Magyar Élet, 1939. május (1. évfolyam, 59-82. szám)
1939-05-02 / 59. szám
MAGYAR ÉLET ■kifizetési ára egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. Egyes szám ára 8 HIL ■nerkesztőségl feletett éltel fél 1 után: 882. Miskolc, 1939. május 2. KÉR. POLITIKAI NAPILAP A Kedd Szerkesztőség: Miskolc, Rákocsi-utca Ki Telefon: 1576. Kiadóhivatal: Széchenyi* utca 19. (Weidlich-udvar) Telefon: 1574* I. évfolyam, 59. szám Gyümölcsöző együttműködés A magyar államférfiak berlini útját azzal az érdeklődéssel kísérte figyelemmel a magyar közvélemény, amely ezt az utazást méltán megilleti. Természetes, hogy Róma után Berlin került sorra, hiszen Magyarországnak semmi oka nincs a jól bevált tengelypolitikától eltérni. A Róma—Berlin tengelyhez való csatlakozás, illetőleg azoknak a lehetőségeknek a meglátása, amelyek e csatlakozás következményeként számunkra megnyíltak, a magyar külpolitika legnagyobb felismerése volt. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utolsó húsz esztendőben jó külpolitikát csináltunk, megláttuk azt, a szinte egyetlen lehetőséget, amely a trianoni nyomorúságból kifelé vezethet. A berlini út alkalmából eszünkbe jutnak mindazok az események, amelyeknek következményeként az első rés támadt a trianoni békeszerződés betonfalán a Felvidék magyarlakta területeinek a visszaszerzésével. A második rést az ütötte, amikor Kárpátalját visszakaptuk. A Felvidék magyarlakta részeinek visszatérése néprajzi elv alapján történt, míg Kárpátalja visszatérésénél már a történelmi elv érvényesült. Államférfiaink berlini tárgyalásai arra az időre estek, amikor a nemzetközi helyzet Hitler nagy beszéde következtében többé-kevésbé áttekinthetőbbé vált. Ez a beszéd tulajdonképpen válasz Roosevelt elnök felhívására s ha ezen a vonalon kemély volt is, mégis Németország békés szándékai bejelentésének tekinthetjük. A tengelyhatalmak nem akarnak háborút, ezt már Mussolini és Hitler is számtalanszor megmondotta s ehhez az állásfoglaláshoz mi, magyarok is teljes szívvel csatlakozunk. A tengelyhatalmak s velük mi is csak az elkövetett igazságtalanságok jóvátételét s a szerencsétlen békeszerződések rendelkezéseinek lerombolását követeljük. A magyar államférfiak berlini megbeszélései természetesen mást nem hozhattak, mint a régi út folytatását. Az elmúlt esztendők politikai fejlődésének logikus folytatása ez a „kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együttműködés“, amely — Ribbentrop külügyminiszter pohárköszöntőjének nagyszerű megállapítása szerint — a német, a magyar és az olasz nép érdekében egyre gyümölcsözőbben fog alakulni Mindenképpen szükséges és hasznos volt ez a találkozás, hiszen Európában állandóan forrnak a dolgok, erők mérkőznek s egy olyan fontos földrajzi fekvésű országnak, mint Magyarország, mindenképpen résen kell lennie, ha érdekeit és fejlődését biztosítani akarja. Mi nem tekintjük lezártnak a magyar megújhodás útját azokkal az örvendetes eseményekkel, amelyek régi szép Nagymagyarország Káprázatos fénnyel ünnepelte Berlin a május elsejei nemzeti ünnepet Kétszer beszélt Hitler • Megkülönböztetett szeretettel fogadta Berlin az ünnepségeken megjelent magyar államférfiakat Hitler a termelés fokozásáról és a német önvédelmi fegyverkezésről Berlin, május 1 Egész Berlin és egész Németország a május elsejei nemzeti ünnep hatása alatt áll. A német fővárost zászlófüzérekkel és feliratokkal ékesítették fel. Az ablakokban a Führer képe látható és az épületeket szinte eltakarják a dorogkeAz ünnepségek az olimpiai stadionban kezdődtek, ahová a Hitleritak vonultak föl. Fél 9 órakor, amikor a Führer a szónoki emelvényre lépett, abban a mezőnyben, ahol a lányok voltak elhelyezve, adott jelre felemelkedtek és úgy csoportosultak a barnakabátos leányok, hogy először a „Führer“ szó, majd pedig a „hozzád tartozunk“ felírás alakult ki a fehér alapon. Az ünnepségen mintegy 140 ezer főnyi tömegben jelent meg a német ifjúság. Szűnni nem akaró ováció fogadta a Vezért, amikor a szónoki emelvényre lépett. Tizenkét órakor érkezett meg Hitler vezér és kancelár a Luftgartenben rendezett ünnepségek színhelyére. Autója a Luftgarten szélén állott meg és Führer gyalog tette meg az utat a lelkesen éljenző tengernyi tömeg között a szónoki emelvényig. Az ünnepélyt többels birodalmi miniszter nyitotta meg, majd Lev dr. birodalmi szervezési vezető beszélt a munkásság nemzeti szerepéről. Negyed egy órakor állott a szónoki emelvényre Hitler vezér és kancellár és — mint minden évben — beszédet mondott. Beszédében emlékeztetett arra, hogy valamikor Németországban vesztes lobogók. Egész napon szüneteltek az összes üzemek és gyárak, hogy mindenki részt vehessen az ünnepségeken. Ebben az évben különösen káprázatosan ünnepelte meg Berlin a május elsejét, mert ez a megnagyobbodott birodalom első május elsejei ünnepe volt. — Hat esztendő alatt - mondotta Hitler — óriásit fejlődött a német nemzet és az ifjúság ma húszként érezheti, hogy egy nagy nemzethez tartozik. A Német birodalom jövője az ifjúságon épül fel és az ifjúság feladata lesz a németség szabadságát megőrizni és a birodalom erejét tovább fejleszteni. Ti büszkék lehettek a mai német birodalomra és tn éppúgy büszke vagyok rátok. Ismét percekig tartó fergeteges Heil-kiáltások, majd az ifjúsági csapatok felvonulása után a Stadionban rendezett ünnepség befejeződött. Németországban is a tavasz ünnepe az osztályharc napja volt. Május elsejét a nemzeti szocializmus tette ismét a német népközösség ünnepévé. Az egész nemzeti szocialista gazdasági program és gazdasági felismerések élére az az elv lépett, hogy a nép csak azt élheti fel, amit magának feldolgozott. Ez nem pénzkérdés, hanem kizárólag termelési probléma. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy teljesen, közömbös hogy mennyi pénzt termelnek egy államban. A döntő az, hogy mennyi árut termelnek. Ezek az áruk azok, amelyeket az egyes emberek között szétosztanak. A pénz csak utalvány erre az árura. Döntő jelentőségű, hogy a nemzeti termékeket minden téren fokozzuk. A termelési javakat nem szabad felhalmozni, mert azok fogyasztókat kívánnak. Ha Németországban ma az egész nép munkafolyamatban van, ez nem jelent mást, minthogy minden javakat, melyeket termelnek, el kell osztani. Ezek az egész német népnek a javára válnak. — Mi megoldjuk problémáinkat, míg másoknak még a megoldás kezdete sem sikerül. Az első élet alapja a saját élettérben fekszik, vagyis abban, amit a föld egyeseknek az élethez adott. Az élettér tehát nem választható el egy nép életkeretétől. Ezért az élettér határozza meg egy nép boldogulását és virágzását. Teljesen egymagában az élettér sem döntő, hanem ehhez jön még a szorgalom, az erély és a képesség, amellyel valamely nép saját életteréből elő tudja teremteni azt, amit abból elő lehet teremteni. Németországban részben sovány földön négyzetkilométerenként 150 ember esik. Ennek folytán nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy erejét szétforgácsolja. Életre-halálra egymásra vagyunk utalva, és ha valaki nem értené meg, fel kell ismernie a világ többi részének állásfoglalásából. 140 ezer Hitler-ifjú a stadionban Hitler beszéde a Luftgartenben gunk két értékes területét visszahozták, mert még más követelnivalóink is vannak. Meggondolatlan lépést nem csinálunk, de igenis el vagyunk szánva arra, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztani nem fogjuk. Úgy látszik világszerte mindinkább utat tör a függő problémák békés rendezésének a gondolata s ehhez mi örömmel csatlakozunk. Békés úton akarjuk igényeinket kielégíteni, de tudjuk, hogy a saját erőnkön felül ezeknek az igényeknek a békés kielégítésénél igen nagy súllyal esik latba a Németországhoz és Olaszországhoz való viszonyunk. Ez a viszony semmi kívánnivalót nem hagy hátra, szívélyes, meleg és közvetlen s minden egyes találkozás csak erőteljessebbé és hatékonyabbá teszi, hasznára országunknak, de az európai békének is. Ára: 8 fillér „Szeretem a békét“ — Nem tevékenykednek e ismét a régi bekerítő politikusok, akik mind olyan emberek, akik 1914 ben is csak a gyűlöletet ismerték. Nem szükséges hangsúlyoznom, — folytatta Hitler — hogy szeretem a békét. Tudom, hogy bizo