Magyar Élet, 1939. március (1. évfolyam, 11-34. szám)
1939-03-12 / 19. szám
Vasárnap, 1939 március 12. MAGYAR ÉLET Becsületrablók,fejvadászok Irta: SCHOBER TIBOR A ma politikai életének egyik legszomorúbb és egyben leghitványabb kísérő zenéje a kellőképen nem minősíthető rágalomhadjárat, gyűlölettől lihegő legmeszszeibb múlt és ősök kutatása, mellyel egyesek politikai ellenfeleiket lehetetlenné akarják tenni és ezzel eltüntetni a magyar élet küzdő porondjáról. Nem ismernekkíméletet, megtorpanást, személyválogatást. Minél magasabb pozíciót tölt be valaki, minél fehérebben hordozta eddig a közéleti tisztaság tógáját, annál ádázabb rohamokkal igyekeznek elérni a bemocskolást, a sárbarántást. Valamelyik nap véletlenül szomorú lélekkel és mélységes undorral tettem le kezemből újságomat, mikor annak politikai rovatában nem találtam mást, mint ilyen fejvadászatról szóló híreket, hírlapi nyilatkozatokat, védekezést a megtámadott becsület és közéleti tisztaság mellett. Hová vezet ez az út? — töprengtem magamban igen sokáig. Milyen szennyes kloákája önti el lassan nemcsak a politikai fórumokat és küzdőtereket, hanem az egész magyar közéletet, ha ennek az erkölcsi epidémiának nem kiáltunk valami nagyon erélyes és nagyon hathatós formában megálljt! Mert ha nem vigyázunk és nem leszünk résen, ez a folyamat nem ismer majd megállást, benyálaz lassan mindent, ami eddig tiszta és szeplőtlen volt, lerombolja a szentet és eszményit, sárbaránt lassan nemzeti ideálokat és hősöket s egyszer csak azon veszszük maguákat észre, hogy már nem hiszünk és nem bízunk senkiben és semmiben, hogy elvesztettük egyik legdrágább nemzeti kincsünket, az erkölcsi megbízhatóságot, minden egészséges társadalmi rend alapját, a tekintélytiszteletet, egyik legszentebb nemzeti örökségünket, a mindig abszolút úri gondolkodást és közéletünk a becsületrablók, a tisztességes múlt-piszkitók bűntanyájává lett! A politikai életet sohasem tartottuk olyan nagyon egyenes és nagyon átlátszó valaminek. Ott mindig harcok dúlnak, elvek, nézetek ütköznek össze, pozíciókért folyik ádáz küzdelem. Azt is tudjuk, hogy a fegyverek sohasem voltak túlságosan megválogatva. Ahol a küzdelem hevében nem egyszer szenvedélyek robbantak ki, ott nem is lehet mindig teljes értékű válogatást, hogy ne mondjuk, választékosságot kívánni. Ez lehet egyes nagy lelkek egyéni kiválósága, de a nagy többség képtelen rá. Idáig rendben is lenne a dolog. Azt azonban soha nem ismertük a magyar politikai életben, hogy orvul támadjanak és pedig a legdrágább egyéni érték, a becsület, a közéleti tisztaság, a becsületes múlt habitusa ellen! Ez a nemzet nagy többségének ,a becsületes és józanítéletű magyar polgárság millióinak nagyon idegen, sőt egyenesen undorító módszer. A bajt, a fekélyt még csak súlyosbítja az a körülmény, hogy ez a kórtünet nemcsak a politikai élet egyes berkeiben jelentkezik, hanem már kicsapott annak korlátain a magyar élet úgyszólván egész területére és itt rombol, itt pusztít, itt deszxuál soraink között. Hogy kik azok, akik ezt a lavinát elindították, hogy honnan indult ki ez a becsületnyálazás, hogy hol tartják ennek a hitvány fegyvernek legdúsabb raktárait, jól tudjuk mindnyájan. Legyenek nyugodtak az illető fenegyerekek, lesz hamarosan módja a magyar népnek, hogy alkotmányos utón elsöpörje őket örökre a magyar közélet szerepléséből és beléjük fojtsa ezt a számára annyira idegen és felháborító hangot! De addig is erélyes intézkedéseket kérünk, sőt követelünk, hogy a fertőzés ne terjedhessen és a becsületrablók ne űzhessék zavarta- lanul, esetileg a mentelmi jog aranyos védőpalástja alatt kisded játékaikat. Megkeresni a forrásokat és könyörtelen eljárással beléjük fojtani úgy a szót, hogy örökre elmenjen a kedvük becsület- és fejvadászatokat rendezni. Ne felejtsük el! Itt nemcsak egyesek becsületéről, tisztességes múltjáról van szó, hanem az egész magyar nemzetéről! Mert tagjainak becsületessége, tisztessége vagy hitványsága alkotja magának a nemzetnek legfőbb értékmérőjét is. Márpedig a magyar becsület, a magyar tisztesség az a kincsünk, amelyet mindenkivel szemben, ha kell, a tíz körmünkkel védünk meg! És az új magyar élet diadalt fog aratni még akkor is, ha odaát nincs más fegyver csak a becsületrablás és fejvadászat! -----—■ ----Evett már kék kenyeret? Érdekes leleplezések a miskolci vegyvizsgáló intézetben Miskolc, március 11. Egy csésze tej, egy szelet vajaskifli Ízletes reggeli. Különösen ízletes akkor, ha fel nem hígították, vagy nem fölözték le. Hatósági eljárás során a túlságosan fölözött tej bekerül a miskolci vegykísérleti állomás lombikjaiba és a vegyészek megállapítják, hogy megvan-e a tejben a szabványosan előírt zsírtartalom. A miskolci vegykísérleti állomás leginkább a tejtermékek felülvizsgálásával foglalkozik, hiszen Miskolcon nagy a lehetőség a tejhamisításra. Ha túlságosan lefölözött, vagy vizezett tejet találnak, a tej forgalomba hozóját rendőri büntető bírói eljárás alá vonják. Miskolcon és környékén leggyakrabban a tejet, fahéjat, borsot és a majoránnát hamisítják. Megvizsgálnak bizonyos hentesárukat, hogy nem festettek-e, vagy nem lisztezettek-e? Megnézik a zsírt, nncs-e benne faggyú. A vidéki tejgyűjtők ellenőrzését szintén a miskolci vegykisérleti állomás látja el. Mi kerülhet elő a tejből ? Lapunk munkatársának Klimm Nándor fővegyész mutatta be a vegykísérleti állomás laboratóriumait. Jénai üveglombikok, villamosfűtésű tenyésztőkemencék,a gramm ezredrészét érzékeltető mérlegek, kísérleti anyagok között dolgoznak itt naponta szorgalmas vegyészmérnökök, hogy molekulákra bontsák a kohójukba bekerülő anyagokat. Érdekes dolgok krültek elő az egyik vegyész tejvizsgálatainál. Ki bűnné például, hogy az eladásra behozott tejből vegyvizsgálat sorain a tejalasszony fekete kendőjének darabkája, szalma, atom és trágyái éle is napviágra került. Mindezek azt bizonyítják, hogy szükség van alapos ellenőrzésre. A gyümölcstermelés érdekében Az élelmiszerek vegyelemzésén kívül anyagfeldolgozó vizsgálatokat is végez az állomás. Meghatározzák a különféle zsírok étanyagát, vegyelemolajakat. Miskolc város üzemeiben használatos olajanyagokat az állomás használatbavétel előtt vegyileg megvizsgálja. Az eredményről jelentést tesznek és csak azutáni dönt a város a megrendelésről. A talajtani laboratórium foglalkozik a termőföld vegyi összetételével. A kísérletek célja a gazdák felvilágosítása, hogy az egyes talajfajtákon milyen gyümöllsöket termtjen ki Sikerült kísérleteket végeztek a műtrágyázás gyakorlati alkalmazásával és igen sok helyen megérthették a borsodi gazdákkal a műtrágyázás helyes alkalmazásának szükségét. Miskolc város állandóan beható ellenőrzés alatt áll és az élelmiszerek hamisítása terén meglehetősen jók a viszonyok. A legfőbb kereskedő már rászoktatta magát arra, hogy eceteszenc forgalom hahozatal előtt vegyvizsgálatott kér és így nem érheti váratlan meglepetés. Tej és tejföl hamisítókkal van ,a legtöbb dolga az állomásnak, akik a vegyvizsgálat megállapítása szerint, szembe a köztudomásban lévő hírekkel, a tejfölt soha nem liszt hozzáadásával hamisítják, hanem túróval. Miskolcon húsz év alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy lisztet tettek az eladásra kerülő tejfölbe. Húsz év alatt számtalan esetben végeztek élelmiszereken vegyvizsgálatot az állomás vegyészmérnökei.. Egyszer azonban majdnem megdönthetetlen tétel elé állították az állomást, úgy történt, hogy az egyik falusi gazdálkodó vegyelemzés végett meg-* kékült kenyeret vitt be az állomásra, előadta, hogy a malomiból haza vitte a megőrölt lisztet. Felesége kenyeret sütött belőle és már dagasztás közben megkékült a tészta. Csupa kíváncsiságból kisütötték a kenyeret, amely kékszínűvé sült meg. A vegyvizsgálat megállapította, hogy a kenyérbe ártalmatlan festékanyag került ? He hogyan? Hosszas „nyomozás” után kiderült, hogy őrlés közben a búzába belkerülte a molnár tintaceruzája, ami a malomkövek között finoman felőrlődött és az , festette meg a lisztet, így lett a fehér Sbuzaliszből kékszínü kenyér. (n. g.) Hirdessen a Magyar Élet-ben 1, Miskolc, március 11. Nehéz a Jancsi és a János keresztnevet a Rajz vezetéknévhez helyesen alkalmazni. Komoly prózai szerepe után a János név illeti meg. Egészen más a helyzet az operett-fronton, például az Egy bolond százat csinál, a Rubus és számos zenés bohózat után, amikor három felvonáson keresztül mókázik, kacagtat, táncol fáradhatatlanul, akkor kiderül, hogy mégiscsak „Jancsi” ez a János, százszázalékosan: Jancsi! Legyen tehát most szó a Jancsiról, a kedvenc komikusról, akinek jubileumi ünnepséget rendez a miskolci színház. Tizenöt éve színész. Felkerestük a közönség „RajzJancsiját” a „műhelyben”, hogy beszéljen magáról, terveiről, ahogyan egy jubiláns színészhez illik. A táncteremben találtunk rá, amint épen a „Szervusz papa’ ’ operett táncszámait tanította. Erélyes tánctanár Rajz Jancsi. Nincs ideje nyilatkozni. Majd a kávéházban. Jó ... Most itt ül a kávéházi asztalnál, a magánember. Nem Rajz Jancsi, hanem Rajz János. Közvetlen, komoly fiatalember, a munka harcosa, hivatásának valóságos rabja. Szemében furcsa fény lobban, ha a színház kerül szóba. Látszik, hogy „szakember”, ki érti a mesterségét. — Szini iskolába sohasem jártam, mégis már tizenhat éves koromban színész voltam.. Bennem is megvolt az a kamasz-mentalitás, hogy minél hamarabb kereshessem meg a kenyeremet. Egyébként az egész Rajz família a színház deszkáin kereste meg kenyerét. Szüleim, három nővérem és testvérbátyám ugyancsak színész volt. Meghatott szeretettel beszél szüleiről, akik magas koruk ellenére is csaknem minden este a színészpáholyból gyönyörködnek, kacagnak legkedvesebb gyermekük mókáin. I — Az állomások: Debrecen, Szeged, Budapest, Kassa, Pozsony és Miskolc. — Melyik volt a legkedvesebb? — kérdezzük. — Ezt nehéz volna eldönteni. De Miskolc nagyon a szívemhez nőtt, semmi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy épen hatodik éve vagyok itt. Nagyon megszerettem ezt a várost már az első évben, a kedves közönségét, az Avast — ,azért ne tessenek félreérteni, nem a pincék miatt. .. — Aztán szeretem ezeket az öreg falakat is,— és most kinéz a nagy ablakokon keresztül a színházra. — Hat év... a miskolci deszkákon... mennyi vastaps, átütő siker ... Ugye nem lesz könnyű itthagyni? — Bizony, ha búcsúzásra kerül a sor — s ha a fővárosba is kerülök — nekem lesz nehezebb, mert a közönség nagyon a szívemhez kapcsolódott. — Igen, szó van arról, hogy jubilálok, bár tizenöt év nem olyan idő, amit meg szoktak ünnepelni. Nem is ezt ünneplem én, hanem a Miskolcon eltölti tett hat évemnek szól ez a jubileum. Inkább én szeretném ünnepelni a közönséget, azon az estén szeretném megköszönni azt a szeretetet és nagy lelkesedést és sok tapsot, amelyekkel elhalmoztak éveken keresztül. Terveiről, a jövőjét illetőleg, csak ennyit mond: Talán Pest! — írja meg szerkesztő úr, hogy minden miskolci színházlátogatót különkülön szeretnék megölelni. Sajnos most nem tudom elkezdeni, mert délutáni előadásom van. dédes Esztergomy Lajos. Szeretném megölelni a közönséget. . . Villáminterjú a jubiláló Rajz Jancsival