Magyar Élet, 1939. március (1. évfolyam, 11-34. szám)

1939-03-03 / 11. szám

Mutatványszám / 1­ GMR ELET Előfizetési ára egy hónapra 2 pengő, ne­gyedévre 6 pengő. Egyes szám ára 8 fill. Szerkesztőségi telefon éjjel fél 1 után:882. KER. POLITIKAI NAPILAP Péntek Miskolc, 19­3­9. március 3. Szerkesztőség: Miskolc, Rákóczi­ utca 7. Telefon : 16­70. Kiadóhivatal: Széchenyi* utca 19. (Weidlich-udvar) Telefon : 15­7*, I. évfolyam, 11. szám Pacelli az új pápa Csütörtökön 17 óra 29 perckor megválasztották Szent Péter 261-ik utódját . A béke jelszavával lépett trónra XII. Pius pápa Róma, március 2 Este 6 óra előtt egy perccel megjelent a Bazilika erkélyén Pignatelli di del Monce bíboros­­dékán és hírül adta: ,,Anuntio vobis magnum gau­­dium. Habemus Pápám.” „Nagy örömöt hirdetek nektek. Van pápánk. Eugenio Pacelli Ur, aki a XII. Pius nevet vette fel.” S a világ kereszténysége, amely egy héten keresztül áhítattal né­zett Szent Péter elárvult trónusa felé, most fiúi alázattal köszönti Krisztus földi helytartóját, a teg­nap még Eugenio Pacelli állam­titkárt, ma: Őszentségét XII. Pius pápát. Felszállt a Vatikánváros, március 2 Csütörtökön délután 17 óra 29 perckor felszállt a fehér füst, „Urbi ” Róma, március 2 A hívők már most gyülekeznek a Vatikán előtt, hogy az új pápa apostoli áldását fogadják. A kon­­klávé első napjának harmadik vá­lasztási menete sikerrel végző­dött. 17 óra 29 perckor gyenge fe­hér füst szállt fel a Sixtusi ká­polnából, jelezte, hogy megválasz­tották az új pápát. Ugyanakkor fehér füst megválasztották a pápát. Az új pápa, Pacceli bíboros államtitkár, aki XII. Pius nevet vette fel. t­orbi, a Vatikán rádióállomása jelentet­te a megválasztást. Félóra múlva a kardinális dékán megjelent a Szent Péter-templom főer­kélyén, hogy „Urbi et orbi” tudtul adja az új pápa vá­lasztást. Az új pápa a XII. Pius nevet vet­te fel. A hír a hívők seregében nagy örömet keltett. a bíborosok első hódolata Mihelyt minden kétséget kizá­róan megállapították, hogy a sza­vazás eredményeképen Pacellit pápává választották, a Sixtusi kápolnában, ahol eddig a bíboro­sokon kívül senki más nem tartóz­kodott, behívták a konklávé tit­kárát, a szertartásmestereket és a sekrestyéseket. Amikor ezek bevonultak a terembe, Pignatelli di del Monte bíboros dékán a dia­kónus bíborosok kíséretében XII. Pius pápa elé lépett s így szólt hozzá: — Elfogadod-e a pápává történt megválasztást? — Igen — hangzott az új pápa válasza. Mire a bíborosok székei fölé elhelyezett baldachinokat le­eresztették, csak az új pápa baldachinja maradt változat­lanul. A bíboros-dékán ez­után megkérdezte az új pá­pát, milyen nevet kíván vá­lasztani. Az új pápa így fe­lelt: — XII. Piusz. Majd röviden megindokolta, miért választotta ezt a nevet. A konklávé titkára ekkor kiállí­totta a pápa megválasztásáról és a választás elfogadásáról szóló hivatalos okiratot. Közben beve­zették a terembe a pápaválasztó bíborosok konklávistáit. Ezután a konklávé titkára a szertartásmes­terrel együtt feladta az új pápá­ra ruháját, a fehér harisnyát, a vörös cipőt, a fehér tallért, a fehér selyem övét, majd pedig a bíbo­ros-dékán ráadta az arannyal át­szőtt vörös stólát. Ezután visszatértek a Sixtusi kápolnába, és most már az utolsó lépcsőn elhelye­zett karosszékben foglalt helyet az új pápa. Ekkor a bíborosok korszerinti sorban eléje járultak és megtör­tént az első adoráció, majd a bíborosok térden állva meg­csókolták az új pápa kezét és lábát, majd az új pápa sor­ban arcon csókolta őket. Az új pápa ezután első áldást adott a Sixtusi kápolna oltá­ráról. Majd a pápa útjára felhúzták a halászgyűrűt, amely Szent Pétert ábrázolja a csónakban. A pápa az­után lehúzta a gyűrűt és átnyúj­totta a szertartás prefektusának, hogy abba vésse bele az ő nevét. Ennek megtörténte után XII. Pius pápa a Sixtusi kápolnából vissza­vonult cellájába. A folyosón a konklávisták körülfogták, első áldásért esedezve. Ára: 8 fillér XII. PIUS (fg.) A földkerekség minden tájáról az emberek száz- és száz­millióinak áhitatos figyelme teg­nap az örök Város felé fordult s a római néppel együtt öt világ­rész leste a Vatikán ormáról fel­szálló fehér füstöt, amely délután 5 óra 29 perckor hírül adta a ka­tolikus világnak: Van pápánk! Az örvendetes eseményről né­hány percen belül az egész világ értesült. A modern hírszolgálat minden eszköze szanaszét röpítet­te a hírt: a bíborosok megválasz­tották Szent Péter 261. utódját, XII. Piust. A világ katolikusai örvendező és bizakodó lélekkel tekintenek föl az új pápa tiszteletparancsoló, méltóságteljes alakjára. Tenge­ren innen és tengeren túl százmil­liók hódolata köszönti­ Krisztus földi helytartóját, aki roppant ne­héz időkben foglalja el Róma püs­pöki székét. Pacelli bíboros, a szentéletű fő­pap és a kiváltságos tehetségű diplomata mindenkinél jobban megismerte azokat a veszedelme­ket, amelyek a keresztény kultú­rát világszerte fenyegetik, látta azt a szörnyű lelki és erkölcsi vál­ságot, amelyben az emberiség vergődik s mindenkinél fájdalma­sabban átérezte azt a tragikus valóságot, hogy a felebaráti sze­retet isteni parancsát megtagadó nemzetek a világkatasztrófa lej­tőjéig sodródtak. A gyűlölködés, a szeretetlenség zűrzavara s a fegyverkezés őrü­lete jellemzi a jelent, amikor a nagy bíboros Szent Péter trónjá­ra lép. A krisztusi küldetés szent sugallata adhat csak erőt ahhoz a legnagyobb és legnehezebb hi­vatáshoz, ami­­rra vár. A gyűlöl­ködés, a bizalmatlanság, az ellen­ségeskedés, az elégedetlenség, a hitetlenség tengerében a hit, a béke, az igazság megingathatat­lan kősziklájának kell lennie. Aki­re minden szenvedő, elnyomott és igazságot szomjúhozó ember és nemzet határtalan bizalommal te­kint és Akitől mindenki a káosz­ból­­kivezető, im­egváltó útmuta­tást, az isteni példaadást várja. Különös jelentősége van épp ma annak a körülménynek, hogy az új pápa az igazság és a béke jelmondatával foglalja el trónu­sát. Erről a legmagasabb erkölcsi piadesztálról elhangzó időszerű szózat az egész emberiségnek szól, nagynak és kicsinek, hatalmasnak és gyöngének egyaránt. A trónralépő új pápa személye nekünk, magyaroknak különösen értékes és kedves. Alig tíz hónap­ja annak, hogy a 34. Eucharisz­tikus Világkongresszus alkalmá­ból a pápa legátusaként, mint vi­téz nagybányai Horthy Miklós kormányzó vendége tíz napot töl­tött hazánkban. Itt tartózkodása alatt ismételten a legnagyobb sze­retettel és elismeréssel nyilatko­zott a magyar nemzetről s rokon­­szenvének számtalan tanú jelét adta. Rádión is közvetített ünnepi megnyilatkozásai végén minden alkalommal magyar nyelven Ma­gyarországot éltette és a magyar nemzetet mint nagyra hivatott, nagy nemzetet aposztrofálta. A keresztény magyarság a nagy bíborost szeretettel zárta szívébe. S amikor búcsúzáskor Magyaror­szágnak a következő üzenetet küldte: „Kívánom, hogy ez a szép emlék soha el ne vesszen, éljen Magyarország!” — az volt a meggyőződésünk, hogy igazi ba-BMUIlil—.111—Wll IIIIIWIII I ■ I III ■lll—I III rátot nyertünk Benne, Aki meg­érti nemzeti fájdalmunkat és igazságosaknak látja nemzeti tö­rekvéseinket. Hódolattal köszönti a magyar nemzet a katolikus egyház új fe­jét és Isten áldását kéri apostoli munkájára, amely döntően hozzá fog járulni ahhoz, hogy a világ — így a magyar nemzet is — végre eljusson az igazságos béke áldásához. „Eviva in papa“ A Szent Péter székesegyház körül összegyűlt 100 ezerre menő tömeg izgalma tetőfokára há­gott, amikor a székesegyház ha­rangjai és velük együtt Róma 600 templomának harangjai megkon­­dultak, jelezve, hogy a római ka­tolikus anyaszentegyháznak 61 feje van.

Next