyerésének lehetőségét Rómán kívül az egész világra kiterjesztette. A katolikus hívek bizonyára nagy buzgósággal sietnek majd a Szentatya által nyújtott alkalmat maguk és megholtjaik javára felhasználni. Miskolcon is megindulnak a templomlátogatások, sőt Érsek-főpásztorunk rendelete szerint lesznek majd ünnepélyes körmenetek is a jubileumi búcsú elnyerésére. A búcsú kérdése tehát még fokozottabb mértékben az érdeklődés középpontjába kerül, mint az elmúlt évben. Ezért sietünk mi is olvasóinkat tájékoztatni a búcsút illetőleg, mert tapasztalat szerint sokszor intelligens híveknek is helytelen fogalmuk van róla, nem is említve a más vallásúak tudatlan vagy épen rosszakaratú ferdítéseit. A búcsú a legáltalánosabb meghatározás szerint a bűnbocsánat elnyerése után felmaradt ideig tartó büntetések elengedése a gyónáson kívül. Minden bűnnek t. i. kétfős következménye van : beszennyezi a lelket és büntetést von maga után. Töredelmes gyónásban megtisztul a lélek a rajta esett folttól, de ezzel a megtisztulással nem jár együtt a büntetés teljes elengedése is. A halálos bűnök megbocsájtásával megszabadul ugyan bűnös az örök büntetéstől is, de azért a büntetés nem marad el teljesen, hanem átváltozik ideigtartó büntetéssé. Ezt az ideig tartó büntetést a tisztító tűzben kell elszenvednünk, ha csak már itt a földön, nem iparkodunk megengesztelni az isteni igazságot önként vállalt elégtételadással. Az Istennek ilyen megengesztelését szolgálja a gyónásban feladott elégtétel is. Az ősegyház azon volt, hogy lehetőség szerint teljes elégtételt szolgáltasson, azért penitenciául súlyos vezetéseket szabott ki a gyónásban. A bűnöst vétkeinek nagysága szerint évekre vagy évtizedekre kirekesztették a hívek közösségéből, sőt a hittagadót, a házasságtörőt és a gyilkost, csak a halálos ágyán vették vissza az egyházba. Ha azonban a vezeklő nagy buzgóságot tanúsított és valamelyik vértanú a püspökhöz írt ajánló levélben kiállott szenvedéseit érette felajánlotta, akkor a püspöknek jogában állott a vértanú érdemeire való tekintettel a hátra lévő vezeklést elengedni és a bűnöst a penitencia kitöltése előtt visszavenni a hívek közösségébe. Ez a büntetés elengedés a búcsú.