Miskolci Katholikus Tudósitó, 1929 (18. évfolyam, 1-9. szám)
1929-01-15 / 1. szám
XVIII. évfolyam. Miskolc, 1929 január 15. 1. (171.) sz. i^ivSJL^ííüi i my*ííAi.^nx! í^üJíí^Uüí Az Úr közöttünk jár! Egyházközségünk buzgó híveinek áldozatos készsége és az Egyháztanács egyhangú határozata, lehetővé tette, hogy az 1928. évi december havának egyik kedves reggelén, a szent mise hallgatása és a „Te Deum laudamus“ ünnepélyes hangjai után, minden külsőleges ünneplés nélkül, otthonukba vezettük és iktattuk a Socialis Testvérek Társaságának tagjait, hogy egyházközségünk életében buzgó és áldásos működésüket megkezdjék. A Sociális Testvérek, a régi szegény ápolda átalakított helyiségében kellemes új otthont találtak, amely helyiségek egy részében az egyházközségi iroda és az ugyanazon napon megnyitott „Glória“ egyházközségi kegytárgykereskedés is elhelyezést nyert. Az egyházközség tanácsának és vezetőségének minden intézkedéseit, a Sociális Testvérek Társaságával kötött megegyezését és a társaság működésének irányelveit, a Kegyelmes Érsek Főpásztor Úr jóváhagyta és igy most már örömmel közöljük egyházközségünk minden tagjával, hogy az egyházközségi irodát, a Glória egyházközségi kegytárgykereskedést, az új év első napjaiban végleges rendeltetésének átadtuk, amely egyúttal a Sociális Testvérek Társasága buzgó működésének is kezdetét jelenti. Egyházközségünknek ezen áldozatos tevékenysége által három régen óhajtott intézmény nyert tehát, ha szerény keretek között is, megoldást és pedig: az egyházközségi iroda és tanácskozó helyiség létesülése, melynek hiánya évtizedeken át folytonosan élvezhető volt; a Glória kegytárgykereskedés megalapítása, amely nemcsak a szegénygondozáshoz szükséges anyagi eszközök előteremtését célozza, hanem elsősorban keresztény és katolikus családjaink belső életének buzgóságát kívánja emelni az által, hogy azt a vallásos szellemet ébrentartó ízléses kegytárgyakkal, könyvekkel és jó újságokkal ellássa. Fenti intézmények vezetését a Sociális Testvérek Társaságának tagjai vállalták, akik a fennmaradó további szabad idejüket, a mindenkori plébános további irányítása mellett az egyházközség karitatív intézményes működésének ajánlották fel, a koldusügy, szegények és elhagyottak gondozása és a kórházi missziók szolgálatában.