Miskolci Katholikus Tudósitó, 1929 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1929-01-15 / 1. szám

XVIII. évfolyam. Miskolc, 1929 január 15. 1. (171.) sz. i^ivSJL^ííüi i my*ííAi.^nx! í^üJíí^Uüí Az Úr közöttünk jár! Egyházközségünk buzgó híveinek áldozatos készsége és az Egy­­háztanács egyhangú határozata, lehetővé tette, hogy az 1928. évi de­cember havának egyik kedves reggelén, a szent mise hallgatása és a „Te Deum laudamus“ ünnepélyes hangjai után, minden külsőleges ün­neplés nélkül, otthonukba vezettük és iktattuk a Socialis Testvérek Tár­saságának tagjait, hogy egyházközségünk életében buzgó és áldásos mű­ködésüket megkezdjék. A Sociális Testvérek, a régi szegény ápolda átalakított helyiségé­ben kellemes új otthont találtak, amely helyiségek egy részében az egy­házközségi iroda és az ugyanazon napon megnyitott „Glória“ egyház­­községi kegytárgykereskedés is elhelyezést nyert. Az egyházközség tanácsának és vezetőségének minden intézkedé­seit, a Sociális Testvérek Társaságával kötött megegyezését és a tár­saság működésének irányelveit, a Kegyelmes Érsek Főpásztor Úr jóvá­hagyta és igy most már örömmel közöljük egyházközségünk minden tagjával, hogy az egyházközségi irodát, a Glória egyházközségi kegy­­tárgykereskedést, az új év első napjaiban végleges rendeltetésének át­adtuk, amely egyúttal a Sociális Testvérek Társasága buzgó működé­sének is kezdetét jelenti. Egyházközségünknek ezen áldozatos tevékenysége által három ré­gen óhajtott intézmény nyert tehát, ha szerény keretek között is, meg­oldást és pedig: az egyházközségi iroda és tanácskozó helyiség létesülése, melynek hiánya évtizedeken át folytonosan élvezhető volt; a Glória kegytárgykereskedés megalapítása, amely nemcsak a szegénygondozás­hoz szükséges anyagi eszközök előteremtését célozza, hanem elsősorban keresztény és katolikus családjaink belső életének buzgóságát kívánja emelni az által, hogy azt a vallásos szellemet ébrentartó ízléses kegytár­gyakkal, könyvekkel és jó újságokkal ellássa. Fenti intézmények vezetését a Sociális Testvérek Társaságának tagjai vállalták, akik a fennmaradó további szabad idejüket, a min­denkori plébános további irányítása mellett az egyházközség karitatív intézményes működésének ajánlották fel, a koldus­ügy, szegények és elhagyottak gondozása és a kórházi missziók szolgálatában.

Next